Századok – 1966
Tanulmányok - Jemnitz János: A Német Szociáldemokrata Párt erfurti programmjának megszületéséhez 1168
Jemnitz János: A Német Szociáldemokrata Párt erfurti programjának megszületéséhez A XIX. század első két harmadában a nemzetközi munkásmozgalom derékhadát az angol és a francia proletariátus képezte, az ottan lejátszódó események, programok határozták meg, hogy a nemzetközi mozgalom egésze meddig jutott. A francia—porosz háború idején Marx és Engels figyelmeztetett arra, hogy e helyzet megváltozhat, s a nemzetközi mozgalom súlya az esetleg győztes német fél területére tolódhat.1 A Párizsi Kommün vereségével, a francia munkásszervezetek illegalitásba szorításával ez a jóslat még inkább valósággá vált. Németországban az 1860-as évek munkásegyletei, a lassalleánus pártcsoportosulások mellett 1869-ben megalakult az eisenachi párt, amelynek megerősödése egyik forrása volt e súlypontáthelyeződésnek. Noha 1870 — 1871 után a német szociáldemokratákat is üldözték s szervezeteiket időnként szétzilálták, a német párt továbbélése jelentette az 1870-es években az egyik olyan pislákoló fényt, amelynél az európai szocialisták a szebb jövő távlatait vélhették felfedezni. A német párt befolyását növelte az „eisenachi" szociáldemokratáknak és a lassalleánusoknak 1875-ben bekövetkezett egyesülése, mikor az eisenachiak magukba olvasztották a lassalleánusokat. Igaz, az egyesülés során elfogadott elméleti program megfogalmazásakor súlyos hibákat követtek el, számos lassalleánus tételt kritikátlanul átvettek. Marx e kongresszus eredményének látta a tényleges tömegbefolyás kiszélesítését, az egyesülést: ,,az igazi mozgalom egyetlen lépése többet ér tucatnyi programnál",2 de ugyanakkor megjegyezte, hogy különféle irányzatok egyesülése csak akkor üdvös, ha nem fogadnak el egyúttal olyan programot, amely hibái folytán később nézeteltéréseket okoz, ballépésekre vezet. Marx a gothai programot ilyennek tartotta. A program elvi-elméleti hibái mégsem vezettek vészes következményekre. Ennek egyaránt voltak objektív és szubjektív okai. A társadalmi, gazdasági osztályellentétek a politikai síkon is csakhamar oly heves összeütközésekkel jártak, amelyek a különféle munkásszervezeteket szinte kérlelhetetlenül rákényszerítették az önálló szocialista álláspont elfogadására. A politika porondján a liberális polgárság és a junkerek közel kerültek egymáshoz, s így megszűnt az a lavírozási lehetőség, amivel Lassalle annak idején számolt. A lassalleánusok zöme pedig maga is mind gyakrabban lépte át azokat a lassalleánus dogmákat, amelyek bénították a továbbhaladást. Az 1860-as évek végén már Schweitzer 1 Marx—Engels : Válogatott levelek Bpest. 1950, 284—290. 1. 2 Marx—Engels: Válogatott művek. Bpest. 1949, II. köt. 9. 1.