Századok – 1966

Történeti irodalom - Biró Sándor: Történelemtanításunk a XIX. század első felében a korabeli tankönyvirodalom tükrében (Ism. Vörös Károly) 215

( TÖRTÉNETI IRODALOM 215 szer lepte meg ellenfeleit. Seregében a fegyelmet megkövetelte, szigora ellenére katoná) általában szerették. Nagy érdeme, hogy csapatait fel tudta lelkesíteni. A csatákban személyes bátorságával mutatott példát" (26. 1.). Az életrajzi összeállítás végén ,,A száműzött Perczel Mór" című pontban Perczel törökországi, angliai, majd brüsszeli emigrációjának leírását kapjuk, legvégül pedig „Perczel Mór öregkorá"-nak iövid bemutatását. Az egész életrajz ekként fejeződik be: „Perczel Mór élete összenőtt a független és polgári Magyarországért vívott harccal. Ezért a célért szónokolt, harcolt, ezért viselte el a szenvedéseket. Akarata, bátorsága példaképül szolgál ma is. Haladó szemlélete, hazaszeretete követésre méltó" (34. I.). Szem előtt tartva a szerző már idézett bevezetőjét, hogy célja nem tudományos elemzés, hanem csak összefoglaló ismertetés, ezért az általa megadott keretekben maradva, szóvá kell tenni néhány elírást és pontatlanságot, vitatható megállapítást. Ilyen nyilvánvaló elírás az, ahol Perczel Sándor Mór öccseként szerepel (8. 1.), vagy az, hogy Perczel részt vett a Pilvax-körben (!) a 12 pont megfogalmazásában (16. 1.), holott március közepén még vidéken tartózkodott. Lényegesebbek viszont a Perczel hadvezéri működésével kapcsolatos pontatlanságok. Semmiképpen nem áll Kolta azon megállapítása, hogy a móri vereséggel kapcsolatban „a legvégzetesebb hibát ... a Honvédelmi Bizottmány követte el" (20. 1.). Mint 1961-ben kimutattuk, Kossuth világos parancsot küldött Görgeynek is, Perczelnek is, hogy működjenek együtt és támogassák egymást. Perczel végrehajtotta a parancsot, Görgey nem. (Ld. tőlem: A Perczel-hadtest januári ellentámadása. Hadtörténelmi Közlemények, 1961. 2. sz. 671. s köv. 1.) Ugyancsak több tévedés van a Perczel—Dembinski viszonyt tárgyaló részben is. A szerző szerint Perczel lendületes támadását 1849 januárjában Dembinski állította meg (21. 1.). A valóságban Perczel a Honvédelmi Bizottmánytól kapott parancsra vonult vissza Szolnokra, s itt veszett össze Dembinskivel. Kolta László tévedésének oka nyilván az, hogy leírásában Danzer Alfons/.: Dembinszki Magyarországon című munkájára támaszkodik. Danzer azonban eltorzít ja és meghamisítja Dembinski emlékiratait, kihagy fontos részeket, máskor kitalál dolgokat, sőt nem létező okmányokat is idéz, mint pl. Perczel állítólagos január 26-i, Kolta László által is felhasznált levelét. Dembinski Perczellel kapcsolatban semmiféle hibát nem követett el. Kolta László helyesen emeli ki — ismételten is — Perczel seregszervezői tevékenységét. Leírása mégis hiányos, mert nem mutat rá arra, hogy Perczel nem egymagában szervezett, hanem a kormánytól kapott megbízás alapján, és a kormánytól parancsnoksága alá vezényelt csapatok felhasználásával. így került 1849 nyarán is a szerző által említett (25. í.) 15 000 főnyi sereg élére. Az összeállítás második részében érdekes, részben Perczeltől származó, részben róla szóló szemelvényeket találunk. Ezt rövid, jól összeállított eseménynaptár és részletes, a kutatónak is hasznos bibliográfia követi. A füzet áttanulmányozása meggyőzi az olvasót, hogy Kolta László hozzáértő, lelkes kutatója Perczel Mór élettörténetének. Reméljük, hogy több évtizedes kutatásainak eredménye egy részletes, a nagy politikus és hadvezér emlékéhez méltó Perczeléletrajz lesz. » BORÚS JÓZSEF BIRÖ SÁNDOR: TÖRTÉNELEMTANÍTÁSUNK A XIX. SZÁZAD ELSŐ" FELÉBEN A KORABELI TANKÖNYVÍRÓ DALOM TÜKRÉBEN (Budapest, Tankönyvkiadó. 1960. 280 1.) Biró Sándor könyve a hazai történettudomány és a pedagógia történetének egy mindkét oldalról nézve egyaránt fontos érintkezési területét.: a történelemtanítás történetét vizsgálja, mégpedig ennek egy igen jelentős szakaszában: a XIX. század első felében. A kor a polgári átalakulás előkészítő szakasza, a feudalizmus mélyreható válságának kora, — a történelemtanítás (ill. általában a történeti köztudat tudatos formálására történettudományi vagy pedagógiai eszközzel irányuló minden törekvés) pedig a felépítmény jellegű jelenségek közül éppen az, melyben talán a leginkább tükröződhetnek a válság jelei, ill. mely a válság ideológiai tudatosítását is a legjobban segítheti elő. Persze a kapcsolat a válság objektív tényezői és a felépítmény egyes szektorai között ritkán köz-