Századok – 1966

Krónika - A VII. magyar–csehszlovák jogtörténeti konferencia (Búzás József) 641

KItÓNIKA 641 A VII. MAGYAR-CSEHSZLOVÁK JOGTÖRTÉNETI KONFERENCIA (Pécs, 1965. szeptember 23—25.) Az 1957 óta évente rendszeresen megrendezésre kerülő csehszlovák—magyar jogtörténész találkozón olyan kérdések szerepelnek napirenden, amelyek mindkét ország történelmét érintik, s melyek megoldásához hasznos és segítő a véleménycsere. Mint eddig általában, az idei konferencián is, jogtörténészeken kívül résztvettek állam- és jogelmélettel foglalkozó tudósok, történészek, dr. Sarlós Márton, ny. egyetemi tanár, a Magyar Jogász Szövetség Állam- és Jogtörténeti Szakosztályának elnöke megnyitóbeszédében méltatta a konferencia jelentőségét, majd dr. Benedek Jenő, a. Magyar Jogász Szövetség főtitkára és dr. Csizmadia Andor egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja üdvözölték a résztvevőket. * A konferencián két téma került megvitatásra: A szabadságjogok a dualizmus államaiban és A dualizmus államelmélete. Az első téma referátumát prof. dr. Erwin Melichar bécsi állam jogász, dr. Leonard Bianchi pozsonyi jogtörténész és dr. Pecze Ferenc budapesti jogtörténész tartotta. Melichar professzor az 1867. december 21-i osztrák alaptörvényben lefektetett szabadságjogokat ismertette, különösen a soknemzetiségű Monarchiában oly rendkívül jelentős nemzetiségi egyenjogúságot és a szabad nyelvhasználat jogát elemezte részletesen. A polgári szabadságjogok érvényesülését elsősorban a birodalmi törvényszék jogalkalmazásában vizsgálta. Bizonyította, hogy a Reichsgericht „nemcsak hatáskörénél, hanem összetételénél fogva is politikai törvényszék volt", amely judikatúrájával természetesen a fennálló társadalmi s politikai rendet védte. Hogy azonban ezt a funkcióját leplezze, igyekezett ítéleteit precíz jogi formákba önteni és hatályos jogszabályok rendelkezéseivel alátámasztani. A birodalmi törvényszék, amelynek az volt a feladata, hogy a decemberi alkotmányban biztosított politikai jogok megsértése miatt indított perekben ítélkezzék, e feladatát elsősorban a kialakult viszonylagos nyugalom és rend megóvása céljával teljesítette. A Melichar professzor által csak érintett, de részletesen ki nem fejtett egyesülési és a gyülekezési szabadság problematikáját vizsgálta Raoul Kneucker bécsi adjunktus, és kimutatta, hogy e jogok érvényesülésének lehetősége szoros függvénye volt a társadalom demokratikus fejlődésének és a szabadságjogokat érvényesíteni akaró osztályok és rétegek erejének. A Reichsgericht ítélkező tevékenységét értékelve, Kneucker is Melichar véleményéhez csatlakozott. Dr. Leonard Bianchi kandidátus, pozsonyi jogtörténész magyarországi és szlovákiai levéltárakban folytatott több éves kutató munkájának eredményeit összegezte a polgári szabadságjogoknak a dualizmus korabeli Magyarországon való érvényesülésére vonatkozóan. Mint köztudott, ezeknek a jogoknak nagy részét jogszabályok egyáltalán nem is rendezték, gyakorlásukat sokszor akadályozta a jogi rendezés hiányára hivatkozó hatósági önkény. Az előadó végigkísérte kérdésének alakulását a dualizmus fejlődésén és kimutatta, hogy az első világháborút közvetlenül megelőző évektől kezdve a murikás-és a nemzetiségi mozgalom rohamos fellendülésével párhuzamosan heves intenzitással tört felszínre a szabadságjogok érvényesítésének igénye, sőt követelése, de ugyancsak fokozódott az uralkodó osztályok állami aktusok alakjában jelentkező elnyomó törekvése is, különösen az 1912:LXIII. tc„ a kivételes halalomról szóló törvény életbeléptétől kezdve. A szabadságjogokat elsősorban a nemzetiségek körében korlátozták, az előadó ezért figyelmét elsősorban a nemzetiségi egyenjogúság, a szabad nyelvhasználat, a sajtó-, az egyesülési és a gyülekezési szabadság kérdésére, a nemzetiségi törekvésekkel szemben jelentkező erőszakos magyarosításra fordította. Dr. Pecze Ferenc kandidátus referátumában a múlt század utolsó harmadában jelentkező választójogi reformtörekvésekkel foglalkozott . Részletesen ismertette a magyarországi választójogi reformjavaslatokat, az azok körüli parlamenti és parlamenten kívüli vitákat, majd a torzszülött választójogi szabályokat, amelyek a választókerületek aránytalan beosztásával, a „választási geográfiával" és „egyéb metajurisztikus eszközökkel" járultak hozzá „a magyar uralkodó osztályok hegemóniájának biztosításához a dolgozók és nemzetiségek felett". Külön érdeme volt a referátumnak, hogy nemcsak a magyar választójog fejlődósét ismertette és értékelte, hanem vázlatosan, de jellemző vonásokkal megrajzolta a Monarchia különböző területein, tartományaiban kialakult választási joggyakorlatot is, és így lehetőséget nyújtott azok összehasonlítására.