Századok – 1966

Történeti irodalom - Szeftel; Marc: Documents de droit public rélatifs á la Russie médiévale (Ism. Bónis György) 1345

1345 TÖRTÉNETI IIÎ.ODALOM a vazallus fejedelmek csak a XV. században állították melléjük saját alapításaikat. így a burgundi herceg 1422-ben Dôle-ban, a bretagnei herceg pedig 1423-ban Nantes-ban. Ami alkalmasan mutatja, levonva a magunk számára a tanulságot, hogy mennyire semmitmondó volna pontosabb magyarázat nélkül nagy általánosságban a társadalmi igényt jelölni meg a magyarországi egyetemalapítások indokául. Netán, higgyük el, hogy Magyarországon a kulturális igények élénkebbek voltak, mint Franciaország nyugati felében? MÁLYDSZ ELEMÉR MARC SZEFTEL: BCCLIVÍEIVTS EE EEC1T FIEIIC EIIA11IS A IA RUSSIE MÉDIÉVALE Sous la direction initiale 4 Alexandre Eck (Bruxelles, Éditions de la Librairie Encyclopédique. 1963. 304 1.) A KÖZÉPKORI OROSZORSZÁGRA VONATKOZÓ KÖZJOGI DOKUMENTUMOK Az orosz jogtörténet legkorábbi emlékeit a francia nyelven olvasók számára elsőnek feltáró forráskiadvány nem annak a rendkívül megnövekedett érdeklődésnek a terméke, amellyel a második világháború után a tőkés országok kutatói a Szovjetunió felé fordultak, megjelenése azonban alkalmasint összefügg vele. Az orosz származású Alexandre Eck, a brüsszeli egyttem tanára és oiosz jogtöiténeti szemináriumának igazgatója, 1934-ben vá/.oita fel egy olyan átfogó forrásközlés tervét, mely Oleg és Igor fejedelmeknek a bizánciakkal kötött szerződéseitől (911, 945) kezdve a dvinai terület statútumáig (1397) felölelte \ olna a kievi állam és a feudális széttagoltság korának valamennyi jelentős jogforrását, elsősön an természetesen a Russzkaja Pravda két változatát. Ezt a tervet valósította meg —immár a kezdeményező halála (1953) után és szűkebb keretben — a Seattle-i egyetemen (University of Washington) működő Marc Szeftel professzor, maga is Ukrajna szülötte. Szeftel 193(>-ban látott hozzá a kódexek és statutumok fordításához, s az elkészült részeket a brüsszeli szeminárium keretében vitára bocsátotta, míg az 1940. május 10-i néme t invázió el nem vágta a további munkálkodás útját. A kézirat egy része élveszett, rrás résztt a szerző frai.t ш barátai ment( tték meg. Csak évekkel a háború után vette ismtt elő a munkát, figyelembe véve a szovjet forráskiadványokat és az újabb irodalmat is. Az újonnan feldolgozott anyagot a szerző — a maga szövegével szemben is alkalmai ott f ilológiai pontossággal — csillaggal különítette el a háború előtt készült szövegtől és j< gyz< ti к tői. A tartalmához méltt.an elegáns kiállítású kötet két fő részre tagozódik. A források jelentőségét általában méltató bevezt tés után a lényegesen nagyobb rész a kódexeket tartalmazza: a Russzkaja Piavda két változatát (Rövid és Nag jobb Pravda), a pszkovi bírósági st tutun'ot (Pszl ovszkaja Piavda) és a hozzájuk kapcsolódó glosszáriumot. A rövidebb második részben kaptak helyet az oiosz fejedelmek egyházi kiváltságlevelei (chartes statutaires): Szent Vladimir, Jaioszláv Vladimiiovics kaitái, Vszevolod Msztiszlavics és Szvjatoszláv Ol'govics rovgoiodi lejedelmek oklevelei, végül Rosztiszláv Msztiszlavics szmolenszki kiváltságlevelei. Mindkét rés>t, s ezen belül mindegyik forrást külön bevezetés előzi meg; tárgyai az ill< tő dokumentum felfedezésének története, variánsai, a kéziratok kelte, szerkesztésük helye, a szöveg jellege és forrásai. Ezután következik a szöveg franciául (a kétes kifejezések egyenes zárójelben oioszul), a bőséges magyarázó jegyzetek és az ilk tő fon ás bibliográfiája. A legkorábbi oiosz jogforrásokkal már a cári Oroszországban behatóan foglalkoztak, a szovjet tudomány pedig az új kiadáso! on túl társadalmi-gazdasági alapjaikat is feltárta, értelmezésükhöz szárros jelentős tanulmánnyal járult hozzá. Szeftel mind a régi, mind az újabb irodalmat alaj osan ismeri es felhasználja, a vitás kérdésekben — a jogforrások jellegét és részk t it ilk tőén is — állást loglal. Kétségtelen, hogy a Russzkaja és a Pszkovszkaja Pravda, valamint az egyházak számára adott kiváltságlevelek rengeteg olyan problémát v< tnek fel. amelyeknek megoldására még a marxista—leninista történetírás magasabb szintjén is csak további kutatás során leht t eljutni. Ezért itt nem mélyedünk el a diszkusszió részk t ibe, csak azt szert tnők jelezni, hogyan foglal állást Szeftel a források jellegére és keltere vonat, ozólag. Hogy a Russzkaja l'iavda keletkezésére és jellegére nézve milyen tág tere van a vitának, arra elég azt a tényt megemlít ni, hogy 1 738-ban történt felfedezése óta 114 kéz-