Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

FOLYÓIRATSZEMLE 569 talizmus rendszerét most sem ítéli el. Igaz, hogy az egyházon belüli tömegek nyomására a baloldal erősödik. -— S. P. SZANAKOJEV: A szocialista világrendszer fejlődésének fő szakaszai (90—96. 1.) c. vitacikkében a következő periodizációt javasolja: 1917 — 1944 a szociaUsta világrendszer hatalmas bázisának kialakulása a szovjet köztársaságok szövetségének a létrehozásával, ezen belül 1941 —1944 a dolgozók világméretű szolidaritásának az erősödése; 1944—1949 a szocialista világrendszer megalakulása; 1950 —1956 a szocializmus alapjainak az építése a népi demokratikus országokban, a szocialista tábor országai közti együttműködés megerősödése; az 1956 — 1960 közti korszakban a XX. kongresszust, az 1957-es moszkvai nyilatkozatot és a kubai forradalom 1959-es győzelmét látja lényegesnek; 1961 után a nagy technikai sikerekkel, az egyes országok tervgazdálkodásának összehangolásával, s világméretekben a gyarmati rendszer bukásával új korszak kezdődik. — JE. В. CSERNYÁK folytatja Fitt és Napóleon napjaiban c. népszerű tanulmányát (97 —110. 1.) — Közli a folyóirat G. M. Dimitrov levelét az Internacionálé VII. kongresszusának előkészítésével kapcsolatban (120 — 122.1.). — E. A. DZSAPARIDZE ismerteti a Studii c. román történeti folyóiratban 1962 —1964 során az új- és legújabb kori történelem tárgyköréből megjelent cikkeket (123 —128. 1.). — A. N. BAJKOVA: Írország kommunista és munkássajtója H31-l932-ben (129-134.1.) az egyes hírlapokat és folyóiratokat ismerteti. 1965. 5. szám. — JE. M. ZSUKOV: Lenin és a „korszak" fogalma a világtörténetben (3 — 9. 1.) a korszak (epoha) fogalmát osztályalapon és világtörténeti méretekben tartja meghatározandónak. A középkor és a feudalizmus fogalma nem fedi egymást, hiszen a középkorban a feudális formáció mellett az ősközösség, a rabszolgatartó társadalom és ezek sajátos válfajai is fennállnak egymás mellett. Ugyancsak nem azonosítható az újkor a kapitalizmussal stb. Éppen ezért a társadalmi formációk megkülönböztetése nem elegendő a periodizáláshoz. Itt jön segítségünkre a korszak fogalma: korszakon értve olyan időszakaszt, amelyen belül a társadalmi fejlődós olyan eléggé állandó tendenciája mutatkozik meg, amelyet az egymás mellett fennálló formációk aránya és kölcsönhatása határoz meg. Az egyes korszakok közti határokat forradalmi változások jelzik. Így a monopóliumok előtti kapitalizmus korszaka a XVIII. sz. végétől, elsősorban a francia forradalomtól számítható. Tartalma a kapitalizmus kibontakozása, a liberalizmus diadala. A korszak záró határköve a párizsi kommün. 1871 után a burzsoázia már nem tekinthető haladó, a társadalmi fejlődést vezető osztályn ak. 1900-ig tart az átmeneti korszak, s 1900-ban kezdődik az imperializmus, amikor a kapitalizmus már a fejlődés gátjává vált. Lenin 1915-ben még úgy látta, hogy 1871 — 1914 egységes korszak, amikor az új demokrácia osztálya lassan gyűjti erőit, az imperializmus kora csak 1914-ben kezdődik. Később ismerte fel az imperializmus jelentkezését 1900-ban. 1917-tel megint új korszak kezdődött, ennek fő tartalma a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, jellemvonása, hogy a szocialista rendszer vezető erő, de mellette és a kapitalista tábor mellett még ott van a széles periféria, a kapitalizmus előtti formációk maradványai. — В. I. KOVAL: A Nagy Október és a brazíliai munkásosztály (10 — 21. 1.) ismerteti a forradalom hatására 1917 —1922 a brazíliai munkásmozgalomban végbement fejlődést, az anarchizmus és forradalmi szindikalizmus, ill. a másik oldalon a reformizmus ellen vívott harcot, amelynek eredményeképpen 1922-ben megalakult a Brazil Kommunista párt. — L. A. SZLEPOV, JA. G. TYOMKIN: A szocialisták zimmerwaldi nemzetközi konferenciája (22 — 37. 1.) a készülő nagy párttörténet II. kötetéhez írt előtanulmány, amely a moszkvai Marxismus—Leninizmus Intézetében levő, eddig fel nem használt anyagok, ill. az Amszterdamban található eredeti jegyzőkönyvek alapján tekinti át a konferencia meúetét, közli a részvevők nevét, ismerteti a jobboldal, a centristák ós a Lenin vezette baloldal harcát. A baloldal hajlandó volt kompromisszumra, annak érdekében, hogy a konferencia végén egységes kiáltványt adhassanak ki. — О. V. ŐRLIK: Forradalmi orosz-francia kapcsolatok az 1830-as évek elején (38 — 47. 1.) ismerteti a korabeli orosz közvélemény (N. I. Turgenyev, Puskin, Csaadajev, Herzen és társai) állásfoglalását a júliusi forradalom mellett, ill. oroszok részvételét magában a forradalomban (M. A. Kologrivov és Sz. D. Poltorackij). Az oroszok bírálták is а forradalmat, mert a társadalmi problémák megoldásának radikálisabb útjait keresték. — A második világháború befejezésének 20. évfordulója alkalmából közli a folyóirat M. A. ZAHAROV tábornagy tanulmányát: A szabadság és testvériség nevében (48 — 68. 1.), melyben részben mint részvevő és visszaemlékező foglalja össze a Románia, Bulgária, Magyarország, Ausztria és Csehszlovákia felszabadításáért vívott harcokat, s szembeszáll azzal a felfogással, mintha Berlint már 1945 februárjában el lehetett volna foglalni s ezzel a háborút lerövidíteni. — P. A. ROTMISZTROV tábornagy: A harci dicsőség felejthetetlen lapjai (69 — 78. 1.) két