Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1396

1418 FOI.YŐIR ATSZEMLE 1965/1966. 8. köt. 2. szám. — QUENTIN SKINNEB: Th. Hobbes és francia és angol tanítványai (153 — 167. 1.) c. tanulmányának tárgya az a kor, „amely még nem mondott le arról, hogy minden tudományt birtokába vegyen". Vonatkozik ez Hobbesra, aki kora legnagyobb államtudományi szaktekintélye volt és elsőnek tekintette a politikát tudománynak, továbbá követőire, akiknek nagy része matematikus volt, de emellett fontos feladatuknak tartották mesterük fordítását, tanulmányozását. Bepillantást nyerünk a pezsgő francia szellemi életbe, amely 1666-ban az Akadémia megalapításához vezetett, és amelytől Hobbes elszigetelten élt Chatsworth-ben 1651-től, bár barátai és tisztelői rendszeresen tájékoztatták az új tudományos eredményekről. Hobbest külföldön többre értékelték, mint hazájában. — Három tanulmány vizsgálja a városi politika összetevőit. MATTHEW HOLDEN, JR. a XIX. század Clevelandjében a század elején a New England-i protestáns elit vezetőszerepét mutatja be (168—180. 1.). A német és ír népesség növekedése erős belső feszültségeket hozott létre. A polgárháború után a politika mellékfoglalkozásból hivatássá változott, és egyben alkudozás tárgyává. 1883-tól a helyi politikai vezetés ír kézbe került. — HERBERT H. WERLIN a kenyai Nairobi Városi Tanács fejlődését, a politikai viszályoknak a városi vezetésre való hatását tárgyalja (181 —198. 1.). — Több kérdésben vitába száll vele J. DAVID GREENSTONE (199—211. 1.), aki Kampala, Uganda fővárosa helyi kormányzati problémáit elemzi a függetlenség kivívása óta tapasztalt jelenségek alapján. — J. G. THE ECONOMIC HISTORY REVIEW. 1965. 18. köt. 1. (aug.) szám. — A különszámot M. M. Postán angol gazdaságtörténész tiszteletére adták ki, nyugdíjba vonulása alkalmából. — R. M. HARTWELL az angliai ipari forradalom okait elémezve egyszersmind példamutató módszertani és historiográfiai esszét írt (164—182. 1.). Tanulmányának végkövetkeztetését az Al, fred Marshall neves angol közgazdásztól kölcsönzött mottóban sűrítette: Natura non facit saltum, ami az ő megfogalmazásában annyit jelent, hogy a gazdasági fejlődés fokozatos és folyamatos. Összegezve a gazdaságtörténészek és közgazdászok elméleteit az ipari forradalom okairól, Hartwell megállapítja: csupán azt bizonyították, hogy a XVlII. századi termelés növekedése részben az új technikának és szervezeti apparátusnak, részben a megnövekedett lakosságnak és bővülő erőforrásoknak volt az eredménye, de nem adtak magyarázatot a találmányok folyamatára ós terjedésére, sem a lakosság növekedésére. Nyomatékkal hangsúlyozzák a változó, fejlődő társadalomban az iparosodás fontosságát, anélkül, hogy megmagyaráznák, hogyan jöttek létre a változások. Az is kétségtelen az összegezésekből, hogy a növekedést, fejlődést előidéző különböző tényezők nem autonóm változók, hanem sokkal inkább magának a növekedésnek a kísérő jelenségei, jegyei. Ez különösen találó a tőkefelhalmozásra és a lakosság növekedésére. A gazdasági fejlődésről írva általában két felfogás jutott az utóbbi időben érvényre : 1. a tényezős, szektorális modell, amelyben egy vagy több fő tényező aktivizálja a kiegyensúlyozatlan fejlődés folyamatában a gazdasági élet többi részét a különböző korábbi összefonódások és az újabb technikai vívmányok révén; 2. a teljes modell, amelyben pl. egy stratégiai változó — általában a takarékbetét — helyzetének változása általános hatással van az egész gazdasági életre és kiegyensúlyozott fejlődést eredményez. Jelenleg az a feltevés az uralkodó, hogy a kiegyensúlyozott fejlődés erős kormányzatot ós tervgazdálkodást igényel, míg a kiegyensúlyozatlan fejlődés természetes következménye a szabad-versenyes gazdaságnak. A fejlődés Angliában egy hoszszan elhúzódó és széles körben ható változásnak volt a következménye, ugyanakkor hatottak autonóm növekedési tényezők, mint például a külkereskedelem fejlődése, továbbá az 1830-as és 40-es évek bő aratásai, melyeknek hatása a gazdasági életben kiterjedten érvényesült. Ha az angol gazdasági fejlődóst egy évszázadon át kísérjük figyelemmel (pl. az 1750-től 1850-ig terjedő szakaszban), úgy nyilvánvaló, hogy radikális változás ment végbe a gazdasági élet struktúrájában, az össztermelés összetételében, a foglalkoztatottság megoszlásában — mindezek által értelmet nyer az ipari forradalom fogalma. A termelés növekedésében az 1760-tól 1800-ig terjedő időszakban központi szerepe van a nagy technikai-ipari felfedezéseknek, amelyek siettették a gazdasági fejlődést. Itt segíthet a kiegyensúlyozatlan fejlődésről vallott nézet. Az 1780-at követő szakaszban azonban a növekedési tényezők jutnak egyre erőteljesebben szerephez. S ezután, a megelőző nagy gazdasági fejlődós után, a fordulópont akkor következik be, amikor a mezőgazdaság ós ipar felé irányuló követelményeknek a nyomása elég jelentőssé válik ahhoz, hogy olyan fontos és elegendő számú technikai változásokra adjon indítékot, amelyek az egy főre eső termelést jelentősen és kiterjedten