Századok – 1966

Krónika - Barta István 1910–1966 (Tilkovszky Lóránt) 1426

KRÓNIKA BARTA ISTVÁN 1910 1966 Mély megrendüléssel veszünk búcsút a nagy lelkierővel viselt szenvedés után súlyos betegségben elhunyt kiváló történész kollégánktól, Társulatunk igazgatóválasztmányi tagjától, Barta Istvántól. Tragikusan félbeszakadt értékes munkásságának kiemelkedő eredményei szorosan összefüggenek a felszabadulás után a marxizmus—leninizmus szellemében megújhodott magyar történettudomány fejlődésével — kitűnően megírt értékes tanlumányainak egész sora folyóiratunk hasábjain látott napvilágot — s ennek ezek maguk is fontos előrevivő, kibontakoztató tényezőivé váltak. Szentesi parasztcsalád gyermeke volt, középiskoláit szülővárosában, az egyetemet Szegeden, majd Budapesten, mint az Eötvös Kollégium tagja végezte, 1935-ben megszerezve a tanári és bölcsészdoktori oklevelet. Másfél évet a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként külföldi levéltári kutatásokkal töltött, majd 1936 végén a budapesti Egyetemi Könyvtárban kapott ideiglenes gyakornoki állást. 1941-ben az akkor létesült Teleki Pál Tudományos Intézethez nevezték ki. A felszabadulás után Keleteurópai Tudományos Intézetté alakult Teleki-Intézet munkatársa volt az Intézet 1949. évi megszűnéséig, majd a Magyar Tudományos Akadémia ekkor létesített Történettudományi Intézetének munkatársa, 1960-tól főmunkatársa lett. 1955-ben kandidátusi fokozatot nyert, 1964-ben a történettudományok doktora. Tagja volt a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányának; részt vett a Tudományos Minősítő Bizottság történész szakbizottságának munkájában; az „Értekezések a történettudományok köréből" című kiadványsorozat gondos szerkesztői munkája nyomán vett új lendületet. Barta István tudományos érdeklődése kezdetben a középkor felé irányult. Az egyház és állam XV. századi viszonyát tárgyaló bölcsészdoktori disszertációja után külföldi kutatásai a középkori Magyarországnak a korabeli európai egyetemekhez fűződő kapcsolataira vonatkozó ismereteinket bővítették. A felszabadulás előtt írt tanulmányai közül a legjelentősebbek ebből a körből merítették tárgyukat. A felszabadulás után az 1848—49-es forradalom és szabadságharc centenáriumára való felkészülés keretében kapott feladatok Barta Istvánt új kutatási területre irányították. 1947 óta folyamatosan dolgozott Kossuth Lajos Összes Munkái nagy, kritikai kiadásán; a Magyar Történelmi Társulat Fontes Históriáé Hungaricae Aevi Recentioris sorozatában ezideig megjelent 11 kötet anyagát — egy kivételével — ő gyűjtötte össze és rendezte sajtó alá. A kötetekkel kapcsolatban végzett kutatások új eredményeit számos kitűnő tanulmányban dolgozta fel: „Kossuth az utolsó rendi országgyűlésen" (1951),