Századok – 1966
Tanulmányok - Jemnitz János: A Német Szociáldemokrata Párt erfurti programmjának megszületéséhez 1168
» AZ ERFURTI PROGRAM MEGSZÜLETÉSÉHEZ 1183 hogy az 1840-es évek szocialistáinak — így Weitlingnek — mekkora problémákat okozott az egyenlőség kérdése, a nehéz, vagy egészségileg, higiéniailag veszélyesebb, kevésbé vonzó munkák elvégzésének problémája. Ezeket azonban a gépesítés, a vízierő, az elektromosság nagyrészt megoldotta. Éppen ezért a szocialisták nem állítanak maguk elé olyan feladatot, hogy „végleges programot" dolgozzanak ki, hiszen a történeti fejlődés óhatatlanul előbb-utóbb megköveteli a módosításokat. Liebknecht viszont ehhez hozzátette, mint a szocialista mozgalom egyik nagy erőforrását, hogy a mozgalom valóban fiatal tudott maradni, lépést tudott tartani, s programját az idők követelményeinek megfelelően tudta megváltoztatni.53 Liebknecht végül jónéhány politikai követelést részletezett nagyobb határozottsággal és világossággal. Miután antilassalleánus éllel hangsúlyozta az állam osztály jellegét, változatlanul fontos követelésként jelölte meg az általános választójog biztosítását. Ezzel kapcsolatban azonban néhány részletkérdésre is kitért. így elhárította a külön női választójog szorgalmazását, minthogy Liebknecht szerint az ilyen külön igények éppen az általános követelés súlyát rontanák le. Foglalkozott a közvetlen népi törvénykezés gondolatával is. de itt ugyancsak nehézségekkel számolt. A gyér lakosságú északiskandináv országokban, vagy Svájc egyes vidékein, kisebb falvakban, a népgyűlések formájában megvalósuló törvényhozás járható út, a nagyobb népsűrűség esetében ez azonban kivihetetlen, s a képviseleti rendszert — mondta Liebknecht — egyszerűen nem lehetne megkerülni. A háború és béke kérdésében azonban félreért hetetlenül a nép szuverén döntésére kívánta bízni a végső igen avagy nem kimondását. Egyúttal a háborús veszély csökkentésére, az állandó hadseregeknek a nép elleni felhasználását bénítva Liebknecht e kongresszuson is felszólalt a milícia, az általános népfelfegyverzés rendszerének megteremtése mellett.54 Ugyanitt Liebknecht szót emelt a gyülekezési, szólás-és sajtószabadság biztosítása érdekében. A vita későbbi kibontakozása során Liebknechtnek csak néhány kérdésnél kellett kiegészítő indokolással élnie. Egyik ilyen pont a munkásmozgalom és a vallás összefüggése volt. Liebknecht végeredményben hosszabban, erőteljesebb érveléssel, de a régi gothai álláspontot védelmezte, amely a vallást „magánügynek" tekintette. Liebknecht hozzáfűzte ugyan, hogy a szocialista mozgalom, amely materialista világnézet alapján áll, természetesen nem közömbös a vallással szemben, azt is taglalta, hogy az egyház mennyire a fennálló kizsákmányoló társadalmi rend szolgálatába állott, mégis tekintettel a dolgozók vallásos érzelmeire, hibának tekintette az ateizmus előtérbe állítását, ami sok rokonszenvezőt eltaszíthatott. Végső soron Liebknecht leszögezte: a vallás a fennálló társadalmi tulajdonviszonyokhoz tapad, s lia ezeket megváltoztatják, akkor a vallásos érzés automatikusan meggyengül.55 Ezekután Liebknecht előterjesztette határozati javaslatát a gothai pártprogram átdolgozására, amelyet az elmúlt 15 esztendő igazolt, de amely ma már nem elégíti ki a követelményeket. Ezt a határozati javaslatot Liebknecht újabb beszédben támasztotta alá, amelyben elsősorban azt taglalta, hogy a pártprogramnak tudományosnak kell lennie, lépést kell tartania az új jelenségekkel, továbbá óvott attól a leegyszerűsítő, ekkoriban főként a „fiatal" 53 Uo. 200-202. 1. 64 Uo. 171 — 172.1. 55 Uo. 174 — 175, 202. 1. — E szemlélet elfogadása mellett érvelt Hermann Molkenbuhr is (i. m. 189 — 190. 1.).
