Századok – 1966

Történeti irodalom - Tazbir; Janusz: Bracia polscy w Siedmiogrodzie 1660–1784 (Ism. Kovács Endre) 1325

TÖRTÉNETI IRODAXOM 1325 oldalúnak érezzük ezt a beállítást, mert Petrográdot mindig úgy emlegetik a szerzők is, mint amely város a más frontok számára történő segítségadásban, a termelésben állandóan élen jár, és közismert ugyanakkor, hogy Petrográd tanácsának élén jó ideig Zinovjev állott. Sztálinról összesen háromszor olvashatunk: Cáricin védelméhez utazik, „nyers" kijelentést tesz (467. 1.), szembehelyezkedik Lenin utasításaival (469. 1.). Ez utóbbi részlet igen érdekes és mutatja a KB-on belüli demokrácia érvényesülését, Lenin éleslátását. De mivel Sztálin és a forradalom e vezetőinek, ilyen beállítása az eddigi irodalomhoz viszonyítva újszerű, mindenképpen behatóbban, sokoldalúbban kellett volna munkásságukat elemezni. Szintén elnagyoltnak érezzük a nem-bolsevik irányzatok bemutatását. Egyszerűen azt mondani, hogy a kadetok, eszerek, mensevikek, anarchisták híven szolgálták a burzsoáziát (19. 1.) — összemossa a közöttük levő jelentős különbségeket. így a néhánysoros magyarázat ellenére sem lesz világos például, hogy Kolcsak miért zavarja szét hátországában az eszer direktóriumot (257. 1.). Érdemes lett volna ezzel kapcsolatban többoldalúan megközelíteni a néptömegek állásfoglalását. A fehérgárdisták uralmából való kiábrándulást jól érzékeltetik a szerzők, nem tisztázzák azonban például, hogy a polgárháború déli frontján kulcshelyzetben levő kozákság miért állott oly sokáig szemben a forradalommal. Szólni kell végül a polgárháború és a nemzetközi helyzet összefüggéseinek megmutatásáról. A nyugati kiadványok ismerete alapján a szerzők szinte minden esetben adatszerűen megmutatják, hogy egy-egy újabb támadás miként függ össze az antant törekvéseivel. Kár volt viszont nem kitérni a forradalom kezdeti diplomáciai lépéseire (Afganisztán, Irán, Törökország), hiszen e szerződéskötések erősen csökkentették az intervenciós felvonulási lehetőségeket. A kérdés fontosságára való tekintettel alaposabban kellett volna tárgyalni a lengyelországi békekötést, a szovjet kormány javaslatát, a támadás Lengyelországra történő kiterjesztésének okait, a Curzon-jegyzéket. Hangsúlyozni kellett volna a német intervenció meggyengülésének, csapataik bomlásának indítékainál Németország világháborús vereségének tényét (1918 november). A szerzők itt csak a sikeres ellentámadásról, a felkelésekről és a német seregek belső bomlásáról emlékeznek meg mint döntő tényezőkről (133 — 144. 1.). E hibáival és pozitívumaival együtt a polgárháború történetének jelen összefoglalása fontos munka, mely mind a téma behatóbb ismeretére törekvők, mind a szélesebb közönség körében feltétlenül érdeklődésre tarthat számot. GLATZ FERENC JANÜSZ TAZBIR: BRACJA POLSCY W S1EEMICGR0DZIE 1660-1784 (Warszawa, Panstwowe Wydawnictwo Naukowe. 177 1.) A LENGYEL TESTVÉREK ERDÉLYBEN 1660-1784 A magyar-lengyel történelmi kapcsolatok meglehetősen homályos területére vet fényt J. Tazbirnak, a lengyelországi reformáció jeles kutatójának ez a munkája. A lengyel ariánusok erdélyi tartózkodása ama kérdések közé tartozik, melyek összefoglaló feldolgozására mind ez ideig nem vállalkoztak. A XVII. századi lengyel vallási emigrációnak Erdélybe szakadt ágával Jakab Eleknek a Századok 1892. évfolyamában megjelent publikációja óta senki sem foglalkozott alaposabban, és e vonatkozásban még az unitarianizmus legjelesebb történésze, E. M. Wilbur is beérte puszta vázlattal A History of Unitarianism in Transylvania, England, and America (Cambridge, 1952) с. művében. Mint Tazbirnak előttünk fekvő munkájából kiderül, a mulasztás oka nem a forrásanyag hiányosságában rejlik; egyszerűen nem akadt eddig kutató, aki a romániai gazdag levéltári forrásanyagot átnézte volna. Tazbir Erdélyben végzett kutatása során olyan fontos levéltári állagokra támaszkodhatott, mint a Kolozsvárott levő unitárius levéltár, mely tartalmazza a lengyel ariánus szinódusok 1713 — 1763, majd 1763—1782 közti jegyzőkönyveit, és a kolozsvári unitárius egyházi levéltár (Biserica Unitariana Cluj), mely ugyancsak gazdag anyagokat tartalmaz az ariánusok belső szervezeti életére vonatkozóan. A kéziratos munkák közül Stephanus Foszto-Uzoninak az erdélyi unitárius egyház történetével foglalkozó ötkötetes műve szolgált alapul a szerző sok fontos megállapításához. A felhasznált irodalom azonban még bővíthető lett volna, hiszen Bod Péter mellett egy sor szerző foglalkozott részleteiben az erdélyi unitáriusok hitelveivel, alkotmányával (Vö. Kosáry Domokos : Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába, I. köt. Bpest. 1951. 251—252. 1.) A ma