Századok – 1966
Krónika - Az első olasz–magyar történésztalálkozó (Hanák Péter) 635
KItÓNIKA 635 és a horvát—magyar viszonyra vonatkozó felfogását. Közötte és a magyar küldöttség tagjai között termékeny eszmecsere alakult ki, amelynek során az 1848 — 49-es horvát nemzeti mozgalom problematikája sokoldalú megvilágításra került mindkét oldalról. Rövidebb idő jutott A. Löbl és Sl. Gavrilovic professzorok téziseinek megbeszélésére, amelyekkel kapcsolatban kevesebb vitás probléma merült is fel. A tanácskozás második napirendi pontjaként a küldöttek röviden áttekintették a két ország történészei közötti kapcsolatok eddigi fejlődését. Megállapodtak abban, hogy a zagrebi Történettudományi Intézet és a pécsi Dunántúli Tudományos Intézet felveszik a kapcsolatot az 1966. évi Zrínyi-ünnepségek megrendezésével kapcsolatban. Megállapoddás jött létre arra nézve is, hogy a nemzeti kérdés, a horvát—magyar viszony, a határőrség polgárosítása témakörből 1966 végén vagy 1967 elején munkakonferenciát rendeznek közösen megállapított legújabb szakirodalomról készített kölcsönös feljegyzések alapján. A küldöttek megállapodtak abban is, hogy az együttműködést kiterjesztik a két ország 1945 utáni történelmi feldolgozása módszertani és tartalmi kérdéseinek közös megvizsgálására és a korszak problémáinak összehasonlító módszerrel történő megoldására is; kijelölték egyben a témakör felelőseit is. A magyar delegáció javaslatára a tanácskozás hozzájárult ahhoz, hogy mind a két fél terjesszen javaslatot az illetékes szervekhez a két ország általános és középiskolai tankönyveinek közös felülvizsgálására, azonos álláspont kialakítására. Megállapodás jött létre néhány cikk illetve beszámoló elkészítésére is. A tanácskozás végül regisztrálta az év folyamán az egyes jugoszláv és magyar történeti, párttörténeti, hadtörténelmi intézmények között létrejött megállapodásokat. Rövid áttekintésünkből is kitűnik, hogy az eddigi megállapodások jórészt megteremtették azokat a formákat, kereteket, amelyek között a jugoszláv és a magyar történészek kutatásainak összehangolása, egymás munkájának kölcsönös támogatása végbemehet. A két ország történészein, kutatóin múlik a továbbiakban, hogy közös erőfeszítésekkel, a kölcsönös bizalom jegyében létrehozzák a közös múlt internacionalista szellemű feldolgozását. Mucsi Ferenc AZ ELSŐ OLASZ-MAGYAR TÖRTÉNÉSZTALÁLKOZÓ A múltbeli történelmi kapcsolatok intenzitása és tartalma bizonyos fokig befolyásolja a jelenkori történész kapcsolatokat is. A termékenyítő hatásokban gazdag, többnyire baráti olasz—magyar történelmi kapcsolatok bő anyagot ós szolid alapot nyújtanak a két ország történészeinek együttműködéséhez. — Ennek megfelelően a történész kapcsolatok is szép múltra tekintenek vissza. Száz év óta járják a magyar történészek az itáliai levéltárakat, könyvtárakat, s a közel négy évtizede fennálló Római Magyar Intézet is tevékenyen ápolta a közös múlt kutatását. Mind az olasz, mind a magyar történészek gyakran foglalkoztak a középkori és a Risorgimento korabeli kapcsolatokkal, s ezzel összefüggésben a másik ország történetével. A történészek közötti kapcsolatok azonban — még a közelmúltban is — többnyire személyes jellegűek és esetlegesek voltak. Történettudományunk látókörének szélesedésére, megbecsülésének növekedésére volt szükség ahhoz, hogy a rendszeres tudományos együttműködés gondolata felmerülhessen. Szükség volt a mindkét részről mutatkozó érdeklődésre, az egymás eredményeinek, módszereinek megismeréséhez, megvitatásához való készségre, ahhoz, hogy a felmerült gondolat rövid idő alatt realizálódhassák. Az együttműködés rendszeresítéséhez a gondolatot és a formát azok a találkozók sugalmazták, amelyeket mi a csehszlovák, a lengyel, a német és az osztrák történészekkel, az olaszok pedig a jugoszlávokkal már kiépítettek. Érdemes itt megemlíteni, hogy az olasz és a jugoszláv történészek évek óta rendszeresen találkoznak a délszláv és az olasz történet szorosan összekapcsolódó — és természetesen sok konfliktust ós sok vitaanyagot is tartalmazó — problémáinak tudományos megtárgyalására. Hasonló elgondolások alapján készítettük elő az első olasz—magyar találkozót is. Megállapodtunk, hogy minden alkalommal egy nagybbb korszak meghatározott problémáit — először a Risorgimento korának közös küzdelmeit, továbbá az első világháború időszakának külpolitikai kapcsolatait — vitatjuk meg, éspedig viszonylag szűk körben, a szakkutatók bevonásával. Eddig az ilyen szűkebb körű munkakonferenciák bizonyultak a legeredményesebbnek. Az olasz részről tanúsított együttműködési készséget mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az első találkozó megszervezését a római egyetem, személy szerint a nemzetközi fórumokon is jól ismert Franco Valsecchi professzor, a történeti intézet igazgatója vállalta. Az 1965. november 9 — 12. között tartott konferencián rajta