Századok – 1966

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Gurevics; A. Ja.: Általános törvény és konkrét törvényszerűség a történelemben 1265

1272 A. JA. G U HEY ICS abszolút szellem helyét — írja J. Hommes — a marxi tanításban a világegyetem mozgatójaként a termelőerők foglalják el.22

A marxizmus, e bírálóinak állítása szerint, a történelmet nem személyek, hanem osztályok tevékenysége eredményének fogja fel, s ez utóbbiak magatartását teljes egészében a termelési mód határozza meg. Miután a személyiséget alárendeli a kollektívumnak a marxizmus, állítólag, nemcsak megfosztja azt minden szabadságától, hanem a tettéért vállalandó bárminemű felelősség alól is felmenti, mert úgy véli, hogy az emberiség felett álló totális törvénynek megfelelően történik minden. A történeti folyamat fatalista felfogása a felelőtlenség és amoralitás igazolását eredményezheti.23

й A történeti folyamat marxista—leninista elméletének ilyenfajta interpretálása nagyon messzire van a marxizmus valódi tartalmától. Csak vakon vagy rosszhiszeműen vádolható fatalizmussal az a forradalmi filozófia, amely elsőnek szabadította fel a legszélesebb néptömegek kimeríthetetlen forradalmi iniciatíváját és a kizsákmányolás alóli felszabadulásért, s egy újtípusú, osztályok és kizsákmányolás nélküli társadalom felépítéséért vívandó küzdelemre irányította azt. A marxizmus—leninizmus ellenfelei nem akarják tudomásul venni, hogy a formációkról szóló tan nem apriori séma, hanem a valóságos történeti folyamat filozófiai elemzésének eredménye. Meg sem említik, hogy a történelmi materializmus a társadalmi fejlődés általa megfogalmazott törvényeit tendenciatörvényeknek tekinti, amelyek a valóságos történeti folyamat tarkasága közepette törnek utat maguknak, s rendkívül távol áll attól, hogy akár leegyszerűsítse az utóbbit, akár pedig párhuzamot vonjon a történeti ós természeti törvények között. Az antimarxisták persze tudatában vannak annak, hogy azt a szerepet, amelyet a modern világban a munkásosztály betölt, nem Marx írta elő számára, hanem természetszerűleg, objektíve következik a proletariátusnak a tőkés társadalomban elfoglalt helyzetéből, s hogy Marxnak csupán az az érdeme, hogy feltárta a munkásosztály eme világtörténeti küldetését. Nem kellett volna megállnunk azoknál a támadásoknál, amelyeket a polgári ideológusok a történeti folyamat törvényszerűségéről szóló marxista—leninista tanítás ellen intéznek, ha nem lenne egy olyan körülmény, amely erre késztet bennünket. Nevezetesen: a szovjet történeti irodalomban teljesen elégtelen a történelmi materializmus olyan lényeges kérdéseinek kidolgozása, mint a lehetőség és szükségszerűség, a törvényszerűség és a véletlen szerepe a történelem, a konkrét történeti folyamatok elemzésének viszonylatában. E kérdések körül még sokminden tisztázatlan. Á marxista—leninista filozófiának és történettudománynak az a kötelessége, hogy harcba szálljon eszmei ellenfeleinkkel, de ehhez saját elméletünk teljes vértezetében kell fellépnünk. Az a feladatunk, hogy gondosan tanulmányozzuk a marxizmus—leninizmus klasszikusainak a történeti folyamat jellegére vonatkozó gondolatait és folytassuk az e folyamatra jellemző kategóriák elmélyült elemzését. Az általános szociológiai törvények és a konkrét történeti törvényszerűség kapcsolatának kérdésével összefüggésben a lehetőség kategóriájáról fejtenónk ki néhány elképzelésünket. Minthogy e kategória tartalma jórészt feltáratlan, csak arra vállalkozhatunk, hogy általánosságban megjelöljük a kérdés tanulmányozásának egynémely lehetőségét. Valóban, felfogható-e a történeti törvényszerűség olyanfajta egyértelmű szükségszerűségként, amely eleve kizár bármi más, a megtörténttől eltérő fejlődési lehetőséget? Másképpen szólva, megvan-e a történelemben, s ennek megfelelően, alkalmazható-e a történettudományban a lehetőség kategóriája ? Vagy nem helyesebb-e arra az álláspontra helyezkedni, hogy a végbement esemény szükségszerű volt s a történelemnek más útja egyáltalán nem is lehetett ? Valószínűleg lesznek, akiknek ez a kérdés feleslegesnek tűnik: ami volt — volt, ami nem volt — nem volt, minden egyéb csak komolytalan találgatás. Ez azonban mégsem ilyen egyszerű. A történeti fejlődés alternatív — a valóságban meg nem törtónt, de meghatározott reális feltételek között lehetővé váló — variánsai kérdésének a történeti törvényszerűségek jellegének meghatározása végett van jelentősége. Ebben a vonatkozásban jogosnak tűnnek azon variánsok elvi megvalósulási lehetőségének kérdésfeltevései is, amelyek gyakorlatilag nem jutottak szóhoz a történeti folyamatban. Természetesen tisztázni kell, mit értünk a megvalósult lehetőség alternatíváján. Ha abból a tételből indulunk ki, hogy a konkrét történeti törvényszerűség egyik ismertetőjegye az, hogy az a folyamatban résztvevő társadalmi erők eredőjeként jelenik meg, mint afféle középarányosa valamennyi, az adott időpontban azonos és ellentétes irányokba törő akaratnak (s ezeket ismét csak a reális társadalmi viszonyok összessége határozza meg), akkor nem kell-e feltételeznünk, hogy minden ilyen időpontban a történeti fejlődés különböző variánsai lehetségesek ? "./. Hommes: Der technische Eros. Das Wesen der materialistischen Geschichtsauffassung. Ereiburg. 1955. 231. Berlin: Historical Inevitability. London. 1954.