Századok – 1966

Történeti irodalom - Wittwer; Walter: Streit um Schicksalsfragen (Ism. Jemnitz János) 1347

TÖRTÉNETI IRODALOM / 1347 az eredeti formában is megadja, s ezzel a lehetőséggel meglehetősen gyakran él. Itt persze átírási nehézségekbe ütközik. A kötet átfogó bevezetésében olvassuk, hogy a néhai A. Eck által felállított szabályt követte: „Egy cirill betű — egy latin betű". А щ esetében kivételt kellett tennie, ezt áé-vei írta át. Ennek ismeretében lássuk most a Rövid Pravda két cikkének fordítását (34. 1.): 19. Si l'on tue un familier du prince (ogniäöanin) intentionnellement, en ce cas le meurtrier paiera pour lui 80 livres, et les gens n'y interviennent pas; et pour l'aide de camp (pod"ézdnoj) (a) du prince 80 livres. 20. Et si le familier du prince est tué en brigandage (v razboi), et que l'on ne trouve pas (a) le meurtrier, en ce cas le wergeld (virnoe) sera payé par la commune (verv') (b) dans laquelle la tête est trouvée. A közvetlenül a cikkek után elhelyezett szövegkritikai jegyzet a 19. cikknél az archeográfiai kézirat (v ezdovom) variánsát adja; a 20. cikknél az (a) jegyzet elárulja, hogy a fordítás a „nem keresik" (ne iácut) szöveg helyett a „nem találják" (ne izyséut') variánst fogadta el, a (b) jegyzet pedig a (viri), (vernéi) variánsokat említve utal a Nagyobb Pravda 3. cikkére ós Szreznevszkij véleményét fogadja el: a (vèrnèi) romlott alakja a (vervei)-nek. A teljes szöveg után szedetett tárgyi jegyzetekben mintegy másfél oldal magyarázza meg - bőséges irodalmi utalásokkal — az (ogniáéanin), (pod"ézdnoj), (virnoe) és (v obidu)— (v razboi) szavakat, az utolsó esetben így oldva fel az ellentétet: „szándékosan" ós „útonállás során". Az eredetivel való egybevetés (Pamjatniki I. 79. ill. 83. 1.) Szeftel idézeteinek hibátlan voltát bizonyította be. Nyilvánvaló, hogy a szerző con amore foglalkozik filológiai magyarázatokkal, s ezt a hajlandóságát bizonyítja a pszkovi statutum után elhelyezett szószedet is. (Felmerül a kérdés, hogy az eredeti szöveg hiányában kellően használhatja-e az olvasó ezt a mintegy kilenc lapnyi szótárt.) De tárgyilagosan el kell ismernünk, hogy ilyen filológiai megfejtések nagy horderejű társadalomtörténeti kérdések eldöntéséhez segíthetnek hozzá. így pl. a Rövid Pravda 26. cikkében nem mindegy, hogy (v smerdë i v holopë) vagy (v smerd'i v holopé) jár az öt grivna vérdíj. Az előbbi esetben ugyanis a paraszt társadalmi tekintetben a holop színvonalára süllyedt emberként jelenik meg (így dönt Orekov: i. m. I. köt. 226—227. 1.), az utóbbi esetben pedig rabszolgatartó, aki kizsákmányolja a holopot (így fordít Szeftel, 35. 1.). Még számos ilyen példát lehetne felhozni az alapos szövegelemzés mellett. Összefoglalva: Szeftel munkája magas színvonalon, eredményesen tölti be vállalt feladatát. A régebbi német (L. K. Ooetz: Das Russische Recht, Stuttgart. 1910—1914) és az újabb angol (О. Vernadsky : Medieval Russian Laws, New York. 1947, Records of Civilization XVI.) fordítás meiló méltóan sorakozik a francia nyelvű, mely az egyes forráshelyek jogcímén a régi orosz jognak sokszor monografikus igényű feldolgozását nyújtja. (Ezért is hiányoljuk a részletes név- és tárgymutatót.) A középkori orosz jog kutatóinak Szeftel könyve bizonyára nélkülözhetetlen vademecuma lesz. BÓNIS GYÖRGY WALTER WITTWER: STREIT UM SCHICKSALSFRAGEN. DIE DEUTSCHE SOZIALDEMOKRATIE ZU KRIEG UND VATERLANDSVERTEIDIGUNG. 1907-1914 (Berlin, Akademie Verlag. 1951. Ш 1.) HARC A SORSKÉRDÉSEK KÖRÜL A NÉMET SZOCIÁLDEMOKRÁCIA A HÁBORÚ ÉS HONVÉDELEM KÉRDÉSÉRŐL A nemzetközi munkásmozgalom történetének mindmáig egyik legproblematikusabb s egyúttal legizgatóbb fejezetét jelzik ezek az évek, hiszen a korszak elején a német párt mintegy a nemzetközi munkásmozgalom élén járt, s a korszak végén a dicstelen bukás áll. Az olvasó tanúja lehet, hog^ e hétéves periódusban miként halad előre a kóros folyamat, mint erősödik meg a párton belül az opportunizmus ós ezzel egyidejűleg a nacionalizmus is. A párt centrumában állók körében az elbizonytalanodás növekedik, s míg korábban a zöm a jobboldallal fordult szembe (1900 — 1903 — 1906), ezekben az években inkább a baloldaliak felett törnek pálcát, amit olyan teoretikus áthangolódása példáz, mint a nemzetközi móretekben nagy tekintélyű K. Kautskyé. Ilyen körülmények közepette természetes, hogy a párton belül az egyes áramlatok mindinkább szétváltak, a viták kiélesedtek, amit az egyes válságperiódusok még inkább kiéleztek. Az 1910-es 15 Századok 1966/6.