Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

264 FOLYÓIItATSZEMLE Államok ipari és mezőgazdasági termelésére. A forradalmi változás a második világháború idején következett be. Azóta az 1960-as évekig a mezőgazdaság két és félszerte nagyobb termelést mutat fel, mint az ipar. Közben a megművelt terület s a művelő lakosság száma csökkent. A változás a^gépesítésre vezethető vissza. Az Egyesült Államokban az 1930-as évekhez képest a mezőgazdasági gépek értéke meghatszorozódott. 1965. febr. sz. — ABTHUB HORNER: Citrine és a TUC (Szakszervezet) (88 — 90.1.) a bányászszakszervezet egyik kommunista vezetőjeként emlékezik vissza Horner Citrinere, a szakszervezeti szövetség főtitkárára. Hangsúlyozza, hogy noha magánéletében becsületes volt, felfogásában nem ment túl azon, hogy a tőkés viszonyok között javítsa a munkások életkörülményeit. Majd Citrine önéletrajzával kapcsolatban megjegyzi, hogy a munkanélküli mozgalom hideg elutasítását elhallgatta, másfelől az angol bányászok kudarcáért felszínes alapon A. J. Cookra, a radikális főtitkárra hárítja a felelősséget. 1965. jún. sz. — ANDREW ROTHSTEIN: Marx és az angol munkásság, 1863 — 1872 (280-284. 1.) Collins és Abramsky új könyvéről ad recenziót. A két szerző munkája nagy anyag alapján áttekinti Marx és az I. Internacionálé kapcsolatait az angol munkásmozgalommal. Á szerzők bemutatják a gazdasági-szociális küzdelmeket, s az internacionalista érzés terjedését is. Munkájukban azonban még nem tudtak támaszkodni az Internacionálé Főtanácsának igen lényegbevágó, azóta kiadott dokumentumaira. Collins és Abramsky azt hangsúlyozták, hogy a marxizmus azért nem gyökeredzhetett meg nagyobb arányban Angliában, mert Marx alábecsülte a trade-unionok tényleges súlyát. A. Rothstein ezzel a tétellel vitába száll, az Alapító Üzenetet idézi, amelyet az angol szakszervezeti vezetők támogattak. Másfelől aláhúzza, hogy a francia, olasz stb. szakszervezeti mozgalmak is radikalizálódtak, a szocializmus felé haladtak. A könyv adataival és következtetéseivel szemben A. Rothstein úgy véli, hogy az angol mozgalomhanyatlása nem 1867-től,hanem csak később következett be. Majd a szerzők olyan következtetésével vitatkozik, hogy Marx 1872 után már kevés új tudományos munkát alkotott. Rothstein utal Marx elhúzódó betegeskedésére, felesége halálos betegségére, mint olyan mozzanatokra, amelyek lekötötték energiáját. Mindemellett a Tőkéhez új kiegészítő apparátust készített, jelentős agrártanulmányokat folytatott ós a Kelet országairól gyűjtött dokumentációt. Még 1880—1881-ben is új adatokat gyűjtött az orosz és amerikai gazdasági fejlődésről, hogy a Tőke II. és Hl. kötetébe bedolgozza azokat. Rothstein egyúttal utal a munkásmozgalom margójára készített írásaira is, amelyek között olyan nagyobb lélegzetű, elméletileg értékes munkák is találhatójt, mint a gothai program kritikája, vagy a francia párt alakulási dokumentumai 1879 — 1880-ban. 1965. aug. sz. — A. Rothstein recenzensi cikkére a két szerző válaszában megjegyezte, hogy mindhárom kérdésben fenntartják véleményüket. A szakszervezetek szerepével Marx természetesen foglalkozott, ezúttal azonban arányokról van szó. Marx a politikai tevékenységre helyezte a hangsúlyt, s nem láthatta előre, hogy Angliában a gazdasági küzdelem marad az elsőrendű. A hanyatlás időpontjának kérdésében aláhúzták, hogy az utolsó nagyobb szakszervezetek 1867-ben csatlakoztak az Internacionáléhoz, azután már csak esetleges, egyéni csatlakozásokra került sor. A hanyatlás jóval a Kommün előtt kezdődött meg. A harmadik kérdésben pedig kifejtették, hogy csak viszonylagosan értették, hogy Marx tudományos erudiciója visszaesett. Kétségtelen, hogy 1872 után is többet és nagyobb értékűt alkotott, mint mások — de mégis, Marx lendülete kisebb volt, mint 1844 — 1872 között. — A. ROTHSTEIN újabb válaszában korrigálta Collins és Abramsky fejtegetését, miszerint Marx nem egyszerűen a politika elsőbbségét tartotta követendőnek, hanem a politikai és gazdasági harc párosítását.Tételeit pedig nemcsak angol, hanem nemzetközi szempontból rögzítette, s ennyiben az európai gyakorlatban az 1880 — 90-es évekre meg is hozta gyümölcsét. A második kérdésben Rothsteirt kifejti, ha nagyobb szakszervezetek 1867 után nem is çsatlakoztak, kisebbek belépésére vannak nyomok. Emellett pedig az Internacionálé tekintélyét még általánosan elfogadták, amit számos befolyásos szakaszervezeti vezető tagsága is bizonyít. A tagság létszáma emellett sem lehet bizonyítéka egy pártmozgalom hanyatlásának. Majd utalt arra, hogy az angol munkások tekintélyes sztrájksegélyeket adtak a kontinens munkásainak 1868 — 1870 között is. A harmadik kérdésben Rothstein megismétli korábbi recenziójának érveit és adatait. — J. MARXISM TODAY. 1965. máj. sz. -JACK WODDIS: Marx és a gyarmatosítás (148 —153. 1.) hangsúlyozza, hogy a XIX. század nemcsak az iparosodást, a munka —tőke küzdelmét hozta magával, hanem a gyarmati népek' antiimperialista felkeléseit is; s itt a kínai, indiai, ír felkelésekre utal, amelyeknek Marx mindig nagy fi-