Századok – 1966

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 218

г 220 FOLYÓI A török háborúk során, úgy látszott, mód nyílik a birodalom gyenge polgárságának megerősödésére. Oppenheimer Sámuel, Lipót főhitelezője vállalkozásának 1703-ban bekövetkezett kudarca azonban szétfoszlatta ezeket a reményeket. A belső polgárság képtelennek bizonyult az abszolút államhatalom terhének hordozására, úgyhogy az udvar külföldi kölcsönökre kényszerül. Ez viszont újabb akadályokat emel a hazai polgárság megerősödésének útjába. Ilyen körülmények között Lipótnak a rendekre kellett volna támaszkodnia, de köztudomású, hogy Lipót a rendi erők letörésére koncentrálta minden erejét. Uralkodása alatt általánossá vált a birodalom különböző társadalmi rétegeinek változó erősségű ellenállása. Ezek közül legjelentősebb a magyai' rendiség ellenállása volt 1665 —1703 között. A magyarországi fő-és köznemesség jelentős része a polgársággal együtt nem lett volna ellensége az abszolút állam által képviselt változtatásoknak, de a török kiűzése után a Habsburgállamhatalom nem volt képes Magyarországon olyan államszervezeti, közigazgatási, jogi viszonyokat teremteni, amelyek segítették volna a polgári fejlődést. „A lipóti abszolutizmus Magyarországon csupán a főnemesség és a klérus vékony társadalmi rétegére támaszkodott, terhei összeroppanással fenyegették a polgárságot, megsemmisüléssel a jobbágyokat, és éppen azért a nemességet sem tudta kárpótolni elszenvedett sérelmeiért azzal, amit leginkább várt volna tőle: állandónak és megdönthetetlennek vélt osztályuralma biztonságával. Erre még nem értek meg a belső gazdasági és társadalmi feltételek." — V. WINDISCH ÉVA Kísérletek a délmagyarországi németség megszervezésére a századforduló éveiben címen egy nagyobb munkája részletét közli. Foglalkozik a délvidéki német parasztszervezet tevékenységével, a német nacionalista sajtó megteremtésével, az Alldeutscher Verband első kísérleteivel, az 1900 — 1902-i pángermán törekvésekkel és azok letörésével, a német nacionalista tevékenységgel 1903 — 1906 között, s végül az Ungarländische Deutsche Volkspartei megalapításával. Megállapítja, hogy az utóbbi, mely mögött az Alldeutscher Verband állt, viszonylag kedvező körülmények közt kezdte tevékenységét.— JUHÁSZ GYULA Magyarország hadbalépése Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok ellen c. tanulmánya részletesen elemzi a kérdéssel kapcsolatban Magyarország külpolitikai helyzetét. Bemutatja Magyarország háborús részvétele és annak mértéke kérdésében az illetékes magyar szervek belső ellentéteit, valamint a magyar—német nézeteltéréseket. A tanul-ItATSZEMLE mányból kitűnik, hogy Bárdossy miniszters elnök, bár ezt a részvételt kezdetben korlátozni szerette volna, minden döntő kérdésben engedett a német nyomásnak, méghozzá oly módon, hogy a kívánságoknak eleget teendő, törvénytelen eszközökhöz is folyamodott. 1941 őszén az Erdélyre, Bánátra és a régi határok bizonyos kiigazítására vonatkozó remények fejében katonai és gazdasági áldozatokat hozott, a következmények felmérése nélkül egyetlen szó nélkül nyugtázta a november 29-i angol ultimátumot, ami december 6-án a hadiállapot beálltához vezetett Angliával, majd, eredeti szándékától eltérően, német—olasz közbelépésre, a minisztertanács megkérdezése nélkül bejelentette Magyarország hadbalépését az USA ellen. Ezt ugyan az utóbbi nem vette tudomásul, de kongresszusa 1942. június 5-én kimondta a hadiállapotot. Bárdossy politikája azt eredményezte, hogy a kormány az ország katasztrofális általános helyzete közepette kénytelen volt megkezdeni a 2. magyar hadsereg felszerelését és frontraküldésének előkészítését. — HENRI MICHEL A francia ellenállás c. cikkében felméri a Franciaország fegyverletétele és részleges megszállása után kialakult általános helyzetet, majd 4 szakaszban (1940 — 1941 június, 1941 június — 1942 december, 1943, 1944 — 45) tárgyalja az ellenállás fejlődését. A kezdeményező szerepet De Gaulle-nak tulajdonítja, aki nemcsak a szabad francia erők szervezését, hanem Angliával szemben a francia érdekek védelmét és a hazai széles körű propaganda beindítását is magára vállalta. Nézete szerint a belső ellenállás spontán módon kezdett kibontakozni, majd 1941 — 42 folyamán kialakultak szervezett központjai, főként a szocialista és a kommunista párt ekkor még egymástól független szervező munkája folytán, amit elősegített a közhangulatban a szovjet és afrikai sikerek által beállt változás. 1943 első felében a különféle csoportok egyesültek, ami alapját képezte a következő év széles körű fegyvertényeinek. A kibontakozott földalatti munkában egyre határozottabbá és egyre forradalmibb jellegűvé vált a kommunisták szerepe. A szerző összefoglalóan megállapítja, hogy a francia ellenállás hozzájárult az afrikai küzdelem, majd a partraszállás sikeréhez, nagy szolgálatot tett hírszerzésével, demoralizálta a német hadsereget. Feltételezi, hogy még komolyabb eredményeket érhetett volna el, ha jelentőségét a szövetségesek hamarabb felismerik. Mindenesetre az ellenállás tette lehetővé — állapítja meg a szerző —, hogy Franciaország a győztesek oldalán fejezze be a háborút. — В. B.