Századok – 1966
Történeti irodalom - Lihacsev; Dmitrij Szergeevics: Kul’tura Russzkogo naroda X–XVII vv. (Ism. Menyhárt Lajos) 191
( TÖRTÉNETI IRODALOM 191 DMITRIJ SZERGEEVICS LIHACSEV: KUETÜRA RUS^SZKOGO NARODA X-XVII. W. (Moszkva, Izd. Akad. Nauk SzSzSzR. 1962. 118 1.) AZ OROSZ NÉP KULTÚRÁJA A X-XVH. SZÁZADBAN A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának népszerűsítő sorozatában megjelent könyv igen hasznos mű. Egyik törekvése annak a bemutatása, milyen szorosan kapcsolódik a kultúra fejlődése a társadalom gazdasági és politikai életéhez. Ennek megfelelően a mű nagyobb egységekre való tagolása megegyezik az orosz történelemben szokásos periodizációval. Azaz, külön egység a Kijevi Oroszország története és kultúrája, a mongol hódítástól a központosítás kezdetéig terjedő szakasz, a központosított orosz állam kultúrája és végül a XVII. századi kulturális fejlődés. Minden egyes rész kulturális emlékeinek ismertetése a gazdasági ós társadalmi viszonyok elemzésével kezdődik. Így minden egyes részben a társadalom életének vetületeként ismerjük meg a kulturális fejlődést. A Kijevi Oroszország kultúrájának tárgyalásában három kisebb részt különíthetünk el. Az elsőben a kereszténység elterjedése előtti emlékeket ismerteti. Kiemeli a fémmű vességelter jedtséiïét. A kultúra fejlődése szempontjából jelentős tényezőként említi a kereszténység elterjedését, ami az írásbeliség, az építő- és díszítő művészet terén jelentett fellendülést. A Igirmadik fázis a feudális széttagoltság kora, mely a kultúra új — ha nem is oly jelentős — központjainak kialakulását eredményezte. Összegezve a Kijevi Oroszország jelentőségét, megállapítja, hogy politikai nagysága mellett kulturális téren is egy sorban említhető a korabeli feudális államok legjelentősebbjeivel. Az orosz nép történetének új fejezete kezdődik a mongol hódítás utáni központosító törekvésekkel. Mivel a gazdasági ós társadalmi élet központja északra tevődött át, a kultúra emlékei is inkább e területekről származnak. Nagy fejlődést mutat az évkönyvirodalom, moly az egyesítési törekvéseket igyekszik igazolni. A képzőművészetek — különösen a festészet — terén új szakasz ez, amikor is a természet, az ember közvetlenebb ábrázolása valósul meg. A kor néhány művészét az európai reneszánsz nagyjaihoz hasonlítja. A XV—XVI. században a legnagyobb hatalommal rendelkező moszkvai fejedelmek felépítették a Kremlt, ebbe bevonták a különböző területek mestereit, s ez az egységes orosz építészet kezdeteit jelenti. A tovább élő évkönyvirodalom és az írásbeliség fejlődósében jelentős állomás a könyvnyomtatás megjelenése. A kor egyik jelentős kulturális eleme a népi kultúra jelentkezése, mely a hadjáratok és a parasztfelkelések hőseinek állít emléket. A XVII. század külön szakaszt jelent a fejlődésben. Az tin. zavaros idők (a XVI— XVII. század fordulója) után megerősödik a központi hatalom. Betetőzése ez a század a korábbi tendenciáknak ós kiinduló alap a következő századok többirányú kibontakozásához. Az építészet ós festészet tárgyalásánál a szerző — a nemzeti jelleg kiemelése mellett — az emlékek monumentalitásának és díszítettségének hangoztatásával a barokk stílus meglétére enged következtetni. A tudományok fejlődése is észrevehető. Jellegét tekintve ez még azonban leíró, tapasztalati és nem elméleti. A könyvnyomtatás elterjedése az egyház kult urális monopóliumát veszélyezteti, ugyanis a központi hátalomnak művelt főkre volt szüksége. Alátámasztja ezt az a tény is, hogy a társadalom egyes rétegein belül az írástudók százalékaránya ekkor azonos a nyugat-európai országokéval. Kísérlet történik a színházi kultúra megteremtésére is. A szerző másik törekvése annak igazolása, hogy az orosz társadalom belső fejlődéséből következőleg az orosz kultúra is átment fejlődése során azokon a fokokon, melyeket az egyetemes nyugat-európai kultúra elért. Andrej Rubljovot például az olasz reneszánsz nagyjaihoz hasonlítja. Az illusztráció alapján kétségtelen a XV—XVI. századi korszakban a természet és az ember közvetlenebb ábrázolására irányuló törekvés. Az alakok és a környezet művészi harmóniája ós arányossága azonban — mely a reneszánsz nagyjait jellemzi — itt nem tapasztalható. Az olasz reneszánsszal való egybevetés — véleményünk szerint — nem meggyőző. Az építészet fennmaradt és illusztrált emlékei közül némelyiken kétségtelen érződik a nemzeti vonások uralkodása mellett az olasz hatás. Az oroszországi barokk legszebb emlékei azonban csak a következő században jelentősek igazán. A rövid tartalmi ismertetéssel kapcsolatban fentebb jelzett törekvését a szerzőnek sikerült elérnie. A nagyközönség ugyanis itt kézzel foghatóan láthatja, hogy a
