Századok – 1966

Történeti irodalom - Mazauriac; C.: Babeuf és az Egyenlők összeesküvése (Ism. Magyar György) 1339

1339 TÖRTÉNETI IIÎ.ODALOM szolidaritás, megnőtt érdeklődésük az akkor bontakozó tudományos szocializmus eszméi iránt s annak befogadására kedvező talajjá váltak. Küzdelmük fontos része volt annak a folyamatnak, amelynek során a proletariátus elméletileg és politikailag emancipálódott. GYIMESI SÁNDOR C. MAZAURIAC: BABEUF ÉS AZ EGYENLŐK ÖSSZEESKÜVÉSE (Budapest, Kossuth. 1964. 322 1.) C. Mazauriac könyvének kiadása örvendetesen gyarapítja a szocializmus ós a forradalmi mozgalmak marxizmus előtti történetének magyar nyelvű irodalmát. Babeuf tevékenységét, nézeteit a felszabadulás előtt megjelent cikkek, tanulmányok kevés kivételtől eltekintve — mint pl. Molnár Erik 193l-es rövid cikke — vagy teljesen negatívan értékelték, vagy félreértették, mint azt a Társadalmi Lexikon vele foglalkozó címszava is tanúsítja. A felszabadulás utáni könykiadás jelentős tettének tekinthetjük Babeuf válogatott írásainak kiadását. Ha a kötet előszavában és jegyzeteiben a korra jellemző túlzásokat találunk is, az alapjában jó válogatásból az igazi Babeuföt ismerhette meg az olvasó. Mazauriac könyve a már feltárt forrásanyagra támaszkodva rajzolja meg plasztikusan, olvasmányosan Babeuf és társai elméleti politikai fejlődését és tevékenységét. Az elemzés középpontjában nem az ún. esemónyes részletek állnak, hanem megeleveníteni törekszik Babeuföt, a gondolkodót, akit a társadalmi fejlődés problémái, feltételei és feladatai foglalkoztatnak; a forradalmárt, aki, amikor szükségessé válik, összeesküvés élére áll, aki bátran szakít hibás nézeteivel és köt szövetséget tegnapi politikai ellenfeleivel is, aki mindig az ügyet és annak követelményeit veszi figyelembe. Külön ki kell emelni, hogy a könyv magyar nyelven első ízben ad viszonylag részletesebb jellemzést azokról a harcostársairól is, akik több-kevesebb következetességgel követték Babeuföt, hatottak fejlődésére, nézeteire ós vezetőszerepet játszottak az Egyenlők összeesküvésében. így megismerjük a mozgalom különböző vezetőit, akik, mint pl. Buonarotti, Darthe, Germain és mások különböző, nem egyszer szembenálló táborból indultak el, s egyesültek az Egyenlők összeesküvésében. Az Egyenlőknek a többi politikai csoporthoz való viszonyát is igen jói mutatja be. Külön ki kell emelni annak a folyamatnak leírását, hogy hogyan válik Babeuf bői, a jakobinusok ós Robespierre ellenfeléből, aki a thermidori fordulattól pozitív fejlődést várt, rövidesen a thermidor ellenfele, a jakobinusok szövetségese, aki elismeri Robespierre történelmi jelentőségót (pl. a 266. és következő oldal). A jakobinusok és az Egyenlők viszonyával kapcsolatban néhány kérdés azonban tisztázatlan marad: így pl. hogy mi távolítja el Robespierreéktől Babeuföt. Ez elsősorban abból következik, hogy a szerző a forradalmi fejlődés lehetőségét és perspektíváit túlságosan Babeuf tevékenységén és agitációján keresztül ítéli meg. Bár a történeti fejlődéssel összefüggésben bontja ki a mozgalom fejlődését, mégsem érzékelteti eléggé, hogy Babeuf csak egyik, bár központi helyet elfoglaló erjesztője és vezetője volt ennek az elégedetlenségnek. Az a tény, hogy az összeesküvés szinte nyom nélkül múlt el, hogy jelentős belső ellenállás nélkül sikerült felszámolni, hogy Babeuföt és társait 25 — 30 évig szinte teljesen elfeledték, nemcsak az ellenség erejét, de Babeuf és társainak gyengeségét is mutatta. Babeuf, a szegény családból származó irnok, majd földmérő és úrbéri biztos, munkáján keresztül ismerte meg a bomló feudális társadalom ellentmondásait. Közvetlenül látta a nép tömegeinek kiszolgáltatottságát. Mint ahogy maga írta 1795-ben, „a poros földesúri levéltárakban fedeztem fel a nemesi kaszt jogbitorlásának titkait" (73. 1.). Ezeket a tapasztalatokat világnézeti, politikai fejlődésének emelőjévé tudta változtatni „. . . kérlelhetetlen osztályharc a rendszerint jogbitorlónak tekintett nemesség és a »gazdag földművelő« ellen, szolidaritás és közösségi szellem a parasztok között; ezt az alapvető tanulságot vonhatta le Babeuf. . .tapasztalataiból. Az összeesküvés idején ő volt az egyetlen, aki igazán ismerte a parasztok életét, mintha maga is azt élte volna" (76. 1.). Nézeteinek fejlődése szorosan összefüggött gyakorlati-politikai tevékenységével, a parasztság, majd a párizsi nép mindennapjainak ismeretével. Amikor a forradalom központjába, Párizsba került, számára teljesen ismeretlen társadalmi csoporttal, a Sans-