Századok – 1966
Tanulmányok - Kállay István: Szabad királyi városaink gazdálkodása 1740–1780 között - 287
300 KÁLLAY' ISTVÁN közötti, hét évi maradványai 89,072.—ft-ot, ugyanez időszakban Újvidék város maradványai csak 1,540.— ft-ot tettek ki. Szatmárnémeti 1764 —1774 között, 11 év alatt, 118,495.— ft, csaknem ugyanez idő, 9 év alatt, Trencsén 12,202.— ft maradvánnyal zárta számadását. Székesfehérvár 1761 — 1774 között, 12 év alatt, csak 29,886 ft maradványt tudott felmutatni. Ugyancsak nagy eltéréseket állapíthatunk meg, ha egyes városaink bevétel rovatait vizsgáljuk. 1760-ban pl. Kőrös város bevételeinek 46,58%-a, 1757-ben Újvidék bevételeinek 31,15%-a, 1773-ban Székesfehérvár bevételeinek 29,74%-a, 1746-ban Pest bevételeinek 27,57%-a származott különböző taxákból. Ugyanezen rovaton belül 1766-ban Korpona csak 0,502%-ot, 1771-ben Bélabánya 0,90%-ot tudott felmutatni, illetve 1758-ban Szatmárnémeti, 1759-ben Kassa, 1761-ben Libetbánya semmit sem vettek be taxákból. Trencsén város 1770-ben bevételeinek 21,31%-át, Pest 1746-ban 28,57%át, Nagyszombat 1751-ben 6,61%-át vám-, híd-, kompjövedelemből vette be. Egyes városok — Szatmárnémeti 1758-ban, Kassa 1759-ben, Szentgyörgy 1762-ben, Korpona 1766-ban, Bélabánya 1771-ben — ugyanakkor semmibevételt sem számolt el ezen a rovaton. Kórházi, alapítványi pénzekből, javakból — Pozsonyt kivéve — egyik városunk sem számolt el bevételt. Pozsony 1770-ben bevételeinek 5,52%-át, 4,208 ft 66 d-t vett be kórházi, alapítványi pénzekből, illetve javakból. Ezek a városonként és rovatonként megnyilvánuló nagy eltérések elsősorban azt mutatják, hogy helyes lett volna a bécsi Udvari Kamarának az a törekvése, mely városaink gazdálkodását egy nevezőre akarta hozni. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy egyenlő esélyekkel rendelkező városok ne tudtak volna gazdálkodásukból legalább megközelítőleg azonos hasznot kihozni. A városi gazdálkodás megjavítása, elsősorban a városi regálék és javak bérbeadása, elmaradt városainkat is az élenjárók szintjére hozhatta volna. Szembetűnő ugyanis, hogy azokban a városokban volt nagyobb maradvány, ahol a regálék és javak bérbe voltak adva. Másik szembetűnő tény a kamarai kezelésben levő mezővárosok és a szabad királyi városok évi kasszamaradványai között — az előbbiek javára — megmutatkozó nagy eltérés. Óbuda és Arad kamarai mezővárosok évi 20 — 24,000 ft-os maradványa szabad királyi városaink 2 — 6000 forintos maradványaival szemben nem lebecsülendő különbséget mutat. Ez a különbség azzal magyarázható, hogy a kamarai mezővárosok vezetésében kevesebb lehetőség volt a korrupcióra23 4 , a Kamara félrevezetésére, valamint az állások betöltésénél nemcsak osztály-, hanem szakmai szempontok is érvényesültek. A kamarai mezővárosok, gazdasági vezetői — szabad királyi városaink hasonló tisztviselőihez viszonyítva — szakemberek, elsősorban kamarai alkalmazottak voltak, akik a Kamara érdekeit inkább szem előtt tartották. Kétségtelen, hogy ezek a tisztviselők nem jelentettek hamis adatokat, nem tartalékoltak városi pénzeket „külön kasszákban", mint ahogy azt szabad királyi városaink tanácsai tették.23 5 234 Marczali (Magyarország története II. József korában. Bpest. 1885. I. köt. 178.1.) említi, hogy Mária Terézia halála után egymást érik a városoktól beérkező panaszok a tanácsok által elkövetett visszaélések miatt. „A városokban a csalás a pénzszerzés rossz módja, a vármegyében inkább az erőszakos eljárás a leggyakoribb ós leginkább gyógyításra vagy büntetésre szoruló hiányok és bűnök" — írja Marczali. 235 1 7 6 2-ben pl. Sopronban merült fel, hogy a tanácsnak „titkos kasszája" van. A közös ülési jegyzőkönyv szerint a tanácsot meg kell esketni, hogy nincs ilyen kasszája,
