Századok – 1966

A XII. nemzetközi történészkongresszus 3

8 A XII. NEMZETKÖZI TÖ RTÉN ÉSZKONG RESSZUS A II. szekcióval kapcsolatban, mely az Európán kívüli kontinensek történetével foglalkozott, csak egy ülést érintek, mely a dekolonizáció problémáit vitatta meg, A. A. Guber és A. F. Miller szovjet tudósok előterjesztése alapján. A vita során sokoldalúan értékelték a nemzeti burzsoázia szerepét és bírálták azt a tételt, hogy a nyugati hatalmak önként szabadították fel a gyarmatokat. Meg lehet állapítani, hogy a referátumok fő téziseit az ülés elfogadta. A III. szekció vonatkozásában, melynek keretében különböző bizottságok folytatták le üléseiket, elsősorban a Társadalmi mozgalmak és szociális struktúra bizottságanak üléséről kell beszámolni, amely a nemzetközi történész szervek közül egyike a legaktívabbaknak. Marxista és haladó történészek igen nagy tevékenységet fejtenek ki e bizottságban, melynek vezetője Labrousse professzor. A vitaülésen öt referátum hangzott el, mely a különböző kontinenseken vizsgálta a néptömegek szerepét az elmúlt évszázadok társadalmi és nemzeti harcaiban. Az ázsiai fejlődést a francia kommunista Cheraul professzor exponálta. Kiemelte az ázsiai népek mozgalmaiban a szociális és nemzeti tendencia összhangját, és elemezte az ideológiai és tömeglélektani sajátosságaikat. Megállapította, hogy a mozgalmak fő bázisa általában a parasztság. Gruber szovjet akadémikus a hadsereg szerepét emelte ki az ázsiai nemzeti mozgalmakban. Amerika kérdéseiről Vilar professzor (a Sorbonne-ról) szólt, elsősorban a XIX. század eleji függetlenségi mozgalmakat elemezte. Szintén hangsúlyozta a szociális és nemzeti faktor összhangját, de az uruguayi Carlos Rama joggal bírálta, hogy a fehér—színes ellentétet olykor leegyszerűsítve azonosítja az osztályellentéttel. Sajnálatos, hogy éppen a legérdekesebb európai referátum vitájára idő hiányában már nem került sor. Így Jacques Droz egyébként igen színvonalas és érdekes, de bizonyos kérdésekben idealista felfogású előadását érdemben csupán Hobsbawm professzor részéről érte kritika. Az uppsalai kollokvium óta eltelt öt esztendő alatt a Szlavisztikai Bizottság — melyben 5 évvel ezelőtt igen reakciós politikai áramlatok érvényesültek — semmiféle munkát nem végzett, úgyhogy azt Jehetett várni, hogy fel fog oszlani. A két évvel ezelőtti szófiai kongresszuson azonban a Nemzetközi Szlavisztikai Bizottságban, amely mindenekelőtt a nyelvészeket és irodalomtörténészeket foglalja magában, a történészek is jelentős helyet kaptak és végeredményben a Szlavisztikai Bizottság munkájában kedvező irányú változás következett be: 1. Habár a bizottság nevében továbbra is Szlavisztikai Bizottság maradt, egyre többen hangoztatták és általános egyetértéssel találkozott az a javaslat, hogy a bizottság Kelet-Európa történetével foglalkozzék. 2. A korábbi nyelvész-irodalmi befolyással szemben előretört a bizottságban a történészek befolyása. 3. Megfigyelhető a szocialista országok térhódítása, amit egy szovjet és egy lengyel alelnöki pozíció megszerzése is visszatükröz. A tudományos vita egyébként az ülés előkészítetlensége miatt nem volt jelentős. Magyar részről Perényi József vett részt a vitában. A középkori várostörténetírásról az utolsó fél évszázadban a belga F. Vercauteren referátumát vitatta meg a bécsi nemzetközi történészkongresszus. A referátum elsősorban a nyugat-európai és az itáliai városok történetének rodalmával foglalkozott, de érintette a szláv városokét is. Rámutatott a kutatás