Századok – 1966
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234
244 FOLYÓIItATSZEMLE bontakozott ki forradalom, mert hiányzott a szubjektív tényező. Az Októberi Forradalom utáni korszakban a forradalom történetére vonatkozólag tett alapvető megállapításokat, tisztázta az átmeneti korszak kérdéseit, a társadalmi rend jellegét, s megadta a bolsevik mozgalom periodizációját. Egészében ez volt az első egységes, proletár koncepció az orosz történelmi fejlődésről, amely már a jövőt készítette elő. — A folyóirat több kisebb közleményben is foglalkozik Lenin szerepével. M. I. ZAHARCEVA: A lenini megbízások nyomában (74—96. 1.) 36 dokumentumot közöl az 1917 utáni időszakból, amelyek megmutatják Lenin érdeklődését az államépítés és a kulturális fejlődés számos részlete iránt. — V. Sz. POZNANSZKIJ: A szibériaiak Leninhez (96 — 107. 1.) ismerteti a szibériai állami ós pártszervezetektől Leninhez intézett jelentéseket, s rámutat ezek forrásértékére a helytörténeti kutatás szempontjából. — V. D. BANASZJUKEVICS: V. I. Lenin és a munka tudományos szervezése (108—113. 1.) bemutatja Lenin érdeklődését a kérdés iránt, s hangsúlyozza, hogy Lenin szerint a Taylor-rendszerből át kell venni mindazt, ami tudományos és hasznos. — Sz. M. GRIBKOVA újabb levéltári anyag alapján tárja fel, milyen tevékeny részt vett Lenin az emigrációból a duma bolsevik képviselőinek a tevékenységében, milyen döntő volt az ő irányítása (113 — 126. 1.). — Az egyéb közlemények sorában L. N. LISZICINA: Az OSzSzSzK autonóm köztársaságainak ipari fejlődése a hétéves terv elején, 1959-1961 (127 — 137.1.) abból indul ki, hogy a kis köztársaságok ipari fejlődésének üteme jóval gyorsabb volt az egész köztársaságénál, az 1913-as termelést l-nek véve, 1956-ra az orosz köztársaság termelése 42, míg a baskíré pl. Ill, a kab&rd-balkáriaié 471. Az 1956 után gazdasági téren is az egyes köztársaságoknak adott nagyobb önállóság fokozta a fejlődést, a helyi nyersanyagok feltárása (pl. a tatár köztársaságban az olajé) szintén. 1957-et 100-nak véve, 1961-re a karéliai köztársaság iparfejlődése 265, a mari köztársaságé 390, a mordvin köztársaságé 370. A nehézipar fejlődése mindenütt meghaladja az általános iparfejlődést. Nagy kiugrások most is vannak, de egyre erősebben érvényesül bizonyos kiegyenlítődési tendencia, ami a kommunizmus anyagi bázisának a kiépítése szempontjából igen lényeges. 1965. 3. sz. — A szám anyaga nagyrészt a Nagy Honvédő Háború kérdéseivel foglalkozik. N. N. VORONOV: A szovjet nép hőstette. Visszaemlékezések (3 — 29. 1.) a tanulmány itt közölt első részében a Szovjetunió tüzérségi főtábornagya az 1944-es évvel kapcsolatos visszaemlékezéseit közli, az év elején a frontról Moszkvába való visszatérésétől, amikor az év végére már a háború befejezését várta, de Gaulle decemberi látogatásáig, közben beszámol a Leningrád körüli harcokról, Sztálinnal folytatott beszélgetéseiről, a tüzérség felszerelésének kérdéseiről. A közleményt de Gaulle megjegyzésével zárja, aki szerint most már a francia tüzérek mehetnek tanulni a szovjet tüzérségtől. — A. P. KLADT: A háború első napjainak hősei (30 — 49. 1.) igen részletes beszámoló az első néhány napban a határokon vívott harcokról. — M. Z. DANYILJUK: Ukrajna munkásosztálya a Nagy Honvédő Háború éveiben (50 — 65. 1.) megmutatja a háború kitörése utáni első hetek eseményeit, a nők beálltak a bevonult munkások helyére, a termelés elsősorban a front érdekeit tartotta szem előtt. A Dnyeper-jobbparti Ukrajnában már az első napoktól augusztusig tartott az ipari üzemek evakuálása, a balparti részen augusztustól októberig. A terület visszafoglalása után a munkások hősies erőfeszítéssel láttak hozzá az üzemek helyreállításához, a romok eltakarításához. Minthogy a visszavonuló németek sok esetben elaknásították az üzemeket, ez súlyos nehézségekkel járt együtt. Egyes bányákba új gépeket szállítottak. A háború végére a Donyecmedence bányái már napi 90 000 tonna szenet adtak, vagyis elérték a háború előtti termelés 38,5%-át. A helyreállítást nagymértékben elősegítette, hogy a termelékenység a tervezettnél is gyorsabb ütemben nőtt. Egyes üzemekben sikerült már elérni a háború előtti termelési színvonalat, sőt olykor meg is haladták ezt. A pusztítás méreteire azonban jellemző, hogy az egész köztársaságot számítva 1945 végére a háború előtti ipari kapacitás 30%- át sikerült ismét igénybe venni. — Néhány tanulmány a háború történetének forrásanyagával foglalkozik. L. I. ARAPOVA a Nagy Honvédő Háború forrásanyagát közzétevő eddigi iratkiadásokat ismerteti és bírálja (66 — 76.1.). - A. A. KURNOSZOV: Források a fasiszta német hódítók hátországában vívott össznépi ellenállás történetéhez, 1941 — 1945 (76 — 87.1.) ismerteti az egyes forráscsoportokat: a partizánharccal kapcsolatos hivatalos iratokat (utasítások, harctéri naplók, beszámolók), a tapasztalatok rögzítésére és mintegy a történelem számára készített feljegyzéseket és az ideológiai előkészítésre vonatkozó forrásanyagot, elsősorban sajtót • és röplapokat, s módszertani útmutatást is ad a források kritikájához. — I. F. ASZTRAHANCEVA a kuznyecki medence bányászainak a tevékenységére vonatkozó forrásanyagot rendszerezi (87 — 92. 1.). — A kisebb közlemények sorában Jtr. N. JABLOCSKiN: Leningrád alatt a kurszki ütközet után •