Századok – 1966

Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400

404 SZ. ORMOS MÁRIA hadseregük és fegyverzetük lényeges csökkentésében. Egyezmény azonban — eltekintve a flottára vonatkozó bizonyos korlátozásoktól — nem jött létre, több állam — közöttük Franciaország - fenntartotta, ill. növelte háborús haderejét.8 A kérdés rendezésére már 1925-ben előkészítő bizottságot küldtek ki, s az 1926 folyamán megkezdte munkálatait. 1932. február 2-án megnyílt a leszerelési konferencia is, itt azonban azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a delegátusok a több éves előkészítés ellenére a közöttük fennálló alapvető ellentétek miatt semmit sem tudnak kezdeni a témával. A tőkés államok kormányainak egy része, elsősorban az angol és az amerikai kormány azonban erőteljes munkába kezdett a felszerelt államok fegyverzetének eléggé jelentős csökkentése érdekében, feltételezve többek között, hogy az így nyerhető megtakarítás világméretekben megkönnyítené a gazdasági válság felszámolását. Voltak államok, amelyek egyéb okokból is valóban gondoltak kisebb vagy nagyobb mérvű leszerelésre. Ott volt mindenekelőtt a Szovjetunió, amely Hitler uralomrajutásáig egyértelműen és kétségbevonhatatlanul a leszerelés mellett foglalt állást. Az előkészítő bizottságban Litvinov szovjet külügyi népbiztos, a Szovjetunió képviselője 1927. november 30-án részletes tervezetet terjesztett elő a 4 év alatt végrehajtandó általános és teljes leszerelésre a szárazföldön, a tengeren és a levegőben, majd ennek elvetése után 1928. március 23-án előadta a részleges leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatot. Ez utóbbi a fegyverzet adott színvonala alapján 3 kategóriába sorolta az államokat s e színvonalnak megfelelően 50, 33, ill. 25%-os csökkentést irányzott elő. Kevés módosítással lényegében ugyanezeket a terveket ismertette Litvinov a konferencia megnyitása után 1932. február 25-én, illetve április 11-én a korábbihoz hasonló elutasítás mellett.9 A Szovjetunió elvi meggyőződése mellett gazdasági érdekei — az ország gazdasági modernizálásának folyamata, iparosítása, a mezőgazdaságban megindított strukturális és termelési átalakítás — miatt is örömmel vette volna a leszerelés megvalósítását, erre azonban egymagában természetesen nem szánhatta rá magát. A kétoldalú háborús veszély, amely a Távolkeleten Japán részéről és egy kialakíthatónak vélt európai szovjetellenes koalíció részéről fenyegette, arra késztette, hogy a lehetőségekhez képest erős, jól képzett és felfegyverezett hadsereget teremtsen és azt állandóan készenlétben tartsa. A nemzetközi politikai helyzet kihatásaiban igen súlyos problémája, hogy tőkés viszonyok között, illetve mindaddig, amíg a tőkés rendszer a világon jelentős súlyt képvisel, leszerelésre, amiről a nemzetek közötti érintkezésben mintegy fél évszázada esik szó, egyáltalán sor kerülhet-e. Nem üres szalmacséplés-e a temérdek vita, a sok előtárt tervezet, amit ez idő alatt a diplomaták — a tábornokok elnéző mosolyától kísérve — produkáltak. Logikai 8 1933-ban a főbb európai hatalmak szárazföldi hadseregének létszáma megközelítően: Anglia: 187 000, Belgium: 44 000, Csehszlovákia: 120 000, Franciaország: 621 000, Jugoszlávia: 148 000, Lengyelország: 330 000, Olaszország: 360 000, Románia: 252 000, Szovjetunió: 563 000. — A legyőzött államok legális hadereje: Németország 100 000; Ausztria 30 000, Magyarország 35 000, Bulgária 20 000 fő. — A légierő tekintetében Franciaország állt az élen német adatok szerint 3046 (az olaszok szerint 4000) katonai repülőgépével, Belgiumnak 350, Lengyelországnak 700, Csehszlovákiának 670 gépe volt. 9 Ursachen und Folgen vom deutschen Zusammenbruch 1918 und 1945 bis zur staatlichen Neuordnung Deutschlands in der Gegenwart. VI. köt. Die Weimarer Republik. Das Ende des parlamentarischen Systems Brüning—Papen—Schleicher 1930 —1933. Berlin. 283. 1.; Hajcman : i. m.; E.Korovine: The U. S. S. R. and Disarmement. (International Conciliation, 1933. szept. 292. sz.)