Századok – 1966
Történeti irodalom - Mohr; Huber: Das katholische Apostolat (Ism. Bellér Béla) 200
200 TÖRTÉNETI IRODALOM is irányíthatta a „bandamozgalom" elleni harcot, mert arra később került sor. Nem tekinthető indokoltnak Türr István életpályáját szinte azonosítani a magyar légió történetével. Türr szerepe egyébként 1860 után a monarchie, szolgálatában jut kifejezésre és a magyar légióra negatív hatású. Tévedés Kossuthnak szerepet tulajdonítani az 1860. évi magyar légió felállításában — az tudta és részvétele nélkül történt. Tévedés az is, hogy az Éber-dandár, elővédjében a magyar légióval, „véres harcok közepette Nápolyba" vonult. A bevonulásnál nemcsak a „véres harcok", de a magyar légionisták is hiányoztak. Az utóbbiak szeptember 10-én szálltak hajóra Paola kikötőjében, Dél-Olaszországban, ós 11-ón kötöttek ki békés körülmények között a nápolyi kikötőben, négy nappal a város felszabadulása után. A magyar légionisták első csatározásaikat nem a „Gaetai várba visszavonult pápai sereggel" vívták, hanem a capuai bourbon csapatokkal. Winkler Lajos nem volt tagja az 1860. évi magyar légiónak, a Sacchi-brigád I. ezredének volt a parancsnoka, és nem 1864-ben halt meg, hanem 1861 őszén tüdővószben Pisában. Nemeskéri Kiss Miklós nem volt tagja 1860-ban Garibaldi magyar légiójának, sőt egyáltalában nem is vett részt a dél-olaszországi hadműveletekben, Párizsban tartózkodott, és így nem is lehetett „Garibaldi XV. hadosztálya 2. dandárának ezredese". Sréter Lajos ezredes nem 1861-ben lett a légió parancsnoka, hanem 1860 őszén, és 1861 tavaszán már leváltották. Gál Sándor ezredes (nem tábornok) nem vett részt Garibaldi expedíciójában, nem is volt tagja a magyar légiónak 1860-ban. Bethlen Gergely gróf szintén nem vett részt Garibaldi expedíciójában, sem a magyar légióban, csak arról van szó, hogy az éppen az ő parancsnoksága alatt álló piacenzai huszárezredből szöktek meg magyar huszárok és jutottak el Szicíliába. Gróf Teleki Sándor nem vett részt Palermo ostrománál és bármennyire is elképzelhetetlen, Garibaldi egykori „bajtársát Quartoban felejtette", ugyanis Teleki Sándor nem is volt ott 1860 május elején, csak a szicíliai hadműveletek lezajlása után, augusztusban érkezett meg a szabadságáról visszatérő Türr társaságában Garibaldi táborába. A magyar légióban nem vett részt, Türr táborkarához tartozott. Csak a hadműveletek teljes befejezése után, amikor Mogyoródyt leváltották, Türr formálisan néhány hétre, Sréter megérkezéséig Teleki Sándort bízta meg a magyar légió vezetésével. A légió tevékenységében Teleki a későbbiekben sem vett részt. Helfy Ignác újságíró neve meglepetésként hat a légiós névsorban, hiszen ő egyáltalán nem volt tagja a magyar légiónak, és milánói lapja, a L'Alleanza nem a légió lapja volt. A légiós listához csatolt irodalomjegyzék áttekintését és használhatóságát megnehezíti, hogy teljesen esetlegesen és az olvasó előtt ismeretlen szempont alapján sorakoznak egymás után a művek. Hasznos munkát végzett Qátiné Pásztor Mária : „A Risorgimento magyar bibliográfiája" összeállításával, megkönnyíti a problémával foglalkozók számára a. lényegesebb szakirodalom áttekintését. Természetesen nem arról van szó, hogy a bibliográfia a teljesség igényével léphetne fel. A szerkesztőt nyilvánvalóan az a szempont vezette, hogy a magyarországi könyvtárakban elérhető szakirodalmat vegye számba, ami önmagában véve is komoly feladatnak tekinthető. Egészben véve elmondható, hogy a szóban forgó kiadvány problematikus részei, hiányosságai ellenére is hasznos szerepet tölt be és erőteljesen ráirányítja a figyelmet a Risorgimento magyar vonatkozásaira és a továbbiakban megoldandó problémákra. LUKÁCS LAJOS HÜBER MÖHR: DAS KATHOLISCHE APOSTOLAT (Beiträge zur Geschichte des religiösen und wissenschaftlichen Denkens Bd. 2) (Berlin, Rütten & Loening. 1962. 338 1.) A KATOLIKUS APOSTOLSÁG Az előttünk fekvő tekintélyes kötet a Német Történelmi Társulat Közép- és Kelet-Európa a Vatikán politikájában nevű munkaközösségének gondozásában, az Adalékok a vallásos és tudományos gondolkodás történetéhez c. sorozat 2. köteteként E. Winter és H. Möhr kiadásában Sz.D.Szkazkin és N. A. Szmirnov ismert szovjet történettudósok közreműködésével jelent meg. Megjelenése nem csupán a marxista egyház- és eszmetörténet
