Századok – 1966

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 218

226 FOLYÓIItATSZEMLE a telepítvényes falvak a XVIII. században és a XIX. század első felében alakultak ki, elsősorban az Alföld majorsági birtokain. Lakóik szerződéses viszonyban álltak a földesúrral. Jogi helyzetük szerint nem voltak jobbágyok, társadalmilag és gazdaságilag a zsellérekkel álltak azonos színvonalon. Magánjogi helyzetük súlyos teher volt az 1848-as jobbágyfelszabadítás idején, mivel a jobbágyfelszabadító intézkedések hatálya nem terjedt ki rájuk. Későbbiekben azonban elkerülhetetlen volt helyzetük törvényes rendezése, és az 1863-as úrbéri pátens biztosítja számukra a terhek húszszoros összege ellenében a megváltást. Helyzetüket véglegesen, hasonló elvekalapján 1873-ban, majd 1890-ben rendezték. A súlyos megváltási összegek a század végére gazdaságilag teljesen tönkretették az amúgy is szegény paraszt-réteget. — LÜKŐ GÁBOR AZ ugor totemisztikus exogdmia emlékei a magyar folklórban c. tanulmánya nagy apparátussal, a népművészet több területén végzett vizsgálatok alapján feltételezi, hogy a magyar regős énekek, elsősorban a lakodalmi és párosító énekek bizonyos motívumai az ugor őstársadalom exogám házassági szokásainak emlékeit őrzik. A szerző a párosító és lakodalmi énekek egy motívumából indul ki, amelyben a nyúl és a róka szekszuális szimbolikájú összefüggésben, mint szimbolikus szerelmi partnerek szerepelnek. A szerző szerint a nyúl és a róka az obi-ugorok nemzetségei két exogém fratriájának totemállata volt. A frátria tagjai kizárólag a mások frátriából házasodtak. Bizonyításának másik bázisa a lakodalmas énekek szövegelemzésén túl annak bizonyítása, hogy a szóban forgó regős énekek dallamainak jelentős része is finn-ugor eredetű. További bizonyíték csoportja a róka—nyúl motívum kimutatása a népi képzőművészet emlékein. — Sz. M. IRODALOMTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 69. éví. (1965) 2. sz.: JENEI FERENC Az utolsó magyar humanista főpap : Náprági Demeter c. tanulmánya a XVI— XVII. század fordulóján működött humanista püspök életrajzának vázlata. Részletesen kitér Náprági Demeter jelentős diplomáciai és politikai működésére. Mint Bocskai István bizalmi embere 1596-ban erdélyi püspök, majd Báthory Zsigmond fejedelem kancellárja lett. Kancellári tisztségben szolgálta egy ideig Vitéz Mihály vajdát is. Az erdélyi udvar zűrzavaros belső intrikáiban Bocskai István politikáját képviselte, majd Mihály vajda betörése után tehetetlenül vergődött az új fejedelem szolgálata, valamint a régi fejedelemhez való hűsége és Rudolf császárhoz fűződő kapcsolatai között; rövidesen kegyvesztett lett, s el kellett hagynia Erdélyt. Innen Rudolf udvarába ment, ahol kisebb súllyal ugyan, de tevékenyen részt vett a politikai életben. A rendeknek az abszolút hatalommal szembeni fellépéseit támogatta országgyűlési tevékenységével; részt 'vett a Rudolf lemondatására irányuló, Mátyás főherceg körül csoportosuló politikai akcióban. Élete utolsó időszakában, mint névleges kalocsai érsek és győri püspöki adminisztrátor harcosa volt a Pázmány vezetésével meginduló ellenreformációnak. — GYENIS VILMOS Emlékirat és parasztkrónika e. tanulmánya első része általában foglalkozik a paraszt-emlékirattal, mint a memoár-irodalom önálló ágával a XVIII — XIX. században. A paraszti memoár, véleménye szerint, szerves folytatása a XVH. században — elsősorban Erdélyben kialakult — főnemesi emlékirat-műfajnak. Ezek a nemesi emlékiratok, mint ismeretes, jelentős közéleti személyek munkái voltak, akik az általuk tevékeny résztvevőként átélt fontos politikai eseményeket írták le visszaemlékezéseikben. Ez a műfaj a Rákóczi-szabadságharc bukása után szükségszerűen hanyatlásnak indul, mivel a magyar nemesség hosszú időre megszűnik .döntő részese lenni a nagy politikai döntéseknek. Az emlékirat-műfaj ekkor bizonyos fokig „privatizálódik", az emlékírók magánéletük felé fordulnak, és helyt kap műveikben a mindennapi élet leírása. Ily módon a XVIII. század folyamán a műfaj demokratizálódik, kis értelmiségiek: deákok, papok, polgárok vetik papírra életüket. A terjedő könyvnyomtatás ezeket fokozatosan a parasztsághoz is eljuttatja, és az ő körükben is feltámasztja az önkifejezés igényét. Ezt az igényt a parasztság hagyományos népköltészeti formákban, adomázásban, alkalmi rigmusok költésében elégíti ki. Ez a paraszti emlékirat közvetlen irodalomtörténeti előzménye. A XVIII — XIX. század fordulóján kialakul a paraszti emlékirat műfaja. Publikált paraszt-memoárunk ugyan nincsen, de néprajzi kéziratgyűjteményekben és vidéki levéltárakban számos paraszti önéletírás található. Legjelentősebb Öreg Gyükér József, a sárospataki kollégium könyvtárának birtokában levő, „Emlékezetnek méltó történetek" című emlékirata. A Miskolc közelében levő Külsőbőcs községben élő telkesgazda 1867 — 70 között írta le életét. A memoár az 1787 — 1866 közötti időszakot öleli föl. A paraszti élet mindennapjait és az adott időszakban lefolyt történelmi eseményeknek, elsősorban az 1848-as forradalomnak a falura tett hatását írja le. — PETŐCZ PÁL A Gömbös-kormány irodalompolitikájáról. A ,,reformnemzedék" c. tanulmánya