Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

FOLYÓIRATSZEMLE 585 A XVI. század második felében erősödő eljegesedés mutatkozott, ez kb. 1600-ra érte el maximumát, sok volt a bavas nap, s az éghajlat általában hidegebb volt, mint A XX. században. — ÉLIANE AMADO LÉVY-VALENSI: Történelem és pszichológia? (923 — 938. 1.) az utóbbi időben bizonyos közeledést lát a két tudomány közt, s úgy véli, csak olyan pszichológia hajthat hasz­not a történettudomány számára, amely teljességében a realitás felé fordul. — JEAN-LOUIS FLANDRIN: Érzelmek és civili­záció : szondázás a művek címeinek a szint­jén (939 — 966. 1.) abból indul ki, hogy egy szó gyakorisága vagy hiánya a könyvcí­mekben sok következtetést enged meg. Összevetette a lyoni nyomdák XVI. szá­zadi 13000 kiadványának a címeit az 1961-ben megjelent 20000 francia könyv címei­vel (a XVI. századi címek hosszúsága miatt végül is nagyjából azonos számú szót), itt a házassággal és szerelemmel kap­csolatos szavak előfordulását vizsgálja. A házasság szó maga а XVI. században háromszor annyiszor fordul elő, mint 1961-ben, s gyakran a szövetség és szerelem szavakkal együtt, ami 1961-ben hiányzik. A szexuális bűntettekre a XVI. században igen sok kifejezés volt, ma inkább csak gyanítható, hogy arról van szó. Az össze­vetésből azt állapítja meg, hogy a XVI. században világosabb értékrend érvénye­sült, ma nagyobb a törekvés az objektivi­tásra. Függelékül közli néhány szó szám­szerű előfordulását. — FRANÇOIS G. DREY­FUS: Társadalom és kultúra a XVIII. szá­zadi német államokban (976 — 983. 1.) az újabb irodalom áttekintése alapján úgy látja, a német államokban a század végére olyan társadalmi-kulturális csoport alakult ki, amely szerepet játszik a francia forra­dalom átvételében és a következő század elején a nemzeti megújulásban. — BERNARD MICHEL: AZ ipari forradalom a cseh tarto­mányokban a XIX. században (984— 1005. 1.) bevezetőben röviden érinti általá­ban a közép-európai országokat, kiemeli Sándor Vilmos eredményeit magyar vonat­kozásban, s azután Jaroslav Purä alapján számol be a csehországi ipari forradalomról, megbírálva Pursot azért, mert lebecsüli az iparosítást hátráltató tényezők hatását. Az Elbától keletre levő területeken az iparosítás csak a nagybirtokosokkal kötött kompromisszum formájában érvényesül­hetett. Az ipari forradalom a szerző szerint a régi társadalmi struktúra szétzúzása, az új technikai és jogi rendszerek lassú beha­tolása. — A szemlék a XVIII. századi filo­zófusok, tudósok és utazók irodalmát is­mertetik (1051 — 1072. 1.), ill. a nemzetközi kapcsolatok és a legújabb kor történetét (1072-1089. 1.) — N. REVUE D'HISTOIRE DE LA DEUXIÈ­ME GUERRE MONDIALE 1964. 53. (jan.) szám. — COSSÉ-BRISSAC tábornok: À német hadsereg az 1940-i franciaországi csatában (3 — 28. 1.) с. dolgozatában aprólókosan ismerteti a szereplő haderők számszerű erejét, felszerelését, a német és francia stratégiai terveket, majd a küzde­lem egyes katonai fázisait. Végeredmény­ben arra a kérdésre, hogy mi volt a német győzelem oka, úgy válaszol, hogy ezt a számszerű fölényen túl egészében véve a német hadsereg fölénye idézte elő. — EMILE WANTY belga hadtörténész a belga­brit viszony alakulásáról ír 1940. május 10 — 18. között (29 — 50. 1.). Részletesen ismerteti a belgiumi hadműveletek során a belga és az angol hadvezetés összehangolt­ságának hiányából eredő taktikai hibákat, súrlódásokat és incidenseket, melyek nem egyszer súlyos következményeket vontak maguk után. Ugy véli, ennek nem az volt az oka, hogy a belga, valamint az angol és francia parancsnokságok között május 10. előtt nem volt hivatalos kap­csolat, hanem az, hogy a kapcsolatok május 10. után túl ridegek, tartózkodóak, túlságosan „adminisztratívak" voltak. — MARCELLE ADLER-BRESSE: Német tanús­kodások a partizánháborúról címen (51 — 60. 1.) német források alapján ismerteti a partizánok — elsősorban a szovjet, fran­cia, olasz, szlovák és jugoszláv partizá­nok — által a német erőknek okozott káro­kat. Megállapítja, hogy nem egyszer döntő befolyást gyakoroltak egy-egy hadművelet kimenetelére, óriási német erőket kötöttek le (egyedül a Szovjetunióban majdnem háromszor annyit, mint amennyi német­olasz divizió Észak-Afrikában harcolt), Franciaországban és Olaszországban össze­függő nagy területeket szabadítottak fel a szövetséges csapatok megérkezte előtt, hatalmas emberáldozatot kívántak a nácik­tól, bénították a közlekedést és utánpót­lást, és demoralizálták a német hadsereget. Ismerteti a német hadvezetőség elvi állás­pontját ós gyakorlatát a partizánháborúval szemben, azokat a német kísérleteket, melyek jogilag megpróbálták a partizán­vadászat igazolását, majd megállapítja, hogy a kegyetlenség ós mindaz, amit egyes német szerzők utólag „helytelen megszál­lási elveknek" neveznek, fokozta ezt a par­tizán küzdelmet, oka azonban nem ebben, hanem a megszállott nép hazafiságában rejlett, amely képes volt magával ragadni az egész népet. — A lapban THOMAS SCHREIBER Magyar diplomáciai iratok cí­men (81 — 84. 1.) 4 magyar dokumentum­kötetet ismertet: A Berlin—Róma tengely kialakulása, Magyarország külpolitikája a második világháború kitörésének idősza-

Next

/
Thumbnails
Contents