Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
A FEGYVERKEZÉS KÉRDÉSE HITLER H AT ALOM RA JUTÁS A UTÁN 419 ségét a közvetlen diplomáciai tárgyalások folytatására. A német kormány szózatot intézett a német lakossághoz, s ebben hangoztatta, hogy a béke és a megértés politikáját kívánja folytatni, elveti az erőszak alkalmazását, kész tárgyalni minden állammal, kész arra, hogy hosszú időre kontinentális megnemtámadási paktumot kössön, hajlandó megsemmisíteni az utolsó géppuskát és hazaküldeni az utolsó katonát is, ha mások is ezt teszik. Mindennek egyetlen előfeltétele, hogy a hatalmak elismerjék Németország jogegyenlőségét. Amíg ez nem áll fenn, Németország nem vesz részt semmilyen nemzetközi intézményben, sem szerződésben. Németország inkább magára vállalja az ezzel járó összes kellemetlenségeket, ,,. . . mint hogy olyan szerződéseket írjon alá, amelyek csupán a versailles-i béke által teremtett helyzet további fenntartásához és így az államok civilizált közösségének összeomlásához vezetnek".46 Németország október 14-i proklamációjával a fegyverkezés ügyének egy szakasza lezárult. A német lépés lehetetlenné tette a megegyezés kialakítását a leszerelési konferencia keretében, nemet mondott a nemzetközi ellenőrzésre, elutasította a felkínált korlátozott fegyverkezési lehetőséget. Ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy követelései a felajánlott engedményeknél lényegesen nagyobbak s hogy amennyiben a vezető kapitalista államok az általa javasolt diplomáciai úton folytatott tárgyalások útjára lépnek, ezzel számolniuk kell. Németország megszüntette a 4 éves halasztás, a válság elodázásának lehetőségét, s újból döntésre kényszerítette Franciaországot. Az utóbbi számára választás végeredményben ugyanazok között az utak között adódott, mint egy hónappal korábban: erőteljes, együttes fellépés Németország ellen, a tárgyalás megszüntetése és Franciaország biztonságának más utakon keresése, az alkudozások továbbfolytatása. A nemzetközi feltételek azonban időközben Franciaország javára tolódtak el. Nem volt véletlen, hogy a világközvélemény a német lépést abszurdnak, elhibázottnak, vakmerőnek vélte, s az emberek úgy látták, Németország mindent elkövet, hogy saját magát izolálja. A szemben álló feleken múlt, hogy a kedvező alkalmat ki tudják-e használni. * Hitler május 17-i és október 14-i beszéde közötti szakaszban Németország nemzetközi helyzete több szempontból romlott. Ausztriai politikájával növekvő mértékben idegesítette Olaszországot,4 7 s Mussolini ausztriai és ezen át középkclct-európai befolyását féltve, egyre inkább hajlott arra, hogy a csődbe kerülő és nem kis mértékben a német politika miatt csődbe kerülő négyhatalmi paktumgondolatot félretéve megpróbáljon Franciaországgal egyezséget létesíteni a franciák által Középkelet-Európában és részben Afrikában teendő koncessziók ellenében.48 Mussolini ebben az időben helytelení-46 Hitler beszédei: Dokumente der deutschen Politik. I. köt. Berlin. 1939. 94 — 96. és 97 — 106. 1.; a német kormányproklamáció uo. 96 — 97. 1. és DGFP (С) II. köt. 1. sz. 1—2. 1. 47 Németország ausztriai politikájára és Olaszország reagálására ld.: Kerekes L. : Anschluss 1938. Ausztria és a nemzetközi diplomácia 1933 — 1938. Bpest. 1963. 54—74. és 78 — 95. 1. 48 Ld.: 24. sz. jegyzet és a német—olasz, valamint francia—olasz viszony további alakulására Kiim. pol. 1933—11/11 —6230,LL/27 —603, 1182,1881,1881(2003), 1881(2028), 1881(2061), 1881(2916), 1881(5580), 1881(5590), 1881(5920). — Fenti iratokból nyilvánvaló egyfelől, hogy Olaszország részéről a közeledési akcióban több volt a pillanatnyi
