Századok – 1966
Közlemények - B. Lőrincz Zsuzsa: Adatok a Vatikán politikájához a magyar diplomáciai iratokban (1939–40) 452
456 В. I.ŰEINCZ ZSUZSA A „békeakció" külső megnyilvánulási formája, a nagyközönség felé, a többszöri békefelhívásokban, nyilatkozatokban valósult meg. A pápa húsvéti szónoklatában még csak általánosságban szólt a békéről, szeretetről, karitászról. A korabeli sajtó is, a vatikáni magyar követ is politikai nyilatkozatnak, és * nem ünnepi prédikációnak tekintették a szentbeszédet. A nyilatkozat hivatva volt mind Anglia, mind Németország vezetőinek tetszését megnyerni. Azzal a kitételével, hogy a gazdag adjon a feleslegből a szegénynek, hogy méltányosan legyenek elosztva az Isten által a világnak nyújtott földi kincsek, az olasz és német sajtó szimpátiáját érdemelte ki. Annak hangoztatásával pedig, hogy az adott szó és szerződések szentségében ezekben az években már nem lehet bízni és az igazság megköveteli az egyéni szabadság és az emberi méltóság elismerését — Anglia bizalmát akarta megnyerni. Apor, vatikáni magyar követ a szónoklat jelentőségét aláhúzni kivánva megemlíti jelentésében, hogy a pápa, szokása ellenére, felolvasta beszédét, ez a tény nem hagy kétséget az iránt, hogy XII. Pius tulajdonképpen nyilatkozatot akart tenni szentbeszéd formájában. Ugyanakkor a magyar követ értetlenül fogadta a beszédet és nem tudott magyarázatot találni arra az előtte ismeretlen okra, amelynél fogva az „óvatos és harcot kerülő pápa" szükségét látta a beszéd elmondásának. Pedig az okok kézenfekvőnek látszanak. A pápa valóban részt akart vállalni — a nyugati országok összefogása céljából — a politikai életből, ós úgy kívánta vélt feladatát betölteni, hogy közben megőrizze „pártatlanságát" a nyugati országok felé. Az 1939. évi húsvéti beszédet tekinthetjük a pápai diplomáciai békeakció kezdetének. Folytatása volt a lengyel válság felszámolására irányuló tevékenység. Ennek érdekében a pápa egy konferencia összehívását javasolta, az öt nagyhatalom részvételével, amelynek napirendjén lett volna a német — lengyel ellentétek, valamint az Olaszország és Franciaország között felmerült kérdések megvitatása. A Kúria a konferencia összehívására vonatkozó javaslatát egy ideig cáfolta, de letagadni nem tudta, mert az angol és francia sajtó beszámolt a pápai kezdeményezésről. Azóta már e javaslatnak a nyugati országok államfőihez és kormányaihoz való eljuttatásáról is képet nyerhetünk a német külügyminisztérium okmányaiból, a legutóbb megjelent és egyházi részről hivatalosnak számító Giovanetti-könyvből,w melyeket szinte azonos értelemben egészítenek ki a magyar követek jelentései. Giovanetti ebben a könyvében beszámol arról, hogy április végén a pápa elküldte Tacchi Venturi jezsuita atyát Mussolinihez, hogy kikérje véleményét egy öthatalmi konferencia összehívására irányuló javaslatot illetően. Mussolini május 1-én fogadta a pátert, amikor is Tacchi Venturi ismertette a pápa elképzelését. Mussolini a következő napon, május 2-án adott válaszában bizonyos fenntartásokkal egyetértett a pápa akciójával, de hangsúlyozta, hogy ő nem szuggerálta a pápának ezt a javaslatot. A beszélgetést követő napon, május 3-án átadták a nunciusok Berlinben, Párizsban, Varsóban és Londonban az államfőknek illetve kormányoknak szóló jegyzéket. A német külügyminisztériumban készült feljegyzés szerint1 4 Hitler Orsenigo pápai nunciust május 5-én fogadta.1 5 A megbeszélésen német részről jelen volt Ribbentrop külügyminiszter és Hewel követségi tanácsos. Hitler nem adott rögtön elutasító választ. Közölte a nunciussal, hogy Mussolinivei kell ezt a kérdést megbeszélnie és csak vele egyetértésben kíván intézkedni. A beszélgetés során hosszan beszélt az Olaszország és Franciaország közötti problémákról, a tuniszi helyzetről, a szuezi csatorna ügyéről, Djibutiról. Lengyelországról azt mondotta, hogy Németországnak nincs a lengyelekkel szemben követelése, Danzig már nem lengyel és egyszer majd visszakerül Németországhoz. Az európai békére a legfőbb veszélyt nem ezek a kérdések, hanem Anglia jelenti; ő. már mint Hitler, meg akart egyezni a lengyelekkel, de ezt Anglia megtorpedózta. Orsenigo jelentése tartalmilag megegyezik a német külügyminisztériumban készült feljegyzéssel. A nuncius beszámolójában kihangsúlyozta, hogy Hitler többször említette a beszélgetés során, hogy nem lát háborús veszélyt, majd ironizált a pápáról, aki mindent olyan sötéten lát. Ciano és Ribbentrop ezekután Milánóban találkoztak és itt alakították ki közös álláspontjukat, mely szerint sem a lengyel kérdés, sem az olasz — francia vitás ügyek nincsenek abban a kidolgozott formában, hogy tárgyalni lehessen róluk.1 6 Ribbentrop május 17-én fogadta Orsenigot és hivatalos választ adott a pápa üzenetére, Hitler és Mussolini nevében: mind a ketten elismerik a pápának a béke érdekében kifejtett tevékenységét, de a körülmények és a pillanatnyi helyzet olyan, hogy egy konferencia feltételei "Alberto Giovanetti: L'Action du Vatican pour la Paix 1939 — 1940. "Akten zur Deutschen Ausw. Politik 1918-1945. Serie D. Band VI. Яг. 331. ls Giovanetti idézett könyvében a fogadás időpontjául 1939. máj. 6. délután 4b-ját jelölte meg. "Akten zur Deutschen Ausw. Politik. 1918-1945. Serie D. Band VI. Nr. 372.
