Századok – 1966

Történeti irodalom - Balázs Tibor: A tudományos kutatástól az ipari gyártásig az izzólámpa története nyomában (Ism. Endrei Walter) 1355

1357 TÖRTÉNETI IIÎ.ODALOM szakad. A kryptonlámpáról megtudjuk ugyan, hogy fényhasznosítása 9 — 13%-kal volt jobb 1936-ban a kettősspirálú argonlámpáénál, de abszolút számokat nem kapunk többé. Vajon közrejátszik-e ebben, hogy a kérdés összetettebb ? Az ívfénylámpa fényhasznosítása ugyanis máig is kedvezőbb az izzóénál, nem szólva pl. a nátriumgőzlámpa 50 — 61 Lm/VV értékéről, más szempontok (élettartam, ár) viszont az izzó, ill. a fénycső (higanygőzlámpa) mellett szólnak, és a szerző bizonyára idegenkedett a sokoldalú probléma boncolgatásától. Hasonlóképpen hiányérzete támad az olvasónak, ha az utolsó fázis, a technológiai kutatásból a gyártásba való átmenet iránt érdeklődik. Igaz: a mű a kutatás tudományszervezési kérdéseinek tisztázásával foglalkozik, és a címben szereplő „ipari gyártásig" exkluzíve is érthető. Egészében mégis azt a benyomást ébreszti, mintha a technológiai kutatás befejezte az üzemi termelés kezdetét ós a nehézségek lezárását jelentené. Mai kutatóintézeteink sok tucatnyi zárójelentésének sorsa az ellenkezőjót bizonyítja: a teljesen kielégítő laboratóriumi kísérlet, sőt nagyüzemi próba, sorozatgyártás után sok esetben szó sincs többé gyakorlatbavételről. Amilyen világosak előttünk a könyv nyomán a három kutatási szakasz szerepe és kedvező hatékonyságának feltételei, ugyanolyan homályos marad a kérdés: a technológiai Kutatás hatáskörének a gyártási rutin illetékességébe való kiterjesztése révén vagy más módszerrel kell-e ezt a ma legfájdalmasabban érzett hézagot eltüntetni. Lehet, hogy ez nem is e mű célja: nem kellene-e mégis technikatörténeti kutatások útján feltárni, hogyan oldották meg ezt a múlt sikeres feltalálói és vállalkozói? Egy példával élünk ismét: futólag említés történik Coolidge ós Pätz eredményes kutatómunkájáról a máig is általános wolframspirál izzószál megvalósítása érdekében. Ha kiveszünk egy törött izzóból egy ilyen (0,04 mm átmérőjű) 2,5 cm hosszú szálat és két végénél fogva megnyújtjuk, 1,5 m hosszú huzalt kapunk. Ennek az 1/10 000 mm pontosságot igénylő tekercselő munkának az üzemszerű bevezetése — laboratóriumban talán rutinfeladatot jelentett — csodálatraméltó. Az olvasás közben keletkezett gondolatok sorát zárja le az alapkoncepció által felvetett probléma. A szerző mottóul Hegel-idézetet választott: „A nehézséget mindig a gondolkodás okozza, mert azzal, hogy megkülönbözteti egy tárgynak a valóságban összekapcsolt mozzanatait, szótválasztja őket." Talán egy kis meghasonlást érzünk a jelmondat és a munka szelleme között; hiszen annak minden fejtegetése arra irányul, hogy megkülönböztesse az izzólámpa fejlődése menetében az alap-, alkalmazott és technológiai kutatás szerepét. Szándéka arra irányult, hogy felmutassa a mai voluntarista gyakorlattal szemben az egyes kutatási formák objektív tartalmát és azok kölcsönös egymásrautaltságát, és ennek során ugyanolyan eredményre jut, mint Kopinsky és Leski (Problems of Technical Progress. Warszawa. 1964). Mégis az általa idézett Kapitza érvelése cseng számunkra meggyőzően: „Beszélünk a tudomány kétféle oszlásáról: fundamentális ós alkalmazott tudományról, de ez a felosztás önkényes, és nehéz tudni, hol végződik a fundamentális ós hol kezdődik az alkalmazott tudomány. Ez a felosztás inkább adminisztrációs szükségleteken alapszik, mint az anyag természetén." Nem kétséges, hogy szervezési argumentumok indokolják a tudományos kutatási tevékenység kategorizálását. Nem vitatjuk azt sem, hogy az alapkutatás természeti jelenségek feltárásával, törvényszerűségeik tisztázásával foglalkozik, az alkalmazott kutatás ezek társadalmi hasznosítását egyengeti, a technológiai kutatás pedig a nagyüzemi termelést hivatott előkészíteni. Azonban e kategóriákat mi alkottuk önkényesen, ós az egyéni kutató vagy megbízójának szándéka mégsem lehet döntő szempont. Langmuirnál a határvonalak elmosódásának példáját látjuk. De a szándékok kollíziójára és súlyos következményeire jó példa Carothers, a nylon feltalálójának esete, akinek esze ágában sem volt szintetikus szálasanyagot kidolgozni, hanem nagymolekulájú vegyületek tulajdonságait kutatta. A poliamid meglepő tulajdonságai láttán munkaadója, a Dupont de Nemours konszern gyors alkalmazott ós technológiai kutatásokat sürgetett, ami az alapvető ismeretek feltáratlanságával, a szabadalom (a németek által lehetővé vált) megkerülésének következményével ós nem utolsósorban a feltaláló öngyilkosságával járt. Ám a kutatási szekvencia hármas egységét olykor fordított sorrendben futja végig az emberi megismerés, fittyet hányva a jószándékú tudományszervezőknek. így törtónt legutóbb az egyébként régen ismert félvezetők esetében, amelyek egyenirányítóként való gyakorlatbavótele megelőzte e váratlanul felismert és hasznosított jelenség megértésére irányuló alapkutatást. Hasonlóképpen vitatható, hogy „a gőzgép elvének felfedezése »csak« lehetővé tette a gőznek ... a termelésben való felhasználását", amikor tudjuk, hogy adott esetben fordítva történt: a termodinamikát a gőzgép tökéletesítésére irányuló törekvéseknek köszönhetjük. Ügy tűnik tehát, hogy a megismerési folyamatnak a szervezett kutatásban való tükröződése megint csak dialektikus módon értékelendő. Ahogyan Lenin konspektus