Századok – 1966
A XII. nemzetközi történészkongresszus 3
A XII. nemzetközi történészkongresszus* Európa egyik legrégibb egyeteme fennállásának 600 éves, másrészt az 1815-ös bécsi kongresszus 150-ik évfordulója adta a gondolatot, hogy 1965-ben Bécs adjon helyet a XII. nemzetközi történészkongresszus tanácskozásainak. Párizs (1950), Róma (1955), Stockholm (1960) után szerencsés választás volt az osztrák történészek meghívását elfogadni, mivel Bécs mindinkább kezd bizonyos összekötőkapocs-funkciót betölteni a keleti és nyugati, a szocialista és polgári országok tudományos, kulturális élete között, s mint ilyen, alkalmas hely volt a történészek tudományos eszmecseréjének lebonyolítására. A feladat, melyet az osztrák rendezőbizottság igyekezett a lehető legjobban megoldani, kétségkívül nem volt könnyű, különösen ha figyelembe vesszük, hogy több mint 2400 történész vett részt a XII. nemzetközi történészkongresszuson. Legnagyobb számú a francia és az angol delegáció volt, 325 illetve 300 delegátussal, de nem messze maradt el tőlük a nyugat-német, illetve az olasz résztvevők száma sem. A 130 amerikai történész után számszerűleg a NDK 70 és a Szovjetunió 60 delegátusa következett, de a többi népi demokratikus ország is minden eddigit meghaladó számú delegációval (30 — 50 fő) képviseltette magát. Ami tehát a résztvevőket illeti, Európa és Amerika megőrizte vezető szerepét. A többi kontinenst továbbra is inkább csak néhány nagy ország (India, Japán) képviselte, s ezek sem annyira a résztvevők száma által, mint inkább a tudományos témák révén tudtak az eddiginél nagyobb szerephez jutni. Nemcsak a résztvevők száma volt nagyarányú, hanem a program is igen széles volt. A kongresszus szervezője, a Nemzetközi Történész Bizottság (CISH) ugyanis a stockholmi történészkongresszus után szakított az addigi gyakorlattal, mely 5 — módszertani, ókori, középkori, újkori és legújabbkori — szekció közt osztotta meg a vitát, s az utóbbit új szempontok szerint igyekezett csoportosítani. Először is, az egyes nemzeti bizottságok javaslata alapján kiemeltek 6 nagy, átfogó történeti témát — mint például: a kulturális fejlődés, a nacionalizmus és internacionalizmus, a világ mérlege 1815-ben —, s ezeket állították az első szekció vitáinak középpontjába. Másodszor, -a,z Európa-centrikus történelemszemlélettel való szakítás kifejezéseként a kongresszus második szekcióját az Európán kívüli kontinensek története tanulmányozásának szentelték. * A Magyar Történészek Nemzeti Bizottságának a bécsi kongresszusról készített jelentése, amelyet Molnár Erik akadémikus ismertetett a Magyar Történelmi Társulat 1065. december 3-i igazgató választ mányi ülésén. 1*
