Századok – 1966

Közlemények - B. Lőrincz Zsuzsa: Adatok a Vatikán politikájához a magyar diplomáciai iratokban (1939–40) 452

454 В. I.ŰEINCZ ZSUZSA német katolicizmust. „Ugyanezen körök állítása szerint — irja a követ — a jóérzésű német katolikusok a pápa hallgatása következtében cserbenhagyottnak érzik magukat."4 A követ véleménye szerint a pápa az egyoldalú előzékenység politikáját sokáig nem folytathatja: akkor majd ismét kenyértörésre kerül a sor, bár sem a pápa, sem az államtitkár nem kívánnak rossz viszonyban lenni Németországgal. A magyar követ véleménye, mint az a további eseményekből kiderül, többékevésbé helytállónak bizonyult. A pápa óhaja az volt, hogy a jó viszony Németországgal helyreálljon — de ez egyoldalú kívánságnak bizonyult. A német kormány egy rövid időre beszüntette a pápa személye elleni sajtótámadásokat, de tervszerűen harcolt minden vonalon az egyház ellen. Noha így bebizonyosodott, hogy engedékenységével nem ér el eredményt, — a pápa sem nem nyilatkozott, sem nem intézkedett. Hallgatott. Az Osservatore Romano, amely a pápa megkoronázása után hat hónapig még csak említést sem tett a Németországban történtekről, 1939. július 12-i számában minden kommentár nélkül közzétette a feldafingi iskola tantervét, amely a kereszténységet összeférhetetlennek jelentette ki a nácizmussal.5 Ez és ennyi volt a pápa reagálása a németországi eseményekre másfél hónappal a világháború kitörése előtt. XII. Pius politikája alapvetően nem is változott. A náci Németországgal szemben mindig előzékeny és elnéző volt, de ez sem segítette elő a „harmonikus együttműködés" kialakulását. A nyílt kenyértörés, amit a magyar követ jósolt, ugyan nem következett be, de nem jött létre olyan jó viszony sem, melyet XII. Pius Olaszországgal alakított ki. XI. Pius életének utolsó esztendejében két kérdés rontotta meg az olasz- fasiszta kormány és a Kúria közötti kapcsolatot. A Vatikánban rossz néven vették az olasz fasiszta kormány azon rendelkezését, amely megtiltotta a vegyesházasságot. A fajvédelmi törvényekkel, amelyeket Olaszországban ez időben vezettek be, a pápa a nyilvánosság előtt két ízben foglalkozott. Beszédeiben hangsúlyozta, hogy a túlzott nacionalizmus és a fajok megkülönböztetése idegen az egyháztól és szembenáll annak tanításaival. Ebben az ügyben diplomáciai tárgyalások folytak Pignatti olasz nagykövet közvetítésével a pápa és az olasz kormány között, amelynek során a nagykövetnek az eredményekből következtethetőn sikerült meggyőzni a pápát. A fasiszta párt vezetőinek nem tetszett az Actio Catholica átszervezése sem. XI. Pius ugyanis 1938. április 1-én új kurális hivatalt létesített, amelynek feladata az Actio Catholica központi irányítása volt.6 A pápa ezzel egységes irányítás alá akarta vonni az egyház segédcsapatát, amely elsősorban politikaüag volt hivatva a hívőket szervezni. E központi hivatal feladata volt az egész világ egyházmegyéit információkkal ellátni s a felmerülő kérdések megmagyarázásáról, a kételyek megoldásáról gondoskodni. A vatikáni körök a hivatal megszervezését az egyház tanításaival ellenkező államelméleti irányokkal folytatott harc erősítése szempontjából tartották fontosnak. A kormánynak az egész átszervezés nem tetszett, bár e központi hivatal létrehozása sem történt a fasiszta kormány előzetes tudta nélkül. A hivatal élére Pizzardo bíborost állította a pápa. A mozgalom célkitűzéseit a „L'Avvenire" cimű katolikus lap volt hivatva szolgálni.7 A lap alapításakor Mussolini kikötötte, hogy főszerkesztőjének Imola Marconinak, az ő személyes hívének kell lennie.8

Megvolt tehát az együttműködés még azokban a kérdésekben is, amelyeknek részleteiben eltérések mutatkoztak a két fél között. 1938. december 26-án a római prelatúra szokásos karácsonyi kihallgatása alkalmából XI. Pius elsorolta az egyház sérelmeit, de előtte emlékeztetve a conzilliazione 10. évfordulójára az istennek járó hála után elsősorban „a nemes államfő és páratlan miniszterének" mondott köszönetet." XII. Pius trónra lépése után még ezeket a függő kérdéseket is igyekezett tisztázni, és első kötelességének érezte eltávolítani az olasz kormány és a Vatikán közti jó viszony kialakulását gátló akadályokat. Hallgatólagosan tudomásul vette az olasz kormány által életbeléptetett, vegyes házasságot tiltó rendelkezést, és megváltoztatta az Actio Catholica szervezeti felépítését. A korábbi centralizációt elvetve az Actio Catholica helyi szerveit a püspököknek rendelte alá, megfosztotta a szervezetet kimondottan politikai jellegétől, elejét vette annak, hogy ebből a kérdésből kifolyólag súrlódások támadhassanak az egyházi és a világi hatóságok között. XII. Pius minden igyekezete a nézeteltérések eloszlatására irányult. Alfieri vatikáni olasz nagykövet előtt a követ megbízólevelének 'O. L. K.B3 1939-54-2902. »O.L. K. 63. 1939-54-2902. •O. L. K. 105. 1938 —23/poI. 7 Ezt a lapot a Bolognában szerkesztett hasonló lapból, a „L'Avvenire d'Italia"-ból alakították. A lap addig is Pizzardo bíboros rendelkezésére állt. ' I nola Marconi korábban a Popolari párthoz tartozott, de a fasizmus kezdeti időszakában már Mussolinihez csatlakozott. •O.L. K.105. 1938—113/biz. (69/pol.).