Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
A MAG Y. TÖRT. EMLÉKBIZOTTSÁG ÉS AZ 1942. MÁRC. 15-1 TÜNTETÉS 343 dás elő ne forduljon". „Helyezzen súlyt arra — hangzik a rendelet —, hogy a hadiüzemi munkásság az elsőrendű élelmiszerekhez akadály nélkül (sorbanállás) hozzájusson, és amennyiben szükségesnek mutatkozik, az élelmiszerbeszerzéshez hatásos módon nyújtson segítséget.8 0 Valóban 1941 második, 1942 első felében a nagyobb hadiüzemek ellátásában komolyabb fennakadás nem volt. Nem véletlen tehát, hogy az 1941 augusztusi bányászbérmozgalmon kívül nem találkozunk a nagyüzemekben jelentősebb megmozdulásokkal. Hozzájárult ehhez az is, hogy a hadiüzemi parancsnoki rendszer bevezetése után a nagyüzemekben dolgozó szervezett munkások — akik elsősorban a nélkülözhetetlen szakmunkások soraiból kerültek ki — mozgalmi tevékenységüket nem az üzemekben fejtették ki, hanem az illető szakszervezetek munkásotthonaiban. A KMP Központi Bizottságának az üzemi pártszervezés megindítására, illetve az üzemi pártmunka fokozására vonatkozó határozata tehát nemcsak a KMP szerveinek a munkásosztály tömegeibe való beágyazását és a lebukásoktól való védelmét volt hivatva szolgálni — mint ezt a korábban megjelent párttörténeti munkák hangsúlyozták —, hanem a nagyüzemi munkásságnak, mint a proletariátus fő osztagának az antifasiszta, háborúellenes harc oldalán való felsorakoztatását is. Hiszen az 1941-ben végrehajtott sikeres akciók még lényegében a nagyüzemi munkásság támogatása nélkül zajlottak le. A nagyüzemek mellett a párt fontosnak tartotta a vidéki pártszervezés megindítását is. Több vidéki városban (Pécsett, Debrecenben, Szegeden, á Viharsarok több helységében), részben az OIB, részben közvetlen kapcsolatok útján megkezdődött a kommunisták szervezett tevékenysége. A megnövekedett feladatok, a Hitler-ellenes erők tömörítését illetően egyetértő, de számos, a függetlenségi harc szempontjából t is alapvető kérdésben eltérő nézeteket vallók jelentkezése, a függetlenségi mozgalomban elengedhetetlenül szükségessé tette a kommunisták rendszeres tájékoztatását s a legfontosabb elvi kérdésekben az egységes kommunista álláspont kialakítását. Időnként a párttagok tájékoztatására kiadott körlevelek, a legális sajtóban, főleg a Népszavában megejelent kommunista cikkek, a pártszervezetekben történt megbeszélések már kevésnek bizonyultak. Ezért határozta el a KMP Központi Bizottsága, hogy a kommunisták rendszeres tájékoztatására s a függetlenségi mozgalom legfontosabb elvi és gyakorlati kérdéseinek tisztázására pártlapot ad ki.81 A párt központi lapja kiadásának, szerkesztésének és ter jesztő hálózata kiépítésének feladatával a KB Rózsa Ferencet bízta meg. 1942 február első napjaiban — 80 példányban82 — a kommunisták kezébe került az illegális „Szabad Nép".8 3 80 A rendeletet lásd: HL Hadiüzemi pkság. Vác. 200/430/1941 Kö. 81 „Sokat vitatkoztunk a lap cimén — irja Horváth Márton visszaemlékezésében. — Politikánknak megfelelően nem akartuk, hogy a „kommunista" szó benne legyen a címben. Nem a „Kommunista" folytatását akartuk, hanem az új politikának megfelelően szélesebb tömegeket átfogó lapot képzeltünk el. így került sor a javaslatra, hogy az újság neve Szabad Nép legyen." PI Arch. Horváth Márton visszaemlékezése. 82 Az első három szám 80, a negyedik 120 példányban jelent meg. A májusban vásárolt nyomda lehetővé tette volna már, hogy a lap nagy példányszámban jelenjek meg és ne csak párttagokhoz, hanem a mozgalom különböző csoportjainak képviselőihez is eljusson (PI Arch. A. IV. 4/1942/36). 83 A Szabad Nép nyomdájának, terjesztő apparátusának felépítéséről lásd Máté György: Szikrától lobban a láng. Bpest, Szikra. 1955; Orosz Dezső—Pintér István: id. tanulmány.
