Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
A MAG Y. TÖRT. EMLÉKBIZOTTSÁG ÉS AZ 1942. MÁRC. 15-1 TÜNTETÉS 333 tölthetnek be a munkásosztálytól még idegenkedő, de a fasizmussal szembehelyezkedő értelmiségi, polgári csoportok közeledésében, egymásratalálásában, s annak megértésében, hogy a múlt haladó hagyományai tovább élnek a munkásosztályban, sőt ezek igazi megőrzői és továbbfejlesztői a munkások. A Népszavában 1941 őszén egyre több cikk jelent meg, amely a múlt szabadságharcos hagyományait ismertette a lap olvasótáborával. Hasonló céllal a Szabad Szó novemberi számában Fehér Lajos irányításával ,,A történelem tanítása" címmel külön rovat indult, amelynek — mint a bevezető hangsúlyozza — a függetlenségi harcok tanulságainak levonása és a lap olvasótáborával való megismertetése a célja.1 5 A kommunista párt művészeti pártsejtje két irányban kísérletezett. 1941 októberében a Szocialista Képzőművészek Csoportja képzőművész-kiállítást rendezett tagjainak legjobb festményeiből, szobraiból. A kiállítást a Hitlerellenes nemzeti összefogás jegyében kívánták megrendezni,1 6 ezért 20, a szocialista csoporthoz nem tartozó festőt is felkértek a kiállításon való részvételre. A meghívottak közül azonban csak három küldött képet. Maga a kiállítás nagy sikert aratott és ösztönzője volt annak a vitának, amely „A művészet és a munkásosztály" címmel indult és sok művészt, illetve a képzőművészetért rajongó olvasót véleményalkotásra serkentett.1 7 Később ennek a vitának a tanulságait összegezte Dési-Huber István a Népszava 1941. december 25-i számában ,,A negyedik rend művészete" című cikkében, amely újabb viták forrása lett. A kulturális megmozdulások közül legnagyobb jelentősége a kommunista Hont Ferenc vezetésével „Költő és kora" címmel rendezett előadássorozatnak volt. Nagy közönségsikeréhez a téma aktualitása, művészi színvonala mellett a reakció is hozzájárult. Két nappal a ,,Csokonai-est" megtartása előtt közölték, hogy a Vigadó 100—150 főt befogadó kamaratermét nem bocsátják rendelkezésre.1 8 Ezzel az egész előadássorozatot meg akarták buktatni. Hosszú utánjárás után hajlandónak mutatkoztak a Vigadó 1200 személyes nagytermét rendelkezésre bocsátani, abban a reményben, hogy a hatalmas teremben az előadássorozat közönség hiányában úgyis megbukik. A kommunista párt azonban minden szervezetét mozgósította.1 9 A munkásokkal sikerült megérttetni az előadássorozat jelentőségét, s így a november 29-én megtartott Csokonai-esten, a december 3-i Petőfi-, a január 3-i Ady-esten a Vigadó 1200 férőhelyes nagyterme nem egyszer szűknek bizonyult.20 Az egyes előadások közönségének összetétele, lelkesedése jól tükrözte a kibontakozó függetlenségi mozgalom vonzóerejét. A baloldali lapok, a Népszava, a Magyar Nemzet, a Független Magyarország hasábjain megjelent méltató cikkek az előadássorozat legfőbb céljára hívták fel azok figyelmét, akik csak a sajtóból szerezhettek tudomást e nagyszabású kulturális megmozdulásról. A Petőfi-est után írta Kállai Gyula a Népszavában: ,,A közönség összetétele — munkások, írók, 15 Szabad Szó, 1941. nov. 9. Fehér Lajos: Mit olvassunk? 16 Háy Károly festő a következőkben fogalmazta meg a kiállítás célját: ,,A képzőművészet területén is meginduljon a művészek és munkásközönség között az a közeledés, amely az irodalom, zene, színpad között már régen folyamatban van." (Magyar Nemzet, 1941. okt. 31.) "Lásd a Magyar Nemzet 1941 októberi számait. 18 Hont Ferenc: Költészet a dob ón. Bpest. 1942. 25 2íj 1. 19 PI Arch. YKF Bírósága 194 i H-193. 20 Hont Ferenc: i. m. 26. 1. 4 Századok 1966/2—3.
