Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

FOLYÓIRATSZEMLE 583 a társadalomtudományok elmélete is kialakult, miközben egyúttal ez megszabadult a meghaladott utópikus jegyektől, s a szociális elmélet forradalmi jelleget öltött. Rubel ennyiben a Szervezeti Szabályzatban jelzett „politikai hatalom megragadásának" tétele és a Kommün között szerves összefüggést lát. — JACQUES ROUGERIE: AZ I. Internacionálé történetéről. Egy tanácskozás és néhány új munka mérlege (26—45. 1.) megállapítja, hogy a munkásmozgalom immár a hivatalos törtéhetírásban is polgárjogot nyert. Óv attól egyúttal, hogy az 1871 előtti munkásmozgalmat egyszerűen utópikus előtörténetként kezeljék. Felhívja a figyelmet azokra az írásokra, amelyek a századforduló idején már a történeti feldolgozás sikereiként voltak elkönyvelhetők. (Rougerie itt Puech, Jean Longuet és Rjazanov munkáira utal.) Az újabbkeletű irodalmat ismertetve a Főtanács jegyzőkönyveinek moszkvai kiadásaira, a Freymond-féle két kötetes dokumentumgyűjteményre, Molnár Miklós munkájára, valamint az A. Lehning által szerkesztett Bakunin-kötetekre utal, amelyek együttvéve szinte teljesen hozzáférhetetlen eredeti forrásanyagokkal ismertetik meg az érdeklődőket. Szól más kiadványokról is, majd megállapítja, hogy tulajdonképpen a fő kérdésekben már aligha tudnak a kutatók újat mondani. Szemléleti véleményeltérések adódhatnak, de az Internacionálé egészét s nagyobb fontosságú kérdéseit. már elég élesen exponálták. Miként francia vonatkozásban Puech a proudhonistákkal, Longuet a marxistákkal rokonszenvezett, e beállítottsági eltérések ma is tovább hatnak. Mindennek ellenére Rougerie szerint a mai kutatások már csak részeredményekben adhatnak újat. E téren is elsősorban abban a vonatkozásban, hogy mi történt „lent" a munkások, az Internacionálé egyszerű munkástagsága körében, hogy ezek a tagok miért, mikor csatlakoztak a mozgalomhoz és hogyan gondolkoztak — ez az, ahol sok finomításra nyílik mód. Ami az Internacionálé megalakulását illeti, itt Rjazanov szinte már mindent elmondott. Újat azóta főként azokhoz a forradalmi emigránsszervezetekhez tették, amelyek az Internacionálé alakulását közvetlenül megelőzően tevékenykedtek. Fontos feladatnak látná annak vizsgálatát, miként váltak a kis elitszervezetekből befolyásos munkásszervezetek. Rougerie az 1964. évi novemberi párizsi nemzetközi értekezlet beszámolói alapján felhívja a figyelmet, hogy ebben a gazdasági ciklusoknak, sztrájkmozgalmaknak milyen nagy szerepük volt. Majd az iparágak elhelyezkedését taglalja, kiemeli, hogy ekkoriban inkább kézművesek, s a pusztuló iparágak munkásai csatlakoztak az Internacionáléhoz. Ezt а jelenséget а belga, svájci, francia és angol adatok egyaránt igazolják. A sztrájkhullámok kihatásán túl Rougerie utal arra is, hogy a megbeszéléseken kiviláglott: а Kommün nyomán az olasz, belga és spanyol munkások új követeléssorozattal álltak elő, ami új mozgalmi fellendülésre vezetett. Rougerie az Internacionáléban jelentkező ideológiai eszmeáramlatoknál részint nagyobb finomítást tart szükségesnek, másrészt annak kutatását, hogy mikor, hol, miért jelentkezik marxista, proudhonista, vagy bakunini befolyás, miközben ezeknél is belső részletezést szorgalmaz. Mindehhez hozzáfűzi, hogy nemcsak a szervezetek irányítóinak, hanem tagságának felfogását kellene megvizsgálni. Francia vonatkozásban a szindikalizmus jelenségét nem bakunini hatásra, hanem önállóan ható francia gyökerekre ós körülményekre vezeti viszsza. — MAX RUBEL: AZ Internacionálé forrásainál (74—74. 1.) c. dokumentumközlemény 1864—1865-től a Főtanács Moszkvában kiadott újabb dokumentumköteteiből tartalmaz részleteket. — GEORGES HAUPT és JEANNINE VERDES: AZ I. Internacionálétól а II. Internacionáléig. Az 1877—1888 közötti nemzetközi kongresszusok aktái (112 — 126. 1.) rövid bevezetőben nyújtanak áttekintést e korszak történeti irodalmáról, а felvetődött kérdésekről. Mindenekelőtt а kontinuitást hangsúlyozzák, megjegyezvén, hogy az I. és II. Internacionálé elnevezés is viszonylag késői, 1914 utáni keletű. E korszak történeti problémáit а történetírók — írják — gyakran felületesen tekintik át, az alapvető eredeti forrásanyagok tanulmányozása nélkül. Majd rámutatnak, hogy az Internacionálé újjáalakításáról különböző blképzelósek mutatkoztak szocialisták, de még marxisták között is. A francia—német „hegemón-törekvések" mellett a szocializmus eltérő felfogása is problémákat okozott. Új jelenségként állapítják meg, hogy az 1880- as években sok új munkásszervezet csatlakozott a nemzetközi mozgalomhoz, köztük olyan szakszervezetek, amelyeknek elméleti affinitása nem volt nagyfokú. Másfelől az 1880-as években érvényesült szerintük mindjobban az a tendencia, hogy az Internacionáléban a nagy nemzetek szocialista pártjainak súlya nagyobb, s ellentéteik vagy egységük befolyásolta az Internacionálé egész működését . Az általános észrevételek megtétele után a szerzők beszámolnak az 1877, 1878, 1881, 1883, 1886 és 1888. évi nemzetközi kongresszusokról. Repertoárjukat három csoportba tagolták: ismertetik а kongreszszusok küldötteinek névsorát, а kongreszszusok napirendjót, végül a kiadott jegyző-