Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
A F EGYVERKEZÉS KÉRDÉSE HITLER HATALOMRAJUTÁSA UTÁN 427 fedte Daladier és Paul-Boneour, tehát a hivatalos francia külpolitika álláspontját. Hatását illetően igen pesszimista módon vélekedett a német sakkhúzásról az olasz külügyminisztérium és maga Mussolini is. Az olaszok úgy látták, hogy Németország a „teljes izoláltság felé halad". Suvich külügyi vezértitkár közölte Hassell római német nagykövettel, hogy Mussolini helytelen taktikai lépésnek tartja Németország kilépését. Ez olyan időpontban történt, amikor megítélése szerint „éppen német szempontból a tárgyalások folytatása lett volna szükséges". Mussolini benyomása szerint a németek hatálytalanították a fegyverkezés megoldására irányuló olasz akciót. Mussolinit sértette, hogy a németek a tervezett lépésről nem tájékoztatták előzetesen, s hogy a francia sajtó az üggyel kapcsolatban az ő vereségéről cikkezhetett. Az olasz kormány tudtára adta a németeknek, hogy a maga részéről nem ismer el semmilyen további kötelezettséget a leszerelés kérdésében teendő lépéseket illetően, de nem is tudja, hogy mit lehetne tenni; a helyzetből nem lát kiutat.75 Hasonlóan nyilatkozott Suvich Hóry András római magyar követ előtt is. Kijelentette, hogy amennyiben Anglia és Franciaország együttesen arra az álláspontra helyezkednek, hogy a leszerelési egyezményt Németország nélkül tető alá hozzák, drámai fejleményekkel kell számolni. A kilátásokat rendkívül pesszimista módon ítélte meg, mivel nézete szerint a német politika halomba döntötte az Olaszország által fáradságosan előkészített négyhatalmi politika alapjait. Ezek alapján kijelentette, hogy Olaszország a továbbiakban nem foglalkozik a helyzet szanálásával.7 6 Nagy sajnálattal nyilatkozott a német lépésről Avenol népszövetségi főtitkár is. Közölte, hogy véleménye szerint ez a politika teljesen érthetetlen és félelmetes, mivel gyengíti mind a négyhatalmi politika, mind a Népszövetség és a locarnói rendszer értékét.7 7 Bizonyos jelek azonban már az első napokban arra engedtek következtetni, hogy a Suvich által jósolt együttes francia—angol álláspont kialakulására, Németország kizárására és a „drámai fejleményekre" ezúttal sem kerül sor. Ilyen jel volt az USA képviselőjének nyilatkozata. Norman Davis október 16-án a Leszerelési Konferencián közölte, hogy az USA nem kíván részt venni egy tisztán európai vitában, majd Roosevelt jelentette be, hogy az USA nem érdekelt az európai kérdésekben és azokba nem avatkozik be. Bár a magyar követ az elnöki nyilatkozat elhangzása után is az amerikai közvélemény németellenességének fokozódásáról tett jelentést kormányának, s azt írta, hogy ,,a szimpátiák erősebben volnának volt szövetséges társaik mellett és a jelenlegi német regime ellen, mint a világháború kitörésekor",78 ez nem változtatott az Egyesült Államok hivatalos vonalán. Az angol kormány amellett volt, hogy a Hitler által felajánlott diplomáciai úton továbbfolytassák a leszerelési tárgyalásokat. Ugyanakkor a francia kormány újabb behódolására és engedményére mutatott Paul-Boncour nyilatkozata, amelyben kijelentette, hogy ha 75 DGFP (С) II. köt. 4. sz. 5. 1.; 18. sz. 28 — 30. 1.; 50. sz. 88 — 91. 1.; Küm. pol. 1933 — 21/40—2995 Kiréldy Lukács id. római magyar ügyvivő távirata 1933. okt. 16. 76 Küm. pol. 1934 — 21/40 — 5578 Hóry római magyar követ jelentése 1933. okt. 20. 77 Küm. pol. 1934 — 21/40 — 2995(5609) Pelényi genfi magyar követ jelentése 1933. okt. 21. 78 Küm. pol. 1934 — 21/40—2995(5766) Yógh washingtoni id. magyar ügyvivő jelentése 1933. okt, 20.
