Századok – 1966

A történelemoktatás kérdései - Huszár Lajos: A numizmatikai anyag jelentősége az oktatásban 1300

A NUMIZMATIKAI ANYA« JELENTŐSÉGE AZ OKTATASBAN 1305 teszi, hogy a találók ennek tudatában egyre több lelőhelyes érmet mutassanak be illetékes fórumok előtt a helyi múzeumokban, és az ilyen hiteles adatok gyarapodó sorozata rendkívül becses anyagot szolgáltathat a nagyobb összefüggések tudományos vizsgálatához. Röviden ezekben foglalható össze a forgalmi pénzek által nyújtott lehetőségek hasznosítása a történetoktatásban. Mindez természetesen csupán példák sorozata, mert az összes lehetőségek határa úgyszólván korlátlannak tekinthető. Mint már említettük, az emlékérmek, jetonok és bárcák inkább csak mint művészeti és művelődéstörténeti emlékek jöhetnek figyelembe. Szerepük lényegesen kisebb, mint a pénzeké, mert a művészi oktatásban a képek, szobrok és metszetek dokumentáló ereje nyomatékosabb, viszont az éremképek ábrái gyakran szerencsésen használhatók fel olyan anyag illusztrálására, amire egyéb tárgyi emlék nem igen akad. A témák szerint összeállított éremgyűjteményekben (irodalmi, művészi, orvosi stb. vonatkozású emlékérmek, kisebb területek, vagy városok eseményeire vonatkozó emlékérmek stb.) mindig akadhatnak olyan példányok, melyek máshonnan nem ismert arcképet mutatnak vagy olyan régi kulturális esemény emlékét őrzik, amiről sem írott forrás, sem más táígyi emlék nem tesz említést. Ilyen esetekben használhatók fel különösen az emlékérmek, mint illusztráló tárgyi emlékek. Felmerül persze végül a kérdés, hogy az egyes iskolák, intézmények miként juthatnak olyan éremanyaghoz, melyet a vázolt célok érdekében lehet felhasználni. A legcélszerűbb kis gyűjteményt felállítani, mely a legjellemzőbb érempéldányokat tartalmazza. Történt kísérlet arra, hogy központilag atanszergyárban készített, illetve galvanoplasztikai úton előállított éremsorozatot használjanak fel erre a célra. A galvano-másolatok azonban az eredeti érmek hatását nem pótolhatták, és különben is az ilyen válogatott sorozat csak szűk körre szorítkozva nyújt alkalmat a tananyag illusztrálására. Véleményünk szerint helyesebbnek látszik eredeti érmekből kis gyűjteményt összehozni. Az említett példákat általában olyan éremanyagból merítettük, melyek — az aranypénzeket kivéve — szerényebb anyagi eszközökkel is megszerezhető közönségesebb típusok. Nem a ritkaságon vagy a muzeális értéken van a hangsúly, mert a legközönségesebb római kisbronz vagy Árpádkori dénár is ugyanazt a hatást kelti, mint bármelyik unikum-számba menő ritkaság, a maga kora eseményeinek szemléltetésében vagy hangulatának érzékeltetésében. Ilyen egyszerű szemléltető anyag összehozása akár ajándékok felhasználásával is be tudja már tölteni a maga szerepét és érdeklődést tud kelteni a numizmatikai anyag iránt. Minden korból és minden területről ismeretesek filléres értékű, gyűjtői és kereskedelmi szempontból jelentéktelen, közönséges példányok (pl. római kisbronzok, középkori magyar dénárok, újkori rézpénzek stb. stb.), melyek azonban a korszellem érzékeltetésére vagy a vázolt ismeretek illusztrálására épp oly használhatók, mint az értékes aranypénzek vagy tallérok. Az ilyen demonstrációnak véleményünk szerint azonban további kedvező hatása is lehet, nevezetesen az érdeklődés felkeltése a régi érmek gyűjtése iránt. Nem arra gondolunk, hogy minden tanuló éremgyűjtővé váljék, hanem inkább arra, hogy akikben megvan eziránt a megfelelő fogékonyság, azok érdeklődése helyes irányba terelődjék. Ha a bélyeggyűjtés népszerűsítését az ifjúság között számos pedagógus pártolja és szorgalmazza, a rendszeretet