Századok – 1966

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Donnert; Erich–Rochus; Door: Az európai népi demokráciák történetének kutatása a lipcsei Marx Károly Tudományegyetemen 157

158 A NÉPI DEMOKRÁCIÁK TÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSA A LIPCSEI EGYETEMEN Ostforschunggal és a szovjetológiával — ennek ez áltudománynak ezzel a legmodernebb ágával — folytatott viták nagyon időszerűek és nem lebecsülendők. Sajnos, a Nyugat-Németországban működő mai kelet-kutatók közül csak kevesen vonták le a tanulságot a fasizmus második világháborúban elszenvedett vereségéből. Legtöbben az imperializmus javíthatatlan dicsőítői maradtak, s tollúkat az első napoktól kezdve az újjáéledő nyugat-német és nemzetközi monopolkapitalizmus szolgálatába állították. Különösen az 50-es évek végétől egyre egyértelműbben a főleg Európa szocialista országai ellen irányuló hidegháború és pszichológiai hadviselés exponenseiként lépnek fel. így égetően szükségessé vált az ilyen fajta kelet-kutatással való viták megerősítése. E célból alakult 1959 májusának végén a Harc a nyugat-német kelet-kutatás ellen elnevezésű munkaközösség, melynek vezetését dr. Basil Spiru (Lipcse) és dr. Alfred Anderle (Halle) professzorok vállalták. A munkaközösség székhelye és szervezeti központja az európai népi demokráciák történetének lipcsei egyetemi Intézete. A munkaközösség tagjai kezdettől fogva tisztában voltak azzal, hogy az imperialista kelet-kutatást csak egy valóban marxista—leninista történeti kép kialakításával, azaz a kelet- és délkelet-európai népek történetére, gazdaságára, kultúrájára, a német néppel való kapcsolataira, valamint az imperialista keleti törekvésekre irányuló, alapos kutatómunkával támadhatják eredményesen, s ezzel egyidejűleg be kell mutatniok az imperialista Ostforschung szerepét, Kelet- és Délkelet-Európa történetének, gazdaságának, kultúrájának eltorzításában és meghamisításában alkalmazott módszereit is. Természetes, hogy az a néhány, az imperialista kelet-kutatók tevékenységével és ideológiájával foglalkozó történész egymagában nem oldhatja meg ezeket a feladatokat. A munkaközösség szervezői tehát nagy súlyt helyeztek egyéb tudományágak szakértőinek megnyerésére is, hogy lehetővé tegyék a történészek, nemzetközi jogászok, szlavisták, művészettörténészek, közgazdászok, geográfusok és pedagógusok összehangolt, céltudatos, tehát eredményesebb munkáját. Az Intézet munkatársai tevékenyen bekapcsolódtak a munkaközösség munkájába. Részt vettek a munkaközösség konferenciáin és ülésein, előadásokat tartottak az NDK-ban és a baráti országokban. A legeredményesebb segíiséget számos tanulmány, dolgozat ós monográfia kiadásával nyújtották. Különösen kiemelendő itt „Az »Ostforschung« nyomában" c. gyűjteményes munka. (A Lipcsei Marx Károly Egyetem Tudományos folyóirata, Társadalom- és nyelvtudományi sorozat, I. különszám. Lipcse, 1962.) Körülbelül a ,,munkaközössóg"-gel egyidőben alakult meg a berlini Humboldtegyetemen dr. Rudi Goguel vezetésével az imperialista Ostforschung történetének tagozata. Ez a tagozát az utóbbi években egyre inkább az imperialista kelet-kutatással folytatott vita központjává válik, s e területen az egész kutatási és publikációs tevékenység összefogását ós tervezését át fogja venni. * Az Intézet jelenlegi perspektivikus terve Európa szocialista országainak a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti korszakának történetére vonatkozó cikkek kiadását irányozza elő. Ez azt jelenti, hogy az Intézet munkatársainak kutatásai az 1917-től napjainkig terjedő időszakra koncentrálódnak, különös tekintettel az 1944/45 óta eltelt periódusra. Ezen a kereten belül kell elvégezni a Németország, illetve a két német állam ós Európa szocialista országai — különösképpen a Szovjetunió — közötti kapcsolatok feltárását is. A fennálló kutatási terv módszertani főtörekvóse, hogy Európa szocialista országainak történetében a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet folyamatát teljes sokoldalúságában és ellentmondásosságában ábrázolja. „Az európai népi demokráciák történetének vázlata" című, előkészületben levő munka szerzői arra törekednek, hogy az egyes fejezetekben rávilágítsanak egy-egy ország átmeneti korszakának konkrét sokrétűségére, kidomborítsák az általános és a sajátos szerves kapcsolatát, az általánosnak a sajátosból való levezetését ós megfordítva: az általános érvényességét a speciálisra. Csak mindezen összetevők figyelembevételével alakulhat ki exakt, nevelő hatású történetírás. Ez a követelmény érvényes a hallgatókkal kapcsolatos oktató-nevelő munkára is, ahol elsősorban az a cél, hogy a diákokat ráneveljük a logikus és emocionális-képszerű gondolkodásra, s ezzel megfelelően felkészítsük őket leendő hivatásukra. Itt igen nagy a jelentősége annak, hogy a Szovjetunió történetét és a közép- ós délkelet-európai szocialista országok történetét egyéni példák kiválasztása, a szocializmus építési folyamatának hősi korszakaiból vett drámai események lelkesítő ábrázolása alapján mutassuk be, s egyidejűleg megragadjuk a tipikust, az általánost, a törvényszerűt is. Az ilyen tudományos törekvés kielégítése felemelt követelmények elé állítja az Intézet munkatársait. A legközelebbi feladat tehát az, hogy a szocialista világrendszer