Századok – 1966
Közlemények - H. Haraszti Éva: Chartizmus és nemzetköziség 461
468 H. HARASZTI ÉVA zőképpen fejlődött ki a kevesek zsarnoksága és a sokak rabszolgasága, az elv azonban mindegyikben ugyanaz. . . Valamennyi országban azok az emberek, akik gabonát termelnek, burgonyán élnek, akik barmot nevelnek, nem esznek húst. Azok az emberek, akik szőlőt termesztenek, az abból nyert nemes folyadéknak csak a seprűjét ízlelik. Akik ruházati cikkeket állítanak elő, rongyokban járnak. Akik építik a házakat, kunyhókban laknak, s akik minden szükséges és fényűző cikket termelnek, nyomorban tengődnek. Valamennyi ország munkásemberei, sérelmeitek, nyomorotok így hát nem azonos-e? Az igaz ügyetek is, nem azonos-e hát? Az eszközökben lehetnek különbségek köztünk, vagy a különböző körülmények más és más eszközöket tehetnek szükségesekké, de a nagy végcélnak, az emberi faj valóságos felszabadításának, az egyetlen és mindenek felett való célnak kell lennie. . . Egyesüljön hát testvériségben, minden ország munkásosztálya közös ügyük győzelmére."25 Ezek a szavak másfél esztendővel a Kommunista Kiáltvány megfogalmazása előtt hangzottak el. Harney elítélte a burzsoá nacionalizmus elvét és megfogalmazta a „valamennyi ország munkásai egyesüljenek" jelszavát is. Megállapította a nacionalizmusról, hogy az szükséges szakasz egy elnyomott nép (mint a lengyel, olasz stb.) társadalmi és politikai fejlődésében; de csalc fejlődési szakasz, amely nem ködösítheti el a munkásság közös érdekét az elnyomó osztályokkal szemben.20 Ennek az elvnek szélesebb körű hangoztatására, röviddel kinyílváníttatása után, a krakkói felkelés kapcsán került sor. A krakkói szabad állam nemzeti kormányának 1846. február 22-i kiáltványa, amelyet azonnal lefordítottak angolra és szorgosan terjesztettek, igen nagy visszhangot keltett az angol radikálisok, de főleg a chartisták szervezeteiben és soraiban. A Tetvéri Demokraták számos nyilvános gyűlést tartottak a lengyel szabadság érdekében, alapot létesítettek a felkelők javára, röpiratokban leplezték le az angol diplomáciának a lengyel nemzettel kapcsolatos ténykedését és követelték, hogy a kormány tartózkodjék az Ausztria oldalán történő beavatkozástól. Ezt kelletlenül fogadta aJengyel emigráció Czartorisky által vezetett jobbszárnya, — amely a whigek és a középosztálybeli radikálisok támogatására épített,2 7 és nyilatkozatot bocsátott ki a Teötvéri Demokraták ténykedése ellen. Harney a Northern Star-ban válaszolt erre és megírta, hogy a brit nép tömegei nem azért rokonszenveznek a lengyel felkeléssel, mert az nemzeti, hanem, mert ez az út a zsarnokságtól való felszabaduláson keresztül (legyen az orosz zsarnokság vagy lengyel arisztokrata zsarnokság) Lengyelország újjászületéséhez vezet.28 1846 márciusában a Testvéri Demokraták egyik alszervezeteként megalakították a „Demokrata Bizottság Lengyelország Újjászületésére" elnevezésű társaságot, amelynek elnöke lett Jones, titkára Harney, pénztárosa pedig O'Connor, s amely a chartista végrehajtó bizottsággal együttműködve, két-két megbízottat (egy-egy angolt és lengyelt) küldött szerte az országba, hogy mozgósítsa a lakosságot a lengyel ügy érdekében. Krakkó Ausztriához való csatolását követően a bizottság „Poland: the Seizure of Cracow" címmel szózatot intézett az angol néphez, amelyben Palmerston politikáját élesen megbírálta. A Testvéri Demokraták lengyel-rokonszenv gyűléseinek egyikén O'Connor vont párhuzamot a lengyelek ós chartisták ügye között, más alkalommal — május 20-án — Jones emelte fel szavát és jelent meg először a szószéken, mint chartista politikus. Jones 1845-ben csatlakozott a chartista mozgalomhoz, s rövidesen O'Connor jobbkeze lett. Képességeinek megfelelően nagy szerephez jutott a mozgalomban 1848-ig — bebörtönzésóig —, majd 1850-től, kiszabadulásától, haláláig. Harney, Jones, O'Connor és a lengyel bizottság számos más tagjának lelkes és meggyőző közreműködése is elősegítette, hogy 1847 közepére, rövid hat hónap alatt, a Testvéri Demokraták szervezete csaknem 30 községben, Dundee-tól Reading-ig megalakult. Sőt, ismert és a demokraták körében tisztelt nevet szerzett külföldön is. Felhívásait, szózatait közölték a nyugateurópai demokrata újságok. Ehhez az Anglián túli népszerűséghez elsősorban Marx és Engels segítette az egyesületet. Marx és Engels 1846 elejétől Brüsszelben azon fáradoztak, hogy az általuk kidolgozott elméletre támaszkodva megvalósítsák a különböző országok szocialistáinak ós ÍS M. Morris: From Cobbett to the Chartists: 1815-1848. London. 1951. 246-247. 1. •• Ilothsteiii: i. m. 135. 1. 27 Az angoi radikálisok lengyelbarátságának jellemzésére lásd: A. J. P. Taylor: The Troublemakers. Dissent over Foreign Policy. 1792-1939. London. 1957. 42-45., 49. 1. 28 Northern Star, 1846. márc. 21. A Testvéri Demokraták lengyelbarát mozgalma sok ellenszenvet váltott ki arisztokrata és polgári (középosztálybeli) körökben. Worzell irta 1846 áprilisában Joachim Lelewelnek, a lengyel forradal nárnak és történésznek: ,,Számos képviselőt kerestünk fel váltakozó eredménnyel — egyikük csaknem kidobott bennünket, a többség megnehezítette működésünket." K. Rogowski, a krakkói forradalmi kormány titkára pedig júniusban az ellen a jelenség ellen tiltakozott, hogy a krakkói felkelésre ,,a kommunista doktrínák gyanúját vessék". Brock: i. m. 149. 1.
