Századok – 1966
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234
248 F 0 L Y ŐIR A T S Z E M L E c. könyvét (300 — 301.1.), kiemeli a krakkói hatás nagyrészt szlovákiai környezetben való érvényesülését; Horváth Zoltán:Teleki Lászlóról írt monográfiáját (304.1.), amelyben szerinte inkább az új anyag és a kisebb részletkérdések az érdekesek, nem az általános értékelés; Az I. Internacionálé és Magyarország c. kiadványt (305 — 306. 1.), Siklós András: Az 1918—1919. évi magyarországi forradalmak c. munkáját (309. 1.). 1965. 3. sz. — MILA LvovÁ : Az ún. megrendelt ultimátum kérdéséhez (333 — 349. 1.) azt a második világháború alatt még általánosan elterjedt megállapítást veszi vizsgálat alá, hogy a csehszlovák kormány 1938. szeptember 20-án kérte volna a francia kormányt, küldjön ultimátumot a csehszlovák kormányhoz, hogy ezzel igazolhassa a hazai közvélemény előtt behódolását Hitler előtt. Nem sokkal a háború befejezése után kiderült, hogy a Lacroix prágai francia követ által Hodzával folytatott beszélgetésére vonatkozó táviratot Párizsban részben meghamisították. A szerző a meglevő (és hiányos) adatok kritikai mérlegelése alapján úgy látja: a nyugati hatalmak nyomása, hogy Csehszlovákia ne álljon ellen Hitlernek, az ultimátum nélkül is bekövetkezett volna. Bonnet francia külügyminiszternek szüksége volt egy ilyen Prágából kiinduló lépésre, hogy a kormányon belül igazolhassa állásfoglalását. Hodza, mint a behódolást kívánó agrárius irányzat embere, valószínűleg csakugyan ilyen értelemben beszélt a francia követtel, de vitatható, vajon ez Beneënek és körének a véleményét is jelentette-e. Az biztos, hogy a nyugati hatalmak „megbékélési politikáját" csehszlovák kapituláns körök állásfoglalása is elősegítette. — KABEL KAPLAN: AZ első ötéves terv eredményeihez (350 — 369. 1.) az 1949 — 53 között megvalósított terv végeredményeit mutatja be. A terv eredeti formájában a népesség életszínvonalának emelését kívánta, s e cél megvalósítására tartalma a csehszlovák iparban bizonyos strukturális változások végrehajtása lett volna. Eredeti formájában a terv megfelelt a reális lehetőségeknek és szükségleteknek. A nemzetközi helyzet éleződése, ennek következtében gyorsabb iparfejlődés, a lehetőségek szubjektivista értékelése, az állítólagos pártellenes csoport tevékenységének ellensúlyozása voltak azok a kül- és belpolitikai tényezők, amelyek a terv módosítására vezettek, ami a tervet egyúttal irreálissá is tette. A terv végeredményben növelte az életszínvonalat, de nagy nehézségeket is okozott, a lakosság fogyasztási igényeit nem tudták kielégíteni, a nehézipar aránytalanul gyorsan fejlődött, s az ipari termelés növekedése nem járt együtt a műszaki színvonal emelkedésével. Az 1948-as ipar: termelést 100-nak véve 1949-ben a termelés indexe 114 volt, 1953-ban 193, de ezen belül a nehéziparé 219, a könnyűiparé 166. A szerző számos statisztikai adatot közöl még az élelmiszerek és fogyasztási cikkek vásárlásának alakulásáról. — A vitarovatban JAN NOVOTNY: Szlovákia története periodizációjának kérdéséhez a feudalizmus bomlása, a kapitalizmus előretörése és a nemzeti megújulás időszakában (370 — 375. 1.) nem helyesli, hogy a korszak kezdetét 1790-ben jelölik meg az újabb összefoglalások, mert ezzel kiesik az 1780-as évek jelentősége, amikor a Bernolák-féle iskola már minőségileg újat jelöl a nemzeti mozgalomban, s II. József reformjait sem értékelik így kellőképpen. 1790 elfogadása a magyarországi nemesi mozgalomhoz való túlságos igazodást jelent. Az 1790—1848 közti korszak belső határaként megadott 1831, a kelet-szlovákiai parasztfelkelés ugyancsak nem helyes, mert csak az antifeudális népi mozgalom kibontakozását jelöli meg kritériumként. A gazdasági változások és a nemzeti mozgalomban végbement változások alapján az 1820 —30-as éveket tekinti fordulópontnak, s úgy véli, vitatkozni kellene még azon, vajon nem az 1820-as évek közepén kellene-e megvonni a belső periodizációs határvonalat. — VÁCLAV KOTYÜ : A szocialista világrendszer története kutatásának kérdéséhez (376 — 385. 1.) módszertani kérdéseket vet fel: igaz, hogy a korszakra vonatkozólag nem minden forrás hozzáférhető, de a kiadott forrásanyag (a kommunista és munkáspártok kongresszusai, vezetőik beszédei stb.) a lényeges adatokat megadják. Ez egymagában igen nagy anyag, úgyhogy ezen belül ki kell választani a legfontosabbat, azt gondosan elemezni, mindig valamennyi tényező figyelembevételével. Ezért tulajdonít igen nagy jelentőséget az összehasonlító módszernek. A témára vonatkozó nyugati irodalmat is figyelemmel kell kísérni, persze vitatkozni kell vele, de ez az irodalom sok olyan kérdést is felvet, amelyet talán magunktól nem vetnénk fel. — Az anyagközlő rovatban RENATA WOHLGEMTJTHOVÁ: A nők részvétele a cseh szociáldemokráciában 1914-ig (403 — 418. 1.) számos adatot közöl az 1890-es években kibontakozó szocialista nőmozgalomról. A nők a századforduló után kezdenek belépni a pártba, külön női csoportok is alakulnak. A szerző részletes számadatokat közöl erre vonatkozólag szakmánként. A női párttagok száma viszonylag magas volt, nem maradt el sokkal a németországi számarány mögött. Jelentősebb eredményeket azonban a mozgalom ebben a korszakban nem tudott elérni, így inkább előkészítésül szol-