Századok – 1966

Vita - A párt szövetségi politikájának történeti fejlődése (1936–1962) (Tóth István–Vértes Róbert) 138

142 A PÁRT SZÖVETSÉGI POLITIICÁJÍNAK FEJLŐDÉSE 142 A referátum befejezésül foglalkozott az SzDP és a Független Kisgazda Párt között 1943 nyarán létrejött szövetség eredménytelenségének okaival, 1943 végére a kormány hintapolitikájának csődje miatt a demokratikus erők összefogásának újabb megélénkülésével, a Békepárt tevékenysége nyomán létrejött Magyar Fronttal. A Magyar Front megalakulásától kezdve tömörítette mindazokat az erőket, amelyekkel a KMP a függetlenségi front programjának kidolgozásakor mint lehetséges szövetségesekkel számolt. A Magyar Front és a nyilas puccs után Bajcsy-Zsilinszky Endre elnökletével létrejött-Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága kitűzött feladatát a letartóztatások miatt megvalósítani nem tudta, mégis a párt szövetségi politikája a Hitler-ellenes harcidőszakában, ha fsak rövid ideig és kevés eredményt mutatva is fel, de megvalósult és megvetette az alapját a felszabadulás nyomán kibontakozó, széles népfrontpolitikának. Ságvári Ágnes, a Történettudományi Intézet főmunkatársa referátumának elvi jellegű bevezetőjében többek között foglalkozott az ország sajátos fejlődésével, a háború utáni helyzetben a nemzeti demokratikus és szocialista feladatok sajátos összefonódásával, melyek következtében „a kommunista párt arra törekedett, hogy a szocialista forradalom békés és fokozatos megvalósításából adódó lehetőségek maximális kihasználásával olyan osztályszövetséget hívjon életre, amelyben a munkásosztály mellett a dolgozó parasztság és a középrétegek ne csak jóindulatú szemlélői vagy semlegesített rétegei, hanem egyre inkább cselekvő részesei legyenek annak a társadalmi átalakulásnak, amely kezdettől fogva a szocialista forradalmat is magában foglalta". Megállapította: ,,a szocialista forradalomhoz vezető népi demokratikus fejlődés egységes folyamatának nagy szerepe volt abban, hogy a forradalmi átalakulás során az osztályerők nem hirtelen, ugrásszerűen csoportosultak át. Formailag itt inkább mennyiségi fejlődésről, a szocialista elemek növekedéséről, a forradalmat képviselő kommunista párt tömegbefolyásának térhódításáról beszélhetünk, amely 1948-ra, ha még világnézetileg és programatikusan nem is, de gyakorlatilag mindenesetre minőségi változáshoz, a végbement szocialista forradalom igenléséhez vezetett." Ezek után részletesen elemezte és meghatározta a népi demokratikus fejlődésnek e szakaszában a népfront, a koalíció és az osztályszövetség között fennálló különbségeket. A referátum a továbbiakban nyomon követte a politikai pártok, csoportok állásfoglalásának alakulását, valamint a dolgozó tömegek politikai gondolkodásában végbemenő azon változásokat, amelyek elvezettek valóságos osztályérdekeik felismeréséhez. Kitért a társadalmi mozgalom és a pártközi együttműködés kölcsönhatására és szerepére, és vázolta a népi demokratikus államnak a szövetségi politika megvalósításában betöltött szerepét. Elemzését a Függetlenségi Front programja elfogadásának külső éö belső körülményeit és jellegét érintő kérdések vizsgálatával folytatta. Az 1945. év első negyede az egyetértés időszaka, az egyezés mellett azonban kezdettől fogva jelen voltak az ellentétes osztályérdekek is, melyek nem annyira a programban, még csak nem is a rendeletek megalkotásában, hanem a demokrácia értelmezésében, a rendeletek végrehajtásának módszere körül éleződtek ki. Foglalkozott az államhatalom, a párt és a népi bizottságok egymáshoz t való viszonyával. Itt utalt arra, hogy a szövetségi politika mozgalmi összetevői mellett nem kevésbé jelentős hely jutott a népi demokratikus államnak, amely rendeleteivel a dolgozó osztáljok egységét erősítette, a burzsoáziát semlegesítette és a közös gazdasági érdekeket oly módon szolgálta, hogy az egyúttal társadalmi, strukturális változásokhoz vezessen. E szempontból elemezte többek"Éözött a földreformot, a stabilizációt és az újjáépítést. A tulajdonviszonyok átalakítása ütemének megállapításánál is a legdöntőbb tényező volt, hogy a párt figyelembe vette a szövetségesek politikai nézeteit, és az ütemet így határozta meg, és az államosításokat 1946 —1948 között ennek megfelelően hajtotta végre. Ezért támogatták ezt a politikát a dolgozó osztályok és a középrétegek is. Ez annál fontosabb volt, mert 1945 nyarától egyre határozottabban kirajzolódtak a KP-vei szemben — a Kisgazdapárt körül — az ellentétes irányú osztályszövetség körvonalai, melynek teljes kifejlődését a KP-nek csak nehéz küzdelemben, s az általa kidolgozott, alapjában véve helyes politikával sikerült megakadályozni. 1946 végére a nagytőkeellenes osztályszövetség új feltételei jöttek létre. E szempontból vizsgálta az egyes paraszti rétegek, az értelmiség és a munkásosztály helyzetét, a politikai magatartásában bekövetkezett változásokat. Az 1947 tavaszán a koalíció osztálytartalmában bekövetkezett változást a párt arra használta fel, hogy a koalíció határozottabb burzsoáellenes tartalmat kapjon. Ezzel párhuzamosan a koalíciós pártokban, melyeknek összetétele erősen heterogén jellegű és polarizált volt, határozott tisztulási folyamat indult meg, mely 1947 tavasza (ie 1948 nyara között elvezetett a Nemzeti Parasztpárt és a Kisgazdapárt megtisztulásához, és megteremtődtek a feltételei a két munkáspárt egyesülésének. Ezáltal kedvező feltételei adódtak az antikapitalista osztályszövetség