Századok – 1966

Közlemények - H. Haraszti Éva: Chartizmus és nemzetköziség 461

CHABTIZMUS ÉS NEMZETKÖZISÉG 469 haladó munkásainak eszmei és szervezeti összefogását. „Kötelességünk volt, hogy nézetünket tudományosan megalapozzuk, épp oly fontos volt azonban az is, hogy az európai és elsősorban a német proletariátust megnyerjük meggyőződésünknek. Mihelyt önmagunkkal tisztába jöttünk, munkához láttunk."2

9 Marx és Engels a kölcsönös tájékoztatásra, meggyőzésre, bírálatra hívták életre a Kommunista Levelező Bizottságokat, először ennek brüsszeli körét, majd rövidesen megkezdték a párizsi és londoni bizottság szervezését is.3

0 Harney 1846. március 30-i, Engelshez intézett leveléből megállapítható, hogy Engels egyik korábbi levelében kifejtette előtte és részletezte az új propagandaszervezet tervét, vázolta a levelező bizottságok feladatait, és azt javasolta Harney-nak, hogy létesítsenek hasonló bizottságot Londonban, s ebbe vonják be a chartista vezetőket. Azt a feladatot szánták e londoni bizottságnak, hogy a chartisták forradalmi szárnyát és a brüszszeli kommunistákat közelebb hozza egymáshoz, ami által Marx és Engels közvetlenebbül nyújthat segítséget a chartista vezetőknek és a londoni emigráns csoportoknak. Harney idézett március 30-i levelében kifejtette, hogy készséggel kapcsolódik a nemzetközi forradalmi propagandamunkába, de minthogy tagja az Igazak Szövetségének is, és együttműködik a Testvéri Demokraták szervezetén keresztül az Igazak Szövetségének vezetőivel, a maga részéről helyesebbnek látja, ha a brüsszeli bizottság elsősorban az Igazak Szövetségének londoni vezetőivel. Schapperrel és a többiekkel létesít kapcsolatot. Ez meg is történt, Marx és Engels megegyezett az Igazak Szövetségének londoni vezetőivel ós Londonban 1846 májusában megalakították a levelező bizottságot; Harney, Bauer, Schapper és Moll voltak a leghasznosabb, legismertebb tagok.31 Az Igazak Szövetsége londoni tagjainak és a forradalmi chartista szárnynak együttműködése megerősítette az Igazak Szövetségének tekintélyét az európai szocialista mozgalomban, mindenek előtt Marx és Engels előtt. Az együttműködés szervezeti keretben történő továbblépését azonban mégis az tette lehetővé, hogy az Igazak Szövetségének vezetői, az erélyes proletár vezetők előtt — Engels szavaival — „hozzáférhetővé vált az elméleti belátás is" és a 40-es évek utolsó harmadában már mindannyian, Schapper, Moll és Bauer magukévá tették Marx és Engels forradalmi, kommunista eszméit. Marx több, mint egy évtizeddel később így nyilatkozott az Igazak Szövetségéhez való viszonyáról: „Ugyanabban az időben közzétettünk számos, részben nyomtatott, részben litografált pamfletet, és ezekben könyörtelenül megbíráltuk a francia—angol szocializmusnak vagy kommunizmusnak és a német filozófiának azt a keverékét, amely akkor a Szövetség titkos tanítása volt; ennek helyébe egyetlen szilárd elméleti alapként a polgári társadalom gazdasági struktúrájának tudományos tanulmányozását állítottuk, s végül népszerű formában kifejtettük, hogy nem valamely utópista rendszer megvalósításáról van szó, hanem tudatos részvételről a társadalomnak szemünk előtt végbemenő történelmi átalakulásában."32 Marx e megnyilvánulásoknak tulajdonította, hogy a Szövetség 1847 januárjában központi vezetőségének egy tagját, J. Moll órást Brüsszelbe küldte, hogy őt és Engelst felszólítsa: lépjenek be a Szövetségbe, mííködjenek közre a Szövetség újjászervezésében és programjának a „kritikai kommunizmus" alapján történő kidolgozásában. Marx és Engels a belépés mellett döntött. Engels már részt vett az Igazak Szövetségének 1847. június elején Londonban tartott kongresszusán, azaz a Kommunisták Szövetségének első kongresszusán. Az új marxista irányvonal érvényesítése Engels tevékeny közreműködése révén vált eredményessé. A kongresszus megvitatta az új szervezeti szabályzatot, s elhatározta, hogy az Igazak Szövetsége elnevezést Kommunisták Szövetségére változtatja. A szövetség korábbi jelszavát „Minden ember testvér", a „Világ Proletárjai Egyesüljetek" jelszóval cserélték fel. A kongresszus határozatot hozott a Kommunista Kiáltvány elkészítéséről. Engels és barátja, fegyvertársa W. Wolff33

javaslatára a szervezeti szabályzatba felvettek egy nagyjelentőségű cikkelyt, amely a tudományos kommunizmus szellemében szövegezte meg a proletár mozgalom célját és a Szövetség eszmei irányvonalát: „A Szövetség célja a burzsoázia megdöntése, a proletariátus uralma, a régi, osztályellentéteken alapuló polgári társadalom megszüntetése és egy új társadalom megalapítása, amelyben nincsenek osztályok és nincs magántulajdon."3

4 " F. Engels: A Kommunisták Szövetsége történetéhez. A Kommunista Párt Kiáltványa. Bpest. 1953. 74. 1. 30

A brüsszeli levelező bizottságok tagságára, munkájára s Engels párizsi útjára, az ottani Levelező Bizottság felállítására, fázisaira lásd: J. P. Kangyei: Marx és Engels, A Kommunisták Szövetségének megszervezői. Bpest. 1954. 102. skk. 1. 31

Kangyei: i. m. 113-114. 1.; Schagen: i. m. 142-143. 1. " K. Marx: Herr Vogt. 75 — 70. Idézi: Mehring: i. m. 158. 1. S3 W. W. L. Wolff (1809-1864) tanító és újságíró, Marx és Engels barátja, a Kommunisták Szövetsége Központi vezetőségének tagja; 1848 — 49: a „Neue Rheinische Zeitung" egyik szerkesztője; a demokraták rajnai kerületi bizottságának és a kölni biztonsági bizottságnak tagja; a forradalom után Svájcba, majd 1851-ben Angliába emigrált. ai

A Kommunisták Szövetsége Szervezeti Szabályzata. A Kommunista Párt Kiáltványa. Bpest. 1953. 88. 1.