Századok – 1966

Közlemények - Szinai Miklós: Bethlen István a Szkoropadszki kapcsolatai 1218

BETHLEN ÉS SZKOROPADSZKI KAPCSOLATAI 1233 3/c 1929. február ? Khuen-Héderváry Sándor, a külügyminiszter állandó helyettesének feljegyzése Bethlen István gróf részére a lengyel—ukrán viszony történetéről valamint a magyar kormány és Szkoropadszki kapcsolatainak várható hatásáról a lengyel — magyar viszonyra A dolog érdemi megítélése végett legyen szabad Nagyméltóságodat bővebben tájékoztatnom a lengyel—ukrán viszony politikai és történeti oldaláról. Lengyelország történelme a korai középkorban a német birodalom fejedelmeivel való állandó harcokkal volt betöltve. Ezen radikális változást eszközölt Nagy Kázmér, Róbert Károly magyar király apósa, ki Sziléziáról végleg lemondott és ezen elvesztett tartományért Keleten kompenzálta magát és ott hódított meg új tartományokat többek közt a mai Kelet-Galiciát. О a megalapítója annak, amit még ma is oroszellenes politikának hívnak Lengyelországban. Ezen Kelet felé való orientálódás konzekvensen tovább folytatódott. Nagy Lajos királyunk leánya Hedwig, Jagelló litván nagyfejedelemmel való házassága révén egyesítette Lengyelországot Litvániával. Ezen régi Litvánia korántsem felel meg a mai Litvániának, hanem ennél sokkal nagyobb birodalom volt; magában foglalta a mai Litvániát, Wilno-t, Polózia, Lublin vidékét, s időnként lenyúlt egészen a Fekete-tengerig. Ennek a birodalomnak hivatalos nyelve fehérorosz volt. A német lovagrend fcveretése után a mai Ukránia felé terelődtek a lengyel hódítások. Báthory István lengyel király, aki a lengyel hadsereget Moszkva falai alá vitte, tökéletesen Lengyelországhoz csatolta a mai Ukránia területét. Ezen a területen, mely Lengyelország felosztásáig birtokában maradt, a nagy birtokosság és a városi intelligencia, úgymint kereskedők, mérnökök, orvosok stb. nagyobb része ma is lengyelek, már amennyiben ez utóbbiak nem zsidók. A mai Kelet-Galícia egy korábbi hódítás révén sokkal alaposabban van saturálva lengyel elemekkel, melyek ott a lakosság jó harmadát képezik. A mai lengyel régime emberei, nevezetesen Pilsudski, a történelmi oroszellenes' politikának a hívei. Saját politikai hitvallásukat egybekapcsolják Lengyelország fénykorával egyenesen Báthory István példájára hivatkoznak ós őt patronusuknak tekintik. Minden, ami a legcsekélyebb mértékben ellenkezik, vagy ellenkezni látszik az ő oroszellenes tendenciájukkal, rendkívüli mértékben izgatja és felháborítja őket. Kelet-Galícia birtoklása annak dacára, hogy lakosságának többsége nem lengyel, pártkülönbség nélkül és a legintransigensebben az össz lengyel népnek követelése. Lehet találkozni lengyelekkel, akik in camera caritatis a német határ korrektúráját lehetségesnek tartják, akik engedik fantáziájukat játszani mindenféle tervekkel, Danzigot kicserélik Memel ellenében, porosz Sziléziát cseh Szilézia ellenében, vannak bár csekély számban, akik egyszerű lemondással beérnék a biztos béke érdekében, azonban az a lengyel, aki Kelet-Galíciáról le akarna mondani, olyan nem született. Ennek meg is van nemcsak történelmi, nemcsak pártpolitikai, hanem nagyon komoly életbevágó fontosságú praktikus oka. Kelet-Galícia elszakadásával Oroszország illetőleg az orthodox szlávság Csehországgal szomszédos volna és Lengyelországot északról délig terjedő tökéletes gyűrűvel vonná körül, egyszerűen megfojtaná. Ez a rémlátvány teszi a lengyelek legnagyobb részét csehellenessó és magyarbarátokká, de ugyanez adja meg a praktikus lehetőségét annak, hogy Németország megbarátkozzék Lengyelország létezésével. Ugyanezen okfejtés bírta rá Pilsudskit arra, hogy foglalkozzék az ukrán kérdés végleges megoldásával, a saját maga szempontja ós érdeke szerint. Ezért szervezte ő meg a Petljura-féle lengyelbarát ukrán pártot, melynek célja az önálló Ukránia megteremtése és Lengyelországgal való konfederálása. Nem akarom itt hosszasan fejtegetni az emigráns ukrán csoportoknak súlyát és befolyását (a magam részéről mindenféle emigrációnak ütőereje és súlya iránt inkább skeptikus vagyok), rá kell azonban hogy mutassak arra a rendkívül érzékenységre, amely -lyel a lengyel kormány és főleg a magyarbarát közvélemény figyeli az ukrán kérdésnek a fejlődését. Egészen kétségtelenül meg kell állapítanom azt, hogy a németbarát, nagyorosz érzelmű Szkoropadszki hetmannak esetleges összeköttetése számottevő magyar körökkel, de csak annak a látszata is, katasztrofális következményekkel járhatna a magyar-lengyel barátság amúgy is törékeny alkotására. OL Küm. pol. — 1929 — Vegyes, bizalmas iratok. — Gépelt fogalmazvány címzés, aláírás és keltezés nélkül. Az irat első oldalán a lap szélén Khuen-Héderváry Sándor grófnak a külügyminiszter állandó helyettesének ceruzával irt kézjegye látható. Csak feltételezzük, hogy a feljegyzést Khuen-Héderváry Bethlen részére készítette. Az iraton Apor Gábor báró a Külügyminisztérium politikai osztálya vezetője tintával, több nem érdemi jellegű javítást eszközölt.