Századok – 1966

Pach Zsigmond Pál: A III. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszusról 19

A III. NEMZETKÖZI GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONGRESSZUSBÓL 31 Magyar részről Berend T. Iván és Ránki György előadása — az ij. vr i forradalom kelet-európai sajátosságainak a munkásosztály kialakulására -és szerkezetére gyakorolt hatásáról — többek közt azért talált igen méltán^ ó fogadtatásra, mert a szekción elhangzott előadások és hozzászólások köz Л egyedül vállalkozott összehasonlító vizsgálatra, a viszonylag kevésbé fejlet XIX. századi—XX. század eleji Közép-Kelet-Európa froblémakörének fel , vetésére, a munkásosztály összetételében mutatkozó sajátos vonások elemzésére, magyar példán történő dokumentálására. Nagy érdeklődést váltott ki , állásfoglalásuk ahhoz a nemzetközi vitához: vajon az ipari forradalom idején a munkásosztály életszínvonala hanyatlott vagy emelkedett-e. Azokban a keleteurópai, későn iparosodó országokban — fejtették ki—, ahol az ipari forradalmat csak igen korlátozott manufaktúra-fejlődés előzte meg, az ipari proletariátus zöme a földtelen agrárnépességből került ki, ami e tömegek számára emelkedést jelentett; s csak elenyésző kisebbséget képviselt azoknak a köre — a nyugati országokban ezek számottevőbbek, sőt esetenként a zömöt alkotják — , akik manufaktúra-munkások, céhes munkások vagy önálló kézművesek voltak, s akiknek a gyár részben deklasszálódást hozott. A magyar előadóknak a keleteurópai sajátosságokra vonatkozó megállapításait általában elfogadták, s Hobsbawm zárszava is a szekció egyik fontos eredményeként értékelte. A szekcióülés során a burzsoá gazdaságtörténetírás álláspontja a nyugat-német Werner Conze előadásában és a nyugat-berlini Fischer hozzászólásában jutott leginkább kifejezésre, akik a munkásság egységes jellegét hangsúlyozták, de voltaképpen szembefordultak az egyértelmű osztálykritériumokon nyugvó vizsgálódással. Az ipari munkásosztály kialakulását és fejlődését tárgyaló szekció egészére azonban — ezt kétség nélkül megállapíthatjuk — a marxista történetfelfogás álláspontjának túlsúlya nyomta reá a bélyegét. Jelentős helyet foglalt el a kongresszuson a gazdaság másik nagy ágazata, a mezőgazdaság történeti tanulmányozása is. Sőt a mezőgazdasági termelés és termelékenység alakulását tárgyaló 2. szekció a kongresszus egyik legdúsabb programot lebonyolító részlegévé vált: nem kevesebb mint 2 7 referátum érkezett be, amelyet —L

a többi szekcióban átlagos 3 félnappal szemben — 5 félnapon keresztül adtak elő, ill. vitattak meg. A széleskörű részvétel a szekció jó előkészítésén kívül — ami Jean Meuvret párizsi és Leonid Zytkowicz toruni professzorok érdeme — nyilván annak is tulajdonítandó, hogy a statisztikai módszereknek a gazdaságtörténetben való elterjedése során a téma egyre nagyobb fontosságot nyer, mivel a termelékenységi mutatók a gazdasági növekedés ütemének és méreteinek egzakt megközelítését teszik lehetővé. A szekció bevezető, átfogó igényű referátumát a nagynevű holland agrártörténész, B. H. Slicher van Bath terjesztette elő, aki a mezőgazdaság termelékenységét az ún. preindusztriális (vagyis: az ipari forradalom előtti) társadalom gazdasági növekedése központi problémájának tekinti, és hármas aspektusban, egyrészt „mezőgazdasági" (értsd: a természeti és technikai tényezők oldaláról), másrészt társadalmi, végül piaci oldalról vizsgálja, — kísérletet téve egyben a gazdasági fejlődés ezen aspektusainak mérhetővé tételére, a kvantitatív megközelítést szolgáló képletek felállítására. A termelékenység mérőszáma és egyéb, taxatív felsorolásba foglalt ismérvek alapján azután — számos nyugati gazdaságtörténészhez hasonlóan — a mezőgazdaság „expanziós" és „regreszsziós" korszakait kívánja meghatározni a „preindusztriális" társadalomban. Slicher van Bath érdekes módszere, nagyszabású kutatási programja további alapos tanulmányozást igényel, — amit megkíván, hogy beterjesztett