Századok – 1966
Tanulmányok - Sipos Péter: Az Imrédy-kormány megalakulásának történetéről 62
Sipos Péter: Az Imrédy-kormány megalakulásának történetéről I Gömbös Gyula terhes örökséget hagyott utódjára, Darányi Kálmánra. Kísérlete, amely az alapjában konzervatív-ellenforradalmi, egyúttal fasiszta elemekkel átszőtt bethleni rendszert totális fasiszta diktatúrává formálta volna át, megbolygatta a nagyburzsoázia, a nagybirtokos osztály és a középbirtokosi-katonatiszti-államhivatalnoki csoport között a húszas években kialakult szövetséget. A gazdasági válság nyomában járó belső feszültség egyfelől, a hitleri „Machtergreifung" másfelől, a belpolitikai élet előterébe emelte az „úri középosztályt", amely, bár részesedett a hatalomból a bethleni rezsimben is, nem birtokolt sem a gazdasági, sem a politikai életben igényeinek megfelelő pozíciókat. A harmincas évek elején kialakult helyzet azonban új lehetőségeket ígért a hatalmi viszonyok hagyományos elosztásának megváltoztatására. A gömbösi elképzelések egyik lényeges alkotóeleme éppen ezen friss lehetőségek mielőbbi realizálására irányult, s így a következő években az uralkodó osztályok vetélkedésének fő területévé az ún. „őrségváltás" kérdése vált. A Darányi-kormány rendeltetése az volt, hogy a hatalmon levő erők belső ellentéteit olyan eszközökkel oldja meg, amelyek újra konszolidálják az ellenforradalmi rendszer konzervatív formáját a már bennerejlő fasiszta vonások lényegesebb felerősítése nélkül, s ami ezzel nagyjából egyértelmű, nem okoznak jelentősebb eltolódást az adott hatalmi viszonyokban. Azonban 1936 —37-ben nemcsak belső okok folytán nem lehetett változatlanul az 1932-ben felfüggesztett politikát folytatni, hanem azért sem, mert Darányi máiegészen más Európát talált maga körül, mint annak idején Gömbös. 1934 és 1937 között egy második diplomáciai forradalom figyelhető meg Európában, amelynek lényege az volt, hogy Németország, amely 1934-ben még gyenge és úgyszólván elszigetelt, három évvel később a kontinens legjelentékenyebb hatalmává vált, míg időközben Franciaország katonai tekintélye komoly mértékben devalválódott és szövetségi rendszere közel állott az összeomláshoz.1 A nyugati demokráciák bűnös tétlenségét számos ismert tény jelezte ebben az időszakban.2 Befolyásos politikusok, különösen Angliában (a Cliveden-klikk !) mint a fasizmus szimpatizánsai léptek a nemzetközi nyilvánosság elé. Mély benyomást gyakoroltak a kortársakra a spanyol polgárháború fejleményei is, amelyek az európai fasizmus erejét és a demokratikus hatalmak tehetetlenségét szinte egy elektromos villanó erejével világították meg. Német támogatással hasonlóan valamennyi európai államhoz — 1 Vö. John A. Lukacs: The Great Powers and Eastern Europe. Henry Regnery Company. 1953. 36. és köv. 1. 2 Utalhatunk itt pl. az Olaszország elleni szankciókról való lemondásra, a békeszerződést nyíltan megszegő Németország büntetlenségére.
