Századok – 1966

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Gurevics; A. Ja.: Általános törvény és konkrét törvényszerűség a történelemben 1265

A SZOVJETUNIÓ ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK TÖRTÉNÉSZFRONTJA A. Ja. Gurevics : Általános törvény és konkrét törvényszerűség a történelemben A történelem, a marxizmus—leninizmus tanítása szerint, az emberi társadalom okszerűen meghatározott, törvényszerű fejlődése. Bizonyos, bár mindig más formákat öltő, de lényegüket tekintve azonos összefüggések ismétlődése a történelemben lehetővé teszi, hogy a formák végtelen gazdagsága mögött felfedjük a világtörténeti folyamat törvényszerű és egységes jellegét. A történelem meghatározott törvényszerűségek keretei között fejlődik. De vajon mit értünk ezen ? A történeti törvényszerűség egyszerű analógiája-e a természeti törvénynek î Erre a kérdésre csak tagadólag válaszolhatunk: a természeti törvények, amelyek magában az anyagban rejlenek, feltétlen bizonyosságot és szigorú ismétlődést tételeznek fel; a természeti jelenségek általános érvényű összefüggéseket és kölcsönhatásokat juttatnak kifejezésre. A természeti törvények ismerete lehetővé teszi, hogy előre tudjuk azok hatását, hogy átalakítsuk a természetet, kísérletezzünk, valamely jelenséget laboratóriumi feltételek között reprodukáljunk. Minthogy lehetőnek tartjuk, hogy a társadalmi élet törvényszerűségeiről beszéljünk, így benne is rendszerességet ós kölcsönös összefüggéseket tételezünk fel. A történeti törvényszerűségek azonban nem állhatnak fenn a történeti folyamat alkotóin és résztvevőin: az embereken kívül. Ezért, elismerve a társadalmi-történeti törvényszerűség objektivitását, nem elég erre az elismerésre korlátozódnunk, szükség van arra is, hogy tudatában legyünk e törvényszerűség különleges jellegének, ami abból adódik, hogy hatása emberek révén és emberek által jut érvényre. Ez nem önkényesség és voluntarizmus, nem a véletlen uralma, nem indeterminizmus, de a történeti törvényszerűségnek mintegy individuális jellege van, mivel mindannyiszor meg nem ismételhető események formáját ölti, és — áthaladva az embereken, azok cselokvésén meg lelkületén, gondolatain, eszméin, érzésein — szubjektív színezetet nyer. A történeti törvényszerűség sajátosságának kérdése azonban meglehetősen feldolgozatlan, holott ebben rejlik a történeti ismeretek egyik legfontosabb módszertani problémája. A történeti törvényeket — egyetemlegességük foka vagy hogy úgy mondjuk: illetékességük hatósugara szerint — különböző csoportokra szokás bontani. Az első csoporthoz sorolják az „általános szociológiai törvényeket", amelyek az emberiség egész történetén át érvényesülnek (ilyen a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közti megegyezés törvénye, a társadalmi lét társadalmi tudatot meghatározó szerepének törvénye, a felépítmény társadalmi alaptól való függésének törvénye); a második csoportba azok a törvények tartoznak, amelyek közösek valamennyi antagonisztikus formációban (az osztályharc, a társadalmi forradalom törvénye; ide kell sorolnunk, szemlátomást, a társadalom osztálytagozódását kiváltó társadalmi munkamegosztás törvényét is és így tovább); végül a történeti törvények harmadik csoportját az egyes formációk: a kapitalizmus, a szocializmus, az egyik formációból a másikba való átmenet törvényei alkotják. A harmadik csoport törvényeit sajátos történeti törvényeknek szokás nevezni.1 A társadalmi törvények csoportokra való felosztása célszerű és indokolt. Bár különböznek egymástól a történeti folyamathoz való" egyetemleges alkalmazhatóságuk foka szerint, mindezek a törvények az egész emberiség — akár több, akár esak egy, de a maga egészében vett formáció — általános fejlődéstörvényei. Ez okból kifolyólag, továbbá azért is, mivel a történelemben mindig csak tendenciákként jelennek meg, e törvényeket inkább szociológiai törvényekként,2

semmint sajátos történeti törvényekkén kellene felfognunk, bármelyik fenti csoporthoz tartozzanak is. 1 „Filozófiai enciklopédia". 2. köt. Moszkva. 1962. 156. 1.; vö. „Szovjet Történeti Enciklopédia", 5. köt. Moszkva. 1964. 604.1. (Mind a kettő orosz nyelven). 2 Lásd: V. Zs. Kelle, M. Ja. Kovalzon: A társadalomtudományok rendszerezése. Voproszi Filoszofii, 1964. 11. sz. 19. 1.