Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
A MAG Y. TÖRT. EMLÉKBIZOTTSÁG ÉS AZ 1942. MÁRC. 15-1 TÜNTETÉS 345 bekövetkeztek. Vázolta a két munkáspárt teendőit a parasztsággal, a haladó értelmiséggel, a városi kispolgársággal és a Hitler-ellenes polgári rétegekkel való szorosabb kapcsolat megteremtésében. Közös akcióprogram kidolgozását javasolta a munkásosztály politikai és gazdasági harcainak fellendítésére. Felvetette az üzemi szabotázsok szervezését is. E tárgyalások legfontosabb mozzanata az volt, hogy a KMP javasolta, létesítsen a két párt olyan közös bizottságot, amely minden fontos, a függetlenségi mozgalmat érintő kérdésben mindkét pártra kötelező érvényű határozatot hozhat. A tárgyalások során elsősorban azokban a kérdésekben sikerült további eredményeket elérni, amelyekben az 1941 őszi tárgyalásokon is megegyezés született: a függetlenségi politika fokozott propagálása, a különböző Hitlerellenes csoportokkal vaió együttműködés szélesítése, közös gazdasági és politikai akciók szervezése. Szakasits Árpád azonban mereven elzárkózott az üzemi szabotázsok szervezésétől s a közös bizottság létrehozásának tervétől, mert szerinte ezek már az SzDP és a szakszervezetek legalitását veszélyeztetik. A közös bizottság helyett csupán időnkénti és kölcsönös tájékoztatásban állapodtak meg. Bár nem sikerült elfogadtatni a két párt közös akcióprogramjának kidolgozására tett javaslatot sem — a Népszava szerkesztőségében, az SzDP és szakszervezetek alsó és középszerveiben dolgozó kommunisták befolyásának eredményeként — a munkásosztályt érintő legfontosabb gazdasági és politikai kérdésekben az együttműködés egyre gyümölcsözőbbé vált.88 A két párt együttműködése az SzDP baloldal határozottabb fellépése esetén természetesen eredményesebb lehetett volna. A KMP így is nagyra értékelte az SzDP baloldalának álláspontját. „Nagy jelentőségű ebből a szempontból, hogy a pártunk és a szociáldemokrata párt az alapvető politikai kérdésekben: a háború, a külpolitikai orientáció és a demokrácia kérdésében egyenlő álláspontot foglal el — állapította meg a Szabad Nép a tárgyalások után. De azonnal hozzátette: Ezt a politikai azonosságot mozgalmi egységgé kell kovácsolni. A legkisebb kérdésektől a legnagyobbakig.8 9 Ennek az együttműködésnek az eredménye volt, hogy a szervezett munkásság egységesen és határozottan tiltakozott a szakszervezeteket ért újabb kormánytámadás ellen.9 0 1 942 január yégén a vasasszakszervezetben tartott szakszervezeti bizalmi értekezleten (kb. 1500-an jelentek meg) heves viták eredményeként hozott határozatban egyhangúlag elutasították a szakszervezetek munkaközvetítő jogának megsemmisítésére irányuló törvénytervezetet.9 1 A szervezett munkásoknak ez az egyöntetű fellépése még Peyeréket is a törvénytervezet elutasítására9 2 sarkallta, holott korábban ők ebben a kérdésben opportunista magatartást tanúsítottak. Hasonlóan elutasították a törvénytervezetet a keresztényszocialista szervezetek is.9 3 A belügyminiszter vé-88 Lásd Horváth Márton és Szakasits Árpád visszaemlékezéseit (Pl Arehivum). 89 Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből 1935 — 1945. Összeállította: Pintér István, Svéd László. Bpest. Kossuth Kiadó. 1964. 311. 1. Szabad Nép, 1942. febr. Munkásegységet. 90 A kormány ismét az állami munkaközvetítés tervével foglalkozott, amellyel teljesen ki szerette volna venni a szakszervezetek kezéből a szervezett munkások munkába állításának lehetőségét. A másik intézkedés ismét pénzügyi ellenőrzés alá helyezte a szakszervezeteket, igy a Belügyminisztérium bármikor felfüggeszthette egy-egy szervezet működését. (Illegális Szabad Nép, 20. 1. ós PI Arch. BM VII. res. 1942. sz. п.) 91 PI Arch. A. XIX. 1/1/1942/2. 92 Uo. 93 Szabad Nép, 1942. febr.
