Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
408 SZ. ORMOS MÁRIA féle, de még mindenesetre a weimari Németország kapta, a hasznot viszont Hitler akarta belőle megszerezni.1 5 Hitler megjelenésének hatása a nemzetközi porondon közismert. Talán elegendő néhány tényre utalnunk annak érdekében, hogy érzékelhető legyen a nemzetközi légkör, amelyben MacDonald miniszterelnök említett leszerelési javaslatával előállt. Németországban Hitler kancellári kinevezése után megkezdődtek az atrocitások, a zsidóüldözés, február 28-án felgyújtották a Reichstag épületét, betiltották a kommunista pártot, majd a kommunistákkal együtt vadászat indult a szociáldemokraták, a szakszervezeti tagok és minden demokrata vagy liberális csoport és személy ellen. A világ undorodva, borzadva figyelte a barna pestis terjedését. Az első hónapok világhangulatának jellemző, mindenesetre túlzottnak nem igen tekinthető képe az a néhány sor, ami a német fasizmus fogadtatásáról a baloldal iránti szimpátiával nehezen vádolható Magyar Szemle külpolitikai rovatában 1933 júniusban megjelent. A szemleíró Ottlik György a következőket jegyzi meg: ,,. . . a megdöbbenést, a bizalmatlanságnak azt a hullámát, amely Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat Németországgal szemben szinte korlátlanul elöntötte. . . az a meggyőződés váltotta ki, hogy amely nemzet kormánya annak belső berendezkedését, a létező jogokat, az állampolgárok jogegyenlőségének eddig respektált alapjait oly tökéletesen semmisíti meg, mint a nemzeti szocialista kormány, nemcsak a zsidók, hanem a katolikusok üldözésével, minden ellentétes vélemény elnémításával, az ellenkezőknek bírói eljárás nélkül való bebörtönzósével, tulajdonképpen csak ízelítőt ad abból a szellemből, amely ellen a nagy koalíció létrejött. . . A mód, ahogyan az országon belül a szakszervezeteket egy tollvonással eltörölték, vagyonukat elkobozták, ahogy az acélsisakosokat beolvasztották a nemzeti-szocialista hadseregbe, ahogy kifelé viszont Ausztriával szinte mint meghódított kolóniával akartak bánni, — az egész brit közvélemény egyhangú nézete szerint — kóstoló arra, milyen szellem járta át és fogja átjárni a birodalom külpolitikáját szomszédaival szemben, vagy az európai népekkel általában."16 Mindez nem akadályozta meg a volt labourista miniszterelnököt, hogy a brit birodalom érdekében állónak vélt pacifista álláspontját tovább képviselve 1933. március 16-án olyan leszerelési javaslatot tegyen a genfi tanácskozó asztalra, amely kizárólag egy államnak, a fasiszta Németországnak méltánylására számíthatott, bár kétségtelen, hogy a megnövekedett német igényeket sem elégítette ki.1 7 A MacDonald-terv előirányozta minden hadsereg átalakítását rövid szolgálati időn alapuló milíciává. Elképzelése szerint a francia hadsereg létszámát öt év leforgása alatt 200000-re kellett redukálni, miközben a német hadsereg is elérte volna ugyanezt a színvonalat. A terv megkívánta a légierő lényeges csökkentését. A hadiflotta területén a program az 1930-i londoni egyezményt tekintette irányadónak azzal a különbséggel, hogy a fran-15 A deklarációt Anglia, az USA, Franciaország, Németország és Olaszország képviselői (MacDonald, J. Simon, Norman Davis, J. Paul-Boncour, Neurath, Aloisi) írták alá. Ursachen und Folgen ... VI. köt. 296 — 297. 1. 16 Magyar Szemle, 1933 jún. XVIII. köt. 2. sz. 179. 1. 17 A német vezérkar 1933. ápr. 1-én az 1928-ban kidolgozott, de végre nem hajtott terv második fázisát indította útjára. 1937-ig 21 hadosztályból, mintegy 300 000 főből álló, 1 évi szolgálati időn alapuló hadsereget kívántak felállítani. így számításuk szerint 1937-ben mintegy 7 — 800 000 kiképzett katonával rendelkezhettek. — G. Meinck: i. m. 87 — 88. 1.
