Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

602 FOLYÖIRATSZEMXE retelméleti célból kiindulva kell meghatározni az összehasonlító módszer konkrétan felhasználható formáját. 2. A mai tudományos kérdésfeltevés az egyénítő és az általánosító összehasonlító módszerek kapcsolatán nyugvó szintetikus összehasonlítást állítja előtérbe. 3. Ez lehetővé teszi ún. magasabbrendű egységek felfedezését a történetírás számára. 4. Ezek a magasabbrendű egységek módszertanilag és logikailag nem azonosíthatók egyszerűen az ideáltípusokkal, ámbár a szintetikus összehasonlítás révén bizonyos megszorításokkal ezeket is fel lehet használni történelmi fogalmakként. 5. Az összehasonlító módszer nem lépheti át a történelmileg összehasonlítható nagyságok határait, ós nem szabad válogatás nélkül olyan történelmi jelenségekre alkalmazni, amelyekben tertium comparationisként nem állapítható meg egy közös történeti vonatkoztatási pont, valamiféle homogeneitás. 6. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy az összehasonlítás a történettudományban nem valami új vívmány, hanem csupán egy módszer, amely mellett más kutatási módszerek is alkalmazhatók és alkalmazandók. — BERTHE WIDMER: Chartres-i Thierry, egy tudóssors a XII. században (552 — 571. 1.) képet rajzol a virágzó középkor kulturális helyzetéről, amelyet a határozott tekintélytisztelet és emellett az alkotó önállóság a mi számunkra összeegyeztethetetlen fogalmaival jellemez. Ebbe a korba harmonikusan illik bele a kortársak által ,,Vir doctissimus"-nak nevezett Chartres-i Thi erry, eredeti nevén Theoderieus Brito, a brit Theodorik egyénisége, tanítása és sorsa. A chartres-i iskolában tanító híres tudós Biblia-kommentárjaiban eljutott a világ örökkévalóságának, az ősanyag nemzőerejének, a világlóleknek panteista tanításáig, egyes dogmák, pl. a Szentháromságtan matematikai értelmezéséig, s a híres Pierre Abélard-hoz hasonló bátorsággal, de nála nagyobb körültekintéssel és megfontoltsággal hirdette az új teológiai iskola nézeteit, így sikerült elkerülnie nagyhírű barátja tragikumát. Tanári katedrájáról lemondva egy ciszterci kolostorba vonult, s életműve kevéssel halála után, még 1167 előtt elnyerte a teljes elismerést. — B. VIERTELJAHRSCHRIFT FÜR SOZIALUND WIRTSCHAFTSGESCHICHTE. 1965. 52. köt. 1. szám. — KARL-HEINZ LUDWIG:*4 A gyermekek gyári munkája a XIX. században (63 — 85. 1.) c., instruktiv statisztikai táblázatokkal felszerelt tanulmányában azt bizonyítja, hogy Poroszországban elsősorban nem is az Angliát gyorsan követő gyári szociális törvényhozás, hanem a gyors technikai fejlődés szüntette meg a gyermekmunkát először a 9 —11, majd a 12 —13 éves kategóriákban. A porosz gyárakban nem teljes adatok szerint az 1853-as gyári törvény előtt összesen 21 945, 14 éven aluli gyermekmunkás (12 508 fiú és 9 437 lány) dolgozott. Nehezebben tűnt el a gyermekmunka a háziiparból. — FERDINAND SEIBT helyesbíti egyik tanulmányában (ism. Századok 1965. 4—5. sz. 1025. 1.) a medius quartus grossusról adott értelmezését, megállapítván, hogy ez negyedfél, vagyis három ós fél garast jelent. A helyesbítés sem teszi azonban szükségessé a prágai életszínvonalról tanulmányában közölt fejtegetései módosítását (117. 1.). 1965. 2. szám. — JOSEF MATL: A balkáni agrártársadalmi viszonyok történelmi alapjai (145 —167. 1.) kiemeli a viszonyok tarkaságát, különbözőségét, sokrétűségét, amelyekben jóformán csupán maga a balkáni paraszt és pásztor, a városi civilizáció csekély jelentősége ós idegen eredete az állandó tényezők. A balkáni népeknél a legutóbbi időkig fennmaradt a nemzetségi szervezet, viszont a törzsszervezet csupán helyenkint. A feudalizmust a balkáni népek idegen hódítás formájában ismerték meg. Ezért a feudalizmus több megjelenési formáját is megtaláljuk náluk: a bizáncit, a törököt, a közép-európait és a mediterránt. Ezek közül a szerző a törököt sem tartja gazdasági vagy társadalmi szempontból súlyosabbnak a többinél. A parasztok helyzete csupán а XVII. századtól, az állami rend hanyatlásával párhuzamosan rosszabbodott. A polgári fejlődés szempontjából nagy és pozitív jelentősége volt a XVÎII—XIX. századi osztrák agrárszociális rendszabályoknak, amelyeknek hatása nem csupán a délszlávokra, hanem a románokra is kiterjedt. Szerbiában az 1804 —1813-i felkelés során a török földesurakat megölték vagy elűzték, így a szerb paraszt teljesen szabad lett. Itt és bizonyos mértókig Bulgáriában forradalmi változás következett be az agrártársadalmi viszonyokban. Az agrárszociális, agrárjogi viszonyok ós hagyományok a Balkánon még а XX. század elején is erősen eltérő képet mutatnak. Szerbia és Bulgária kivételével, ahol a szabadparaszti kis- és középbirtok egészséges agrárstruktúrája az uralkodó, a többi országban mindenütt parancsoló szükség volt egy alapos agrártársadalmi és agrárjogi reformra, valamint az elmaradt paraszti gazdálkodási módszerek modernizálására és racionalizálására. — VOLKERT PFAFF: A zsidóság társadalmi helyzete a császár és az egyház vitájában a III. lateráni zsinattól a IV-ig (1179—1215) (168-206. 1.) általános képet nyújt a zsidóság ós a kereszténység rendkívül barátságtalan viszonyáról, azután vizsgálja az egyház zsidópoliti-