Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

FOLYÓIRATSZEMLE 237 a világ közvéleményének, hogy a Szovjetunió nem hódító szándékkal folytatja a háborút határain túl, hanem azért, hogy felszabadítsa a népeket a német elnyomás alól. — A szovjet állambiztonsági szervek a Nagy Honvédő HáborA éveiben (20 — 39. 1.) címen szerkesztőségi cikk foglalkozik a szovjet kómelhárítás történetével. A német kémszervezet már a háború előtt, különösen pedig 1939—1941 között erőteljes tevékenységet fejtett ki, de a németeknek nem sikerült pontos képet kapniok a Szovjetunió belső helyzetéről, különösen a szovjet hadipotenciált részleges adataik alapján lebecsülték. Ötödik hadoszlop létrehozása sem sikerült. A szovjet szervek tudomást szereztek a készülő támadásról, s erre vonatkozó adataikat ismételten jelentették Sztálinnak. A német támadás után a németek fokozták erőfeszítéseiket, a szovjet területre juttatott német ügynökök száma 1939-hez képest a 14-szeresóre nőtt. De most is csak egyes részletekre vonatkozólag sikerült információkat szerezniök, s néhány elszigetelt szabotázsakciót végrehajtaniuk. Az ilyen jellegű tevékenység ellen a szovjet hatóságok speciális osztagokat hoztak létre. 1943-tól kezdve a német kémtevékenység nagyon csökkent, több iskolát, ahol diverzánsokat képeztek ki addig, bezártak. Inkább hazaáruló szovjet állampolgárok beszervezésével próbálkoztak, igen kevés sikerrel. A szovjet kémelhárítás fő feladata ekkor a felszabadított területen visszahagyott ügynökök felszámolása volt. A német katonai terveket a szovjet biztonsági szervek idejében felderítették. — B. C. URLANISZ: Emberveszteségek a háborúkban (40 — 49. 1.) az olvasók kérésére áttekintést ad a XVII — XX. századi háborúk emberveszteségeiről az első világháborúig, ezen túlmenően a háborúknak a népszaporulatra kiterjedő káros hatását is bemutatja. Külön foglalkozik az első világháború veszteségeivel (9 442 000 ember), s azután a legrészletesebben a második világháború pusztításaival. A veszteség itt 50 millió főre tehető, ebből 20 millió a Szovjetuniói vesztesége. Az 50 millióból csak 18 millió volt a katona, a többi áldozat a polgári lakosságból adódott. — A. JE. HARITONOVA: A lakásépítkezés jő szakaszai a Szovjetunióban (50 — 64. 1.) három szakaszt különböztet meg, az első 1918 — 1928, ekkor még az elmaradt technika a jellemző, s az egész mintegy előkészítése a továbbiaknak. Az 1928-tól az 1950-es évek derekáig tartó második szakaszban (amelynek alperiódusai a háború előtti, alatti és utáni korszak) már új anyagi bázison folyt az építkezés (a faházak építés.-; teljesen visszaszorult a téglaépítkezéssal szemben), s jelentős gépesítés ment végbe. A legnagyobb lendület az 1950-es évek derekán meginduló harmadik szakaszban tapasztalható (házépítő kombinátok létrehozása), bár itt olykor nehézségeket okoz az építőanyagok termelésének csökkenése. Viszont megkönnyíti az eredményeket a lakosság saját erőből történő hozzájárulása. Az első szakaszban a növekedés évi üteme 3,9 volt, a második sza'kaszban 15,9, a harmadikban pedig 70,7. — A. I. NYEDOBEZOV: Kiemelkedő esemény Csehszlovákia népeinek antifasiszta mozgalmában. A Szlovák Nemzeti Felkelés történetének új aspektusai (65 — 76. 1.) a legújabb csehszlovákiai történeti irodalom alapján nyújt áttekintést az 1944-es felkelés előtörténetéről. 1939 —1940-ben a Szlovák Kommunista Párt még nem tudott nagy hatást kifejteni, mert a tömegeknek voltak bizonyos illúzióik a szlovák állam tekintetében. 1941 júniusa után a párt helytelenül a szocialista szovjet Szlovákia jelszavát tűzte ki. Ezt a balos elhajlást a felkelés során sikerült végleg felszámolni, amely a Csehszlovák Köztársaság helyreállítását tűzte ki célul azzal, hogy abban a csehek és a szlovákok egyenjogúak lesznek. A szerző hangsúlyozza a felkelés során bevezetett intézkedések forradalmi jellegét, a párt vezető szerepét és a felkelés internacionalista jellegét. — V. G. TRUHANOVSZKIJ: A gyarmati probléma az antifasiszta koalíció fő részvevőinek egymás közötti kapcsolataiban (77 — 99. 1.) áttekintést ad az előzményekről. 1939-ben a háború mindkét oldalon igazságtalan jellegű volt, ezért került a gyarmati kérdés az előtérbe. 1941-ben a háború jellege alapvetően megváltozott. Anglia ugyan a gyarmati rendszer fenntartását kívánta, de a Szovjetunió hatására a szövetségesek is kénytelenek voltak az Atlanti Chartában (amelyet egyébként nem vettek komolyan) és egyebütt ezzel ellentétes elveket hangoztatni. A szerző ismerteti az 1943 októberi külügyminiszteri konferenciától kezdve a különböző csúcstalálkozókon a gyarmati kérdéssel kapcsolatban kifejtett e_l veket. 1945 áprilisában az Egyesült Államok kormánya gyámsági teriile'eket akart felállítani, a Szovjetunió hajlandó is volt ilyen gyámsági területeket átvenni, de ezt a nyugati hatalmak megakadályozták. — A. G. KITZNYECOV folytatja visszaemlékezéseit: A múlt lapjairól. Jalta — Potsdam címmel (109—118. 1.), itt a potsdami konferenciáról számol be részletesen, különösen a német hadiflotta felcsztásái.ak kérdéséről, amely körül heves vita bontakozott ki, végül az ő javaslatára a flottát nagyjából három egyenlő részletre osztották fel, s sorshúzással döntötték el, melyik részt melyik nagyhatalom kapja. A Szovjetunió