Századok – 1966

Figyelő - Stier Miklós–Vida István: A népfront csepeli helytörténeti bizottságának munkájáról 614

614 FIGYELŐ Kitűnő és technikailag leleményesen kivitelezett ötlettel tették hozzáférhetővé és könnyen olvashatóvá a Vörös Üjság számos példányát. A Kommunisták Magyarországi Pártja történetének e korai időszakával kapcsolatban általában gondosan összeválogatott, rendezett anyagot láthatunk. Különösen fontos funkciót tölt be a kiállítás egészében a Kun Béla-emlékszoba. Az itt bemutatott anyag lényegében egész életútját végigkíséri, új, eddig nem látott dokumentumok, tárgyak segítségével. Kár, hogy a kiállítók egy magyarázó jegyzetben nem utaltak Kun Béla tragikus halálára. A vendégkönyv tanúsága szerint a látogatók erre vonatkozóan is igénylik az őszinte, tudományos hangot. A kiállítás, kisebb hiányosságai ellenére, eléri célját és hozzájárul a helyes történeti kép kialakításához, a Kommunisták Magyarországi Pártja történetének ezen időszakára vonatkozóan, s egyúttal rávilágít arra, hogy különösen az ifjúság nevelése szempontjából milyen szükség volna a magyar munkásmozgalom történetének egészét átfogó állandó jellegű tudományos gyűjteményre. Szász Zoltán A NÉPFRONT CSEPELI HELYTÖRTÉNETI BIZOTTSÁGÁNAK MUNKÁJÁRÓL Felszabadulásunk huszadik évfordulójára — a Nemzeti Múzeumban megrendezett országos, központi jellegű kiállításon kívül — Budapest számos kerületében rendeztek helytörténeti kiállítást. E kiállítások többségét a Budapesti Történeti Múzeum elvi és gyakorlati segítsége, tehát muzeológus szakemberek hozzáértő irányítása nélkül az egyes kerületek már régebben, sok esetben spontán alakult helytörténeti akcióbizottságai szervezték, ügyszeretettől és őszinte lelkesedéstől indíttatva. Ezek a helytörténeti munkaközösségek még a felszabadulás 15. évfordulójára való felkészülés során, vagy még régebben — mint pl. a XX. kerületben az 50-es évek elején — jöttek létre. Tagjai nem képzett muzeológusok, hanem a munkásmozgalom régi harcosai, pedagógusok, olyan fizikai és szellemi dolgozók, akiket a helyi történet emlékeinek gyűjtése, feldolgozása érdekel, s ily jellegű feladatok elvégzéséhez kedvük van. 1960-ban a felszabadulás 15. évfordulóját ünneplő helytörténeti kiállítások sorát már ezek a munkaközösségek rendezték minden egységes elvi, módszertani irányítás nélkül. Ezeket a spontán kezdeményezéseket foglalta 1961-ben keretbe a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága. A kerületi bizottságok feladatává tette, hogy hozzák létre a HNF helytörténeti akcióbizottságait a lakóhelyük történetével szívesen foglalkozó aktívákból. A hatvanas évek elején azután szinte valamenynyi kerületben meg is alakultak az akcióbizottságok. Négy éves folyamatos működésük szép eredményei a felszabadulásunk 20. évfordulójára rendezett kiállítások. Az évforduló méltó megünneplésére nagy lelkesedéssel indult meg a munka. A kerületek többségében azonban nagyobb feladatot szándékoztak vállalni, mint arpire lehetőség volt. így több kerületben tervezték kerülettörténeti monográfia kiadását. A XXI. kerületi kiállítás látogatói megismerkedhettek ugyan egy Csepel történetét feldolgozó, sokszorosított formában megjelent kis könyvecskével, amely azonban becsülendő őszinteséggel megvallja rögtön az előszóban, hogy célja „nem a történetírás tudományos módszereinek alkalmazása, csupán az, hogy népszerű formában ismertesse meg Csepelt — a csepeliekkel." így a csepeliek kiadványa is bizonyítja azt, hogy egyrészt ilyen komoly vállalkozásra kevés volt az idő, másrészt tudományos célú anyaggyűjtés maga a monográfia megírása, szerkesztése meghaladta a bizottságok erejét. A felszabadulás évfordulájóra a VI., X., XVIII., XIX., XX. és XXI. kerületben nyílt kiállítás, s ezeken főleg a felszabadulás utáni évek és a szocialista építés időszaka volt gazdagon dokumentált. Színes és érdekes kiállítást rendeztek a XVI. és a XVIII. kerületben, ahol helyet kapott bizonyos néprajzi anyag is. Ezekben a kerületekben a mezőgazdaságnak mindmáig jelentős szerepe van, s különösen az volt 1945 előtt; ezért helyes volt a paraszti néprajzi hagyományok figyelembe vétele a helytörténeti munkában. A megemlített területek közül csupán Pesterzsébeten van múzeum is. Az itteni kiállítást a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai rendezték; s erről a Századokban már beszámoltunk (1965. 326. 1.). Meglepően jól sikerült, magas színvonalú felszabadulási emlékkiállítást láthattunk viszont Csepelen, ahol az öntevékeny helytörténeti akcióbizottságot munkájában semmiféle tudományos intézmény nem segítette. Itt szerepelt a leggazdagabb felszabadulás előtti anyag, s a legsokoldalúbban itt mutatták be az 1945 óta eltelt időszak történetét.