Századok – 1966

Krónika - Beszámoló Serfőző Lajos kanditátusi disszertációjának vitájáról (Glatz Ferenc) 1453

KRÓNIKA 1455 tény, hogy a konszolidáció után már nem volt szüksége Bethlennek az ellenzékre, hatá­sában 1924 őszén hoz majd határozott változást a párt politikai tevékenységében. Nem bizonyítja Serfőző felfogását az az érv sem, hogy 1923 őszén a fajvédő frakció különválása a Bethlennel való szembefordulásra ösztönözte volna az SzDP vezetőségét, mert itt nem általános, hanem egy bizonyos kérdésben történő szembefordulásról van szó. Vége­zetül röviden kitért a szociáldemokrata emigráció és az SzDP kapcsolatainak elemzésére, hangsúlyozva ennek jelentőségét; különösen Garami Ernő befolyását tartotta igen erősnek. Mint mondotta, a felhozott kritikai észrevételek nem érintik a disszertáció lénye­ges mondanivalóját, amellyel teljespn egyetért; szerzőjét érettnek tartja a kandidátusi cím elnyerésére. B ifogh Sándor kandidátus opponensi véleményében mindenekelőtt a disszertáció jelentőségéről szólt. A személyi kultusz éveiben nem volt lehetőség a szociáldemokrata párt történelmi szerepének valós ábrázolására, s az akkori torzításoktól megtisztítani a párt történetét: egyben a marxista történettudomány erősödését is jelenti ma — mon­dotta. Kiemelte a dolgozat azon érdemét, hogy az érintett kor tárgyalásakor nemcsak a szociáldemokrata parlamenti frakció történetét igyekszik tisztázni, hanem általában is betekintést nyújt a Horthy-korszak parlamenti viszonyaiba, hozzásegít a korszak par­lamentarizmusának megítéléséhez. Helytállónak és megfelelően árnyaltnak tartotta a párl vezetés ellentmondásosságának bemutatását s annak az egyes időszakonként vál­tozó szerepnek a megrajzolását, melyet a szociáldemokrata párt a rendszer politikai életében betöltött. Kifogásolta azonban, hogy a szerző helyes tárgyalási módja — a párt tevékenységének a korszak politikai életének egészébe történő beillesztése — a dolgozat második felében olykor elhalványul, hézagossá válik. így például túlságosan vázlatos­nak tartotta az utolsó fejezetnek az 1926-os választásokkal1 foglalkozó részét. Ugyan­csak részletesebb elemzést érdemeltek volna az SzDP újjászerveződésének, belső párt­életének kérdései is. Fontosnak tartotta volna továbbá az ellenforradalmi rendszer jelle­géről vallott szociáldemokrata nézetek beható elemzését. Véleménye szerint igen hasznosnak bizonyult volna, ha a szerző a vizsgált kérdé­sekre vonatkozó és a téma kifejtése során érintett történeti irodalmat külön, összefogla­lóan is áttekinti és bírálja. Javasolta a stílusbeli hibák kijavítását és néhány fejezetcím módosítását, hogy jobban fedjék azok e fejezetek tartalmát. F< lhívta a szerző figyelmét a rendszer általános jellemzését érintő megállapítások pontosabbá tételére, a finánc­tőke, „csatlós imperializmus" konkrétabb körülírásának szükségességére. Végül java­solta a disszertáció elfogadását és a kandidátusi cím odaítélését. Siklós András kandidátus hozzászólásában az opponensekhez csatlakozva ki­emelte a dolgozat jelentőségét, mivel az gyökeres szakítást jelent a szociáldemokrata párt történetének korábbi dogmatikus felfogásával. Hiányolta viszont a témával kapcsolat­ban a nemzetközi összefüggések szélesebb körű feltárását. Véleménye szerint vizsgálni kellett volna a párt politikájának a II. Internacionáléhoz vezető szálait, mert így a ma­gyar szociáldemokrácia egyes kérdéseit is más mércével mérhetjük. A szerző stílusával kapcsolatban kifogásolta, hogy könnyedsége sajnos gyakran lekezeléssé vagy fölényes­séggé válik, különösen amikor a polgári radikalizmusról vagy például Hébelt Edéről beszél. A párt bírálata sem szabad, hogy annak lenézését, lekicsinylését eredményezze. Végül néhány apró ténybeli helyesbítést tett, hangsúlyozva, hogy e pontatlanságok nem jellemzők a dolgozatra, amely a szerző nagy fejlődését jelzi. Serfőző Lajos válaszában egyetértett Szakács Kálmán véleményével, hogy ti. a párt szerepének értékelésekor az objektív történeti körülményeket mindig figyelembe kell venni; az SzDP-vei szemben támasztott követelményei kialakításakor maga is ezt kívánta szem előtt tartani, ha talán egyes részletek tekintetében kevesebb sikerrel. A mun­kásosztály szervezeti és politikai érettségének fokáról szólva elmondotta, hogy szerinte némi leegyszerűsítéssel különbséget kell tennünk a munkásosztály soraiban a jobboldali vezetés közvetlen tömegbázisa és ennél szélesebb tömegbefolyása között. Ugyancsak különbség van a vezetés politikája és a munkástömegek törekvései között, s ez a tárgyalt időszak első felében figyelhető meg inkább. A vezetés, opportunizmusa következtében, nem használta ki a tömegekben rejlő energiákat, s lépten-nyomon megalkuvó taktiká­zásba bocsátkozott. A szociáldemokrata ideológia, politikai felfogás teljesebb felvázolá­sát hiányoló kritikai észrevételre válaszolva megismételte a disszertációban is kifejtett azon álláspontját, hogy az SzDP-nek nem volt átgondolt koncepciója. Véleménye szerint a különböző reformista szociáldemokrata fejtegetések a parlamenti viták ismefeetése so­rán eléggé bőven szerepelnek a disszertációban. A gyakorlati politikai irányvonal tekin­tetében már más volt a helyzet: e téren határozottan kialakult felfogásról beszélhetünk, s többek között ez vezetett az 1921-es paktum megkötéséhez. Az e felfogásban megfigyelhető változást valóban folyamatként kell felfogni, de ennek kezdetét továbbra is 1923

Next

/
Thumbnails
Contents