Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

FOLYÓIItATSZEMLE 239 technikai felszerelés hiányosságai (a mezőgazdasági gépparkot sikerült nagyrészt evakuálni a németek elől) a terméshozamok állandó csökkenésére vezettek. A hatóságok később teljesen önkényesen valósították meg az agrárpolitika egyes szakaszait, eredményt elérni nem tudtak. •— L. P. BORISZOV: Lapok az Oszoaviahim történetéből, 1927-1941 (46-60. 1.) az egyik legnagyobb szovjet társadalmi szervezetnek a történetét tekinti át. A szövetség a honvédelem és a repülésügy, ill. vegyipari építkezés barátait egyesítette (a rövidítésből jött létre a szervezet neve). Tagjai elősegítették a mezőgazdaság műtrágyával való ellátását, ill. általában a műtrágyázást. Ugyanakkor a repülés fellendítésén is fáradoztak, nagy repülőutakat szerveztek (Európában, az Északi Sarkon át Amerikába stb.). Foglalkoztak találmányokkal is-(rakéták, lökhajtásos repülés). A szervezet készítette fel a polgári lakosságot a légvédelemre, s foglalkozott az ifjúság honvédelmi nevelésével is. A háborúhoz közeledve egyre inkább nőtt a tagok létszáma, 1939 elején 9 milliót tett ki, 1940 áprilisában már több mint 13,3 milliót. — N. Sz. KJNYAPINA: AZ orosz abszolutizmus iparpolitikája a feudális rendszer válságának éveiben (61 — 75. 1.) a múlt század első felének állami gazdaságpolitikáját vizsgálja az 1822-es protekcionista vámtarifa bevezetésétől kezdve. 1828-ban megalakították a manufaktúra-tanácsot az iparfejlesztés érdekében. Sok embert küldtek a nyugati országokba, az ottani nagyipar tanulmányozására. A szabadalmak rendszerét már 1812-ben bevezették. 1829-ben rendezték meg Pótervárott az első iparkiállítást. Ugyancsak az iparfejlesztést szolgálta 1831-ben Pótervárott egy műszaki főiskola alapítása, s a műszaki középfokú, sőt alsófokú oktatás (rajziskolák) kiépítése. Csak az 1850-es új vámtarifa enyhített az addigi védvámos rendszeren, ez már kifejezetten a nagyipar ellen irányult. A mérsékelten ipartámogató politika a földesurak érdekeit szolgálta, hiszen azoknak is elég sok iparvállalatuk volt. Minden ellentmondásossága mellett is ez a felemás iparpolitika elősegítette Oroszország gazdasági fejlődését. — CELINA BOBINSKA: Hiányok a forrásokban. Módszertani elemzés (76 — 86.1.), az ismert lengyel történész a források osztályjellegéből indul ki. A legtöbb írott forrás az uralkodó osztályok részéről maradt fenn, de korántsem szabad azt gondolnunk, hogy valamiféle egyenes arányban áll egy osztály által létrehozott források száma az illető osztály társadalmi szerepével vagy haladó mivoltával. A forrásanyag legnagyobbrészt statikus, nem mutatja meg a társadalomban létezett tényleges ellentmondásokat. Különösen a társadalmi tudat és a társadalmi pszichológia fejlődésére vonatkozólag kevés a forrásunk még az uralkodó osztályok viszonylatában is. A kizsákmányolt osztályok részéről pedig még kevesebb a forrás, itt tehát még az egyedi jellegű források is igen fontosak, nemcsak a manapság inkább kedvelt, statisztikai feldolgozást is lehetővé tevő tömeges források. Ezért először is tisztában kell lennünk, milyen kérdésekre vonatkozólag nem találunk általában forrásokat, hozzá keli látnunk ismeretlen vagy eddig elhanyagolt források (nemcsak írott, hanem tárgyi emlékek) feltárásához, s a régi, hagyományos forrásokat is új módon kell vallatóra fogni. Felhívja a figyelmet arra, milyen helytelen az az eléggé eluralkodó gyakorlat, hogy régebbi korok embereitől későbbi korok eszméit kérjük számon. Ki kell kutatni azt, milyen társadalmi okai vannak bizonyos források hiányának. — I. M. KRIVOGUZ, D. P. PRICKER, M. В. RABINOVTCS, SZ. M. SZTYECKEVICS: Az újkorral foglalkozó szovjet történetírás fő irányzatai (87—104. 1.) beszámolnak arról, hogy 1917 óta (különös hangsúllyal persze az utóbbi években) mit produkált a szovjet történetírás az egyetemes újkori történelem terén, az eredményeket korszakok, ill. országok szerint csoportosítva. — I. A. ORBELI: Kelet és" Nyugat a XII—XIII. században (105 — 114. 1.) az elhunyt akadémikus 1940. június 23-án a leningrádi Ermitázsban tartott előadását közli újból, amely a kulturális kölcsönhatás egyes példáin mutatta be a népek közti békés kapcsolatok jelentőségét. — A forrásközlő rovatban Az ellenség főhadiszállásán a vereség előtt (115 —127. 1.) címen 28 német okmányt közölnek a Szovjetunió honvédelmi minisztériuma levéltárának hadizsákmány állagából, 1945 februárja és májusa között (Hitler, Keitel, Ribbentrop stb. levelei és rendeletei), amelyek a végső bomlást mutatják be. — I. O. DMITHIJEV: A Mussolini elleni összeesküvés (128 — 139. 1.) folytatja az események ismertetését, itt az 1943 júliusi eseményeket tárgyalja, az összeesküvés kibontakozását a szövetségesek szicíliai partraszállása után, és bemutatja az összeesküvés egyes, részvevőit. — V. F. KOLOMIJCEV: Az ötödik köztársaság Franciaországban (153 —162. 1.) áttekintést ad az utóbbi években a Szovjetunióban és külföldön De Gaulle uralmáról megjelent történeti és publicisztikai munkákról. 1965. 7. sz. — JE. M. STAJERMAN: Az ismétlődésről a történelemben (3 — 20. 1.) módszertani tanulmányában megállapítja, hogy a mai burzsoá történetírásban számos elmélet vallja a történelem ciklikus jellegét, tehát a folyamatok állandó ismétlődését