Századok – 1966
Közlemények - Szász Zoltán: A magyar kormány tervei a nemzetiségi pénzintézetek állami ellenőrzésére 118
TERVEK A NEMZETISÉGI PÉNZINTÉZETEK ELLENŐRZÉSÉRE 121 tálás, azaz hosszúlejáratú és kisebbkamatú jelzálogkölcsönre történő átváltás újabb terheket ró az adósra.8 A viszonylag magas kamatláb mellett a kisbirtokosok széles kategóriájából csak a módos paraszt tudta a hitelt gazdaságosan felhasználni, főként akkor, ha földjén kívül esetleg malma, kocsmája is volt. Hogy a váltókölcsön mégis nagyon elterjedt, az két körülménnyel magyarázható. Egyrészt ha gyors hitelre volt szükség, többnyire kéznél volt a bank embere, illetve helyi ügynöke, aki a helyzet ismeretében intézkedett. Másrészt a tőkepénzesek jórésze a mezőgazdaságban végbemenő lassúbb körforgás miatt a bizonytalanabb, de nagyobb haszonnal kecsegtető vállalkozásokba akarta pénzét helyezni. így az olcsóbb hitelt nyújtó, nagyobb óvadékalappal9 rendelkező záloglevélkibocsátó intézetek száma kicsi maradt, s papírjaik jó részét ezek is a legnagyobb fővárosi bankoknál vagy külföldön helyezték el.10 A nemzetiségi pénzintézetek tehát — néhány szlovák banktól eltekintve — egyoldalúan a mezőgazdaság felé fordultak és itt mozgékonyságukkal sikeres versenytársai lettek a főleg Budapestről, felülről kiépülő, következésképp merevebb magyar hitelszervezetnek. A helyi viszonyok ismeretében rejlő előny, és az, hogy nem kizárólag a nagy- és középbirtokra, hanem a kisbirtokra is specializálták magukat, azt eredményezte, hogy a volt középbirtokos nemesség bomlásából adódó haszon mellett a gazdagparaszti birtok erősödését külön megvámolták. Ezen túlmenően a nagyobb nemzetiségi pénzintézetek üzletkörbővítésükkel nem csupán gazdasági, hanem társadalmi-politikai célokat is szolgáltak, s gyakran alacsonyabb kamattal dolgoztak, mint az ugyanott fellelhető más hasonló intézetek. A nagyszebeni szász bankok például kedvező kölcsöneikkel egész Erdély pénzpiacát uralták, és a központi bankokkal is képesek voltak felvenni a versenyt.11 Ez főként annak az eredménye, hogy a nemzetiségi pénzintézetek soraiban kezdettől erős koncentráció ment végbe. Ezt mutatja, hogy 1900-ban az erdélyi részekben a szász pénzintézetek kezén lévő 75 millió К jelzálogkölcsönből egyedül a Bodencreditanstalt in Hermannstadt több mint 30 millióval, a román intézetek 7 millió К kölcsönéből az Albina 2,5 millióval részesedett.12 A három nagy szlovák bank 2,26 millió К jelzálogkölcsönéből a Tátra-bank 1,16 milliót tartott kezében.13 A pénzintézetek szaporodása a nemzetiségek politikájában végbemenő változás, radikalizálódás egyik fontos mozzanata. A bankok megerősödése egybeesik a nemzetiségi mozgalom vezérkarában végbemenő „nemzedékváltással", melynek során a vezetés a főként honorációr vagy középbirtokos eredetű értelmiség kezéből átmegy a bankok körül tömörülő burzsoázia és a vele kapcsolatban álló értelmiség kezébe. Míg korábban a nemzetiségi pártok vezetői legfeljebb a mozgalom közvetlen politikai céljaihoz nélkülözhetetlen, 8 Bodor Antal: А/. erdélyrészi pénzintézetek. Közgazdasági Szemle, 1904 dec., 903 — 937. 1. 9 A pénzintézetek általános működésére ld. Szász Antal : A magyarországi tőkés bankok üzleti politikája és technikája. Bpest. 1961. 401. 1. 10 Bodor: i. m.; Erdélyi Pénzügy, 1911. 1., 2. sz. 11 1903-ban 153 erdélyi bank és takarékpénztár 289 393 900 К kölcsönéből 17 szász intézet 127 742 500 K-val részesedett. Bodor : i. m. 12 Nemzetiségi pénzintézetek. Közgazdasági Szemle, 1904 nov., 864 — 867. 1., Magyar Compass, 1900—1901. I. köt. 535, 539. 1. 13 Magyar Compass 1900-1901. I. köt. 618, 745. 1.
